Gondolj bele: ébren vagy, a szemed kinyílt, mégsem tudsz megmozdulni. A szíved zakatol, a levegő súlyosnak tűnik a mellkasodon, és furcsa árnyakat vagy hangokat vélsz felfedezni az ágyad fölött. Ez nem film, ez az alvásparalízis, amely egyszerre élettani jelenség és évszázadok óta ismert mitikus rémálom. Most tudományosan is megmutatjuk, hogy mi zajlik a háttérben, és mit tehetünk ellene.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK
Az első alvásparalízis a legrosszabb
Az első tapasztalat a legijesztőbb, hiszen az illető nem tudja mi történik vele. Mozdulna, de a teste nem engedelmeskedik. Se fordulni, se felülni – se menekülni nem tud a helyzetből. Segítségért kiáltana, de nem tud. Csak fekszik zakatoló szívvel, egyre növekvő halálfélelemmel.
Mindeközben rémületes élményeket élhet át: például hatalmas, alig elviselhető nyomást érez a mellkasán, ami miatt úgy érzi, megfullad. Szokatlan kinézetű lényeket láthat, idegeneket közvetlenül az ágya fölé magasodva. Hangokat is hallhat, amelyek rettegéssel töltik el. A régebbi időkben pontosan az ilyen jellegű „megélések” okán is gondolták azt, hogy éjjel „ más világból” származó teremtmények furakodnak be az emberi agyba, emiatt hitték valóságosnak a démon látogatásokat.
Csak az agyunk játszik
Pedig mindez természetesen „csupán” az elme furcsa válasza a szituációra. Ám ezt a beteg adott helyzetben nem tudja, nem mérheti fel – így igazi szörnyálomként jelentkezik a helyzet. Sokadik alkalommal már viszonylag nyugodtabban „viseli” az állapotot a beteg, főleg, ha tisztában van az okokkal. De ha mégsem, akkor is az a tapasztalata már megvan, hogy mindez elmúlik, épségben marad. Ettől függetlenül az alvásparalízis nem teljesen ártalmatlan betegség- hisen komoly pszichés megterhelés a szervezet számára. Olykor az ebben szenvedők – különösen ha gyerekek – félnek az elalvástól.
Egy alvásparalízis epizódot átélt ember másnap, de lehet több napig is mérhetetlenül fáradtnak érezheti magát. Mintha másnapos lenne, mintha egy percet se pihent volna előző éjjelen.
A tünetek pár másodperctől pár percig is eltarthatnak, ám a beteg időérzéke az epizód alatt nem működik, sokkal hosszabb időnek, akár órákig tartó rémálomnak élheti meg az epizódot.
Mi áll az alvásparalízis hátterében?
A tünetek oka, hogy az alvás REM-fázisában az izmok mozgása normális esetben kikapcsol, azonban ha az átmenet „nem zökkenőmentes”, előfordulhat, hogy a tudat már ébred, de a test még nem.
A kiváló ok sokféle lehet
Az egyik az életmód: például az alvás hiánya, a rendszertelen alvás ami mögött éjjeli műszakban végzett munka állhat. De okozhatja jet lag is, tartós stressz, szorongás vagy pánikbetegség, esetleg PTSD (poszttraumás stressz) is előidézheti.
Emellett bizonyos neurológiai állapotok – például a narkolepszia – is hajlamosíthatnak erre a betegségre. A háton alvás is előidézheti, ahogy a rendszeres vagy nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás, dohányzás növelheti a kockázatot.
Mit lehet tenni az alvásparalízis ellen?
Az egyszeri élményt követően olykor elég az életmód, az alvási szokások javítása: vigyünk rendszert a mindennapjainkba. Próbáljunk minden nap nagyjából ugyanabban az időben lefeküdni és felkelni. Minimum 7-9 órát aludni, valamint lefekvés előtt 4 órával kerüljük az intenzív mozgást. Ne fogyasszunk sok alkoholt, koffeint és ne dohányozzunk.
Emellett célszerű elkerülni a hanyatt alvást is, mivel az fokozhatja a paralízis bekövetkezésének esélyét.
Ha az epizódok rendszeresen ismétlődnek, vagy az élmény miatt az elalvás maga félelemmel jár, érdemes szakemberhez fordulni – lehet, hogy alváslabor, pszichoterápia vagy más kezelés is indokolt.
Mikor forduljunk mindenképpen orvoshoz?
Ha az alvásparalízis gyakorivá válik, ha ennek következtében komoly alvásproblémák lépnek fel, ha folyton kialvatlannak, enerváltnak érezzük magunkat mindenképp kérjünk segítséget. Hiszen meglehet hogy az állapot mögött valamilyen más alvás- vagy neurológiai betegség áll. Az ismétlődő epizódok ugyanis nem csak mérhetetlen kimerültséghez, hanem fokozott félelemhez, szorongáshoz is vezethetnek.












