Az erjesztett almából nyert alkoholos nedűt már nagy valószínűséggel az egyiptomiak is készítették, de annyi bizonyos, hogy a héber, görög és római kultúrkörben ismert és kedvelt italnak számított.
Hódító Vilmos idején energiát és egészséget adott a harcos hódítóknak. A normannok az ital elkészítését a baszkoktól tanulták, akik nagy valószínűséggel már a VI. században készítettek almabort. A spanyol földön zajló, szinte nagyipari almabortermeléssel kapcsolatos feltételezéseket erősíti a spanyol almaültetvényeket szabályozó 1189-ben kiadott rendelet is. A baszk cider - általában édeskés és pezsgős ciderek között egy savanyúbb és csendesebb fajta - a Saganoa a mai napig ismert.
A Saganoa készítési módját kitanult normannok inváziójának köszönhetően az almából készített alkoholos ital nagy ismertségre tett szert Anglia-szerte. Az angol klimatikus viszonyok és a Golf-áramlat kedvezett az almafáknak, így azok bőségesen teremtek.
Angliában és Európában a cider készítésének legfőbb tudói az apátságok voltak. A kolostorok saját földekkel rendelkeztek, és a legtöbbnek egyedi, fűszerekkel gazdagított receptje is volt a jó bor elkészítéséhez. Az almabor elterjedésének a normannokon kívül akadt még egy oka, a prés feltalálása. A XII. századtól ennek az eszköznek a segítségével még nagyobb mennyiséget tudtak még hamarabb előállítani, így a bor széles körben ismertté vált. Franciaországon, Anglián és Nyugat-Európán kívül Észak-Európában is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett az almabor.
A se bornak, se sörnek nem tekinthető könnyű italt adóként is elfogadták. Egy 1204-es feljegyzés szerint Runham birtok a királynak az adót almabor és az annak előállításához szükséges alma formájában fizette meg.
VIII. Henrik is szerette az almabort, ám annak előállítása a különféle háborúk és járványok miatt az ő uralkodásának idejére háttérbe szorult. Nem csak kéz nem akadt, aki művelje a fákat, hanem a faállomány is elöregedett. Épp ezért Henrik Robert Harris gyümölcsárust küldte Franciaországba, aki új almafajtákat hozott, majd Kent környékén kialakította Anglia gyümölcsöskertjét.
Kent környékén már a rómaiak idejében készítettek almabort. Korábban gyakori volt az a nézet, hogy a rómaiak a hódításaik során a hőn szeretett almabor készítésének mikéntjét átadták az új provinciákon élőknek, de Anglia esetében ez bizonyosan nem így történt. Amikor a rómaiak partra szálltak, akkor a kenti emberek már rég boldogan itták a frissítő almaborukat.
Innentől kezdve mind a termelés, mind a fogyasztás töretlenül nőtt, egészen a XX. századig. Sőt a 1887-ben kiadott Truck törvényig a mezőgazdaságban dolgozók bérének egy részét is almaborban fizették ki.
Az amerikai kontinensre az almafák - és velük együtt a bor - szintén az angolok jóvoltából került. A dél-kelet angliai telepesek az Újvilágban is hamar ültetvényeket telepítettek, és megindult az almabor készítése.
Egészen az alkoholtilalomig, azaz a húszas évekig az almabor igen előkelő helyen szerepelt az Amerika kedvenc italait felsorakoztató listán. John Adams, a XVIII. századi Amerika egyik alelnöke állítólag minden reggelét egy pohár almaborral kezdte. Ezzel tartotta karban az emésztését.
A misszionárius Johnny Appleseednek is igen sokat köszönhetnek az amerikai almafák és a cider-fogyasztók. Az ő lelkesedése, hozzáértése és nagylelkűsége jóvoltából vált Illinois, Ohio és Indiana nagy almatermesztővé.
Az almabor fogyasztásának azonban a német bevándorlók által magukkal hozott sör sem használt. A nyugati vidékek talaja jobban megfelelt az árpának, így már csak afféle záróakkordot jelentett az alkoholtilalom a cider amerikai történelmében. Bor hiányában a gyümölcsösök nagy részét felégették.
Európában a világháborúk következtében szökött ki a köztudatból az almabor, és csak az utóbbi 10-15 évben kezd erőre kapni az újra divatos ital.
A könnyű, frissítő ital alkoholtartalma erjesztési folyamattól függően 1,2 és 8,5 százalék között mozog. Az almabor lehet száraz vagy akár édes is. Színe a világostól a barnáig változhat az erjesztésnek és a szűrésnek megfelelően.
A nagy gyártók mellett a kis, kézműves borászatok termékei is egyre több helyen kaphatóak, a nyári italkínálat szerves részévé téve a cidert. Az almabor mellett kedvelt még a körtéből nyert bor is, sőt sok esetben az almát más gyümölcsökkel házasítva készítenek bort. Ilyen például a málnás cider, ahol az alapot az alma képezi, és az extra gyümölcsösséget a málna hordozza. Ha a gyártás folyamán nem kerül bele, akkor a mixer teszi hozzá. Ilyen a Franciaországban kedvelt Kir Breton, ahol feketeribizli likőrrel keverik el az alaposan lehűtött almabort. Illetve szintén francia kedvenc a dupla lepárlás eredményeként – a francia forradalmat követő időkben - létrejövő Calvados, az almapálinka.
Amellett, hogy finom, az almabor egészséges is. Fenolokban gazdag, amelyek az érrendszeri megbetegedések megelőzésében játszanak fontos szerepet.
A cidert nem csak magában ihatjuk, hanem forralt bort varázsolhatunk belőle, vagy főzhetünk is vele. Akár csak a bor, a cider is jó kiegészítője a raguknak, sőt gyümölcslevesekhez, desszertekhez is adhatjuk.
Almaboros krumplipüré
Hozzávalók:
1 kg krumpli
cider
só
frissen őrölt feketebors
6 dkg vaj
Elkészítés: A krumplikat meghámozom, apróbb kockákra vágom, majd ciderrel felöntöm. Annyi almabort adok hozzá, ami épp ellepi, majd fedve főzöm. Amikor kész a krumpli, akkor hozzáadom a vajat, majd alaposan összetöröm. Sózom, borsozom és tálalom.
Forralt cider
Hozzávalók:
1 l cider
2-3 alma
8 db szegfűszeg
1/2 rúd fahéj
barna nádcukor
3 szegfűbors
Elkészítés: Az almákat negyedbe vágom, majd magházukat kiszedve egy lábasba teszem és felöntöm a borral. A borhoz adom a fűszereket rejtő fűszerlabdát. Amikor már melegszik a bor, ízlés szerinti mennyiségű cukorral édesítem, majd közepes lángon addig főzöm, amíg az alma meg nem fő. Ezután bögrékbe szedem az almagerezdeket, rámerem a bort, és már kínálom is.
.jpg)
