A szájban szinte szétomló ragut a legenda szerint Burgundia hercegének, Jó Fülöpnek (1396–1467) köszönhetjük, mert amikor fia született, az udvari szakács egy új fogással akart előrukkolni a keresztelőre. Már hetek óta kísérletezett egy páclével: tett bele illatos füveket és öntött bele jófajta burgundi vörösbort is, ahogy illett, de mivel a hús íze 6-8 órai pácolás után sem lett olyan, amilyennek elképzelte, egyre inkább elkeseredett.
Ura, aki ínyencként szeretett a fedők alá lesni, egy éjjel titokban konyakot öntött az edényben pihenő húsra. Reggel a szakács egy cédulát talált az asztalon: „Én elkezdtem, te folytasd.” Végül a keresztelőre sikerült tökéletesíteni az ételt, amely felettébb ízlett az egybegyűlt előkelőségeknek.
Tény, hogy Jó Fülöp nagy konyhát vitt, és rendszeresen vendégül látta lovagjait a hercegi udvarban. Az 1454-ben Lille-ben rendezett káprázatos ünnepségét a fácán lakomája néven máig emlegeti az utókor. Johan Huizinga írta meg A középkor alkonya című művében, hogy az asztalokat ekkor bámulatos fényűzéssel díszítették fel, és a vendégeket egy huszonnyolc személyből álló zenekar szórakoztatta – egy óriási pástétom belsejéből...
Burgundi marharagu recept >>>
Egy kevésbé regényes történetet a 17. század végén Toulonban jegyzett fel hóráskönyvébe egy bizonyos Roger de Bourgogne: „François gazda silány fából készült hordókat sózott az uraságra, és szüret után alig kilenc héttel három hordó megrepedt. A bor egy részét sikerült megmenteni, mert minden edényt felhasználtunk, még a konyhai lábosokat és fazekakat is. Így a szakács vörösborban pácolta a húst vacsorára, ami annyira ízlett az uraságnak, hogy a csaló François 12 Lajos-aranyat kapott a kilátásba helyezett 20 botütés helyett.” Ezt az írást akár a boeuf bourguignon születési anyakönyvi kivonatának is tekinthetjük.
A burgundi marharaguról bővebben itt olvashatsz >>>
A charolais húsmarha tenyésztéséről és a vörösborokról híres régió emblematikus ételét eredetileg ünnepek alkalmával készítették a parasztok, majd vasárnapi étekké vált. Az elegáns éttermek étlapjára a 20. század elején vezette fel Auguste Escoffier, a modern francia konyha megteremtője, a határon túli népszerűsítéséhez azonban Julia Child, az első amerikai tévészakács és a közelmúltban róla forgatott film is kellett.