gesztenyeliszt

A szelídgesztenyéről sokaknak a gesztenyepüré jut eszébe, vagy a télen, a kályhás gesztenyesütők felől áradó finom sült gesztenye illata. Ez a gyümölcs azonban ezeknél az érzékszerveinkre gyakorolt ínycsiklandó hatásán túl, rendkívül figyelemre méltó tulajdonságokkal bír, ezért jó, ha nem csak idénygyümölcsként gondolunk rá! 

A paleolit étrendben nem megengedett a búza-és a kukoricaliszt fogyasztása, ezért, ha valaki eszerint él, és süteményt vagy kenyeret szeretne sütni, ezeket valamivel helyettesíteni kell. A maglisztek azért csodálatos liszthelyettesítők, mert tartalmazzák a magok értékes tápanyagait, és némi értékes rosttal kiegészítve pont olyan jól gyúrhatóak, mint a gluténos társaik. Nézzük melyik mire jó, és mit tudnak még!

A szederszüret idén két turnusban lement. Csodás lelőhelyet találtunk, de az idei nyár mostoha volt ehhez a gyümölcshöz, az ősz sem egészen olyan volt, amilyet szeretnek: hamar leérett a termés. A betakarításnak azért mégsem lett vége: halmokban áll körülöttem a szelídgesztenye.

A gesztenye régóta az ősz szimbólumának számít. A vadgesztenye tüskés formájával járul hozzá az őszhöz, míg a szelídgesztenyét inkább ízével, illatával társítjuk ehhez az évszakhoz. A szelídgesztenye felhasználható egyben, sütve vagy főzve, de akár liszt formájában is dolgozhatunk vele.

A hazai szelídgesztenye mostanában egyre nagyobb kincsnek számít – sajnos egyre kevesebb helyen maradtak meg az októberben szüretelhető fák.