Farsang után is jó buli: a csörögefánkot minden gyerek imádni fogja!

A csörögefánk igazi klasszikus, amit nemcsak enni, hanem készíteni is élmény. A tészta gyorsan összeáll, a formázásba pedig a gyerekek is bátran besegíthetnek, így a sütés közös program lehet a konyhában. Ez a recept nem bonyolult, nem igényel különleges alapanyagokat, a végeredmény pedig ropogós, porcukros finomság, amit garantáltan mindenki örömmel majszol majd.

Így készül a csörögefánk, a gyerekek kedvence

• Adag: 4 személyre 
• Elkészítési idő: 30 perc 

Hozzávalók:

A tésztához: 

• 35 dkg liszt 
• 1 csipet só 
• 1 ek. cukor 
• 1 tasak vaníliás cukor 
• 5 db tojássárgája 
• 1 kis pohár tejföl 

A sütéshez: 

• 1 l olaj 

A tálaláshoz: 

• 2 ek. porcukor 
• 1 mk. őrölt fahéj 
• 1 cl rum 
• 4 ek. baracklekvár 

Elkészítés: 

1. A csörögefánk elkészítéséhez a lisztet egy nagy keverőtálba öntjük, beleszórunk egy csipet sót, egy kevés cukrot és egy tasak vaníliás cukrot. 
2. A tojásokat szétválasztjuk és a sárgáját egyesével a liszthez adjuk. Belekanalazzuk a tejfölt és kézzel kidolgozzuk a tésztát. Ha szükséges, egy-egy kanál tejfölt még adhatunk hozzá, hogy ne morzsálódjon és kemény, de jól formázható állaga legyen. 
3. A tésztát lisztezett felületen egy-két milliméter vastagra kinyújtjuk és derelyevágóval tetszőleges formákra vágjuk. 
4. A tésztadarabok mindkét oldalát forró olajban egy-két perc alatt aranybarnára és ropogósra sütjük. Papírtörlőre szedjük és hagyjuk lecsöpögni. 
5. A kisült csörögefánkokat fahéjas porcukorral megszórva, baracklekvárral tálaljuk.

Csörögefánk: egyszerű, finom, laktató

A csörögefánk a paraszti konyhák praktikus édességeként született: kevés alapanyagból, gyorsan elkészíthető, és bő olajban sül – pont ezért vált népszerűvé régen. A „csöröge” elnevezés állítólag a sütés közben hallható ropogó, csörgő hangra utal, de egyes vidékeken forgácsfánk néven is ismert.

A csörögefánknak sok „rokona” van Európa-szerte, ami azt mutatja, hogy ez az édességtípus nemzetközi klasszikus:

• Olaszországban chiacchiere vagy frappe néven ismert;
• Franciaországban bugnes;
• Lengyelországban faworki;
• német nyelvterületen Schmalzkrapfen vagy Raderkuchen;
• Spanyolországban pestiñoshoz hasonló formában jelenik meg.

Mindegyik változat közös jellemzője a vékonyra nyújtott tészta, a bő olajban sütés és a porcukros befejezés – csak a forma, az ízesítés és az elnevezés változik.