Puha, meleg, enyhén édes – ez az étel csupa jó érzéseket hoz elő az emberből. A császármorzsa sokaknak a gyerekkort, a nagymamát, a menzát vagy a síelés utáni hüttéket idézi. Smarninak is nevezik, ez az egyik legkülönlegesebb és persze legfinomabb édesség. Ez a desszert akár második fogásként is megállja a helyét egy tartalmas leves után. Baracklekvárral, porcukorral kínálva az igazi.
Császármorzsa, a véletlen műve
A császármorzsát a véletlennek, pontosabban egy szakács „ügyetlenkedésének” köszönhetjük. A legenda szerint ez a desszert úgy vált Ferenc József császár kedvencévé, hogy miután a szakács elrontotta a palacsintatésztát, mentve a menthetőt, „felmorzsolta”, és megszórta porcukorral. Ekkor a császár így szólt: „Adják csak ide azt a schmarrnt!” – megkóstolta és imádta! A magyar elnevezése, a császármorzsa is a német Kaiserschmarrn szóból ered.
A legendához képest a valóság sokkal földhözragadtabb: a Schmarrn szó eredetileg paraszti, alpesi ételt jelölt, ami egy egyszerű, rusztikus, gyorsan elkészíthető fogás volt. Hiszen nem kellett hozzá más, csak liszt, tej és tojás, valamint egy serpenyő. A kemény munka után jól lehetett lakni vele. A császárhoz valószínűleg utólag kapcsolták, amikor a vidéki szakácsok által bekerült a bécsi udvari konyha fogásai közé. Ferenc József császár pedig kifejezetten szerette az egyszerű ételeket, és ez is a kedvencévé vált. Így lett a parasztételből ünnepi desszert.
Így vált a magyarok kedvencévé
A 19. században, az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyar társadalom felsőbb rétege a bécsi trendeket követte: az onnan érkező udvari és polgári ételeket főzték, a bécsi cukrászdák, vendéglők mintáját követték. Így természetes a császármorzsa is gasztrónomiánk része lett. Azonban a receptet a magyar konyha nem egy az egyben vette át, hanem kicsit átalakította:
- gyakran túrós változat került az asztalra,
- a mazsolát sokan elhagyták,
- barack helyett inkább szilvalekvárral kínálták,
- kicsit sűrűbb, „tartalmasabb” lett a tésztája.
Mivel olcsó alapanyagokból készült, és nagy mennyiségben is egyszerű volt sütni, a 20. században a menzák kedvelt fogásává vált. Ráadásul, a nagymamák otthon is gyakran kényeztették ezzel az unokákat, így nem csoda, hogy ha a császármorzsára gondolunk, csupa jó emlék tör bennünk elő.
A Mindmegette maestrója így készíti a császármorzsát
Kósa Kolos, a Mindmegette maestrója a magyar és az osztrák változat közül utóbbit kedveli. Úgy véli, a tökéletes osztrák császármorzsa, azaz a Kaiserschmarrn titka a könnyedségben és a technológiában rejlik. Az elkészítéséhez adott néhány tippet is:
- A tojásfehérjét külön, lágy, ne kemény habbá verjük, majd óvatosan forgassuk az alapmasszába. A tészta állaga sűrűbb legyen, mint a palacsinta tészta, de ne legyen nokedli tészta sűrűségű. Így lesz a végeredmény levegős, foszlós és belül szaftos.
- Kevés liszttel, vajban sütve, közepes hőfokon dolgozzunk. A tésztát először egyben hagyjuk megsülni, és csak azután tépjük nagyobb darabokra.
- A végén egy kevés porcukorral gyorsan karamellizáljuk, amitől kívül enyhén roppan, belül krémes marad.
Az osztrák változat elegáns, szinte felhős állagú desszert, amelyhez legjobban savas gyümölcskísérők illenek. A magyar császármorzsa ezzel szemben tartalmasabb, tömörebb, gyakran több liszttel vagy darával készül, és inkább laktató, akár második fogásként kerül az asztalra egy tartalmas leves után. Ha igazán „császári” élményt szeretnénk, a levegősségre, a vaj minőségére és a türelemre kell kihegyezni az elkészítést – mondta a Mindmegette maestrója.
Íme, a mi kedvenc receptjeink: a klasszikustól a nagyi-féle császármorzsáig
Ajánlott tartalmak
Hozzászólások (0)
Friss sztorik
