2007. július 16. - Olyan a borissza ember, hogy minden erejével csak az eredendő idillre vágyik, a természetes összhangot, a hűvös pincék békéjét keresi. Pedig autentikus borozgatás nem csupán a fent említett környezetben valósítható meg. A Santa Ynez-völgyben lélegzetelállító a látkép: az ősi tölgyfák a dombokat díszítik, brilliáns vadvirágok és pompás szőlőskertek terülnek el, ameddig a szem ellát, s minden sor végén rózsabokor. A vidék nappal elképesztően forró, de éjjel a hideg szél itt is megérkezik az óceántól, eltünteti a forróságot, és néhány órás enyhülést biztosít minden élőlénynek, magunkat is beleértve.
A borvidék legfontosabb települései Solvang, Los Olivos, Buellton, Ballard és Santa Ynez. Solvang városába érkezve szinte izzik a beton, a bájos utcákon elhagyott westernfimbe illő házak, rózsabokrok, a kerítéseken lila akác. Solvang 32 mérföldre Santa Barbarától a 246-os autópálya mentén található. A várost dán telepesek építették az 1910-es években. A kisváros a borvidék legforgalmasabb települése. Minden valamirevaló vándor itt telepszik meg. A város csodálatos: pici európai utcák, apró boltocskák és dán pékségek sorakoznak. Minden sarkon egy borkóstólóba botlunk. S a város felett, a házsorok végében mélyzölden hatalmasodik a kincset termő szőlőhegy! Ide érkezvén mindent áthat a szőlő és a bor imádata, a környék minden rezdülésében ezt ígéri.
No, azért mi nem csak kirándulni jöttünk ide, hanem kicsit „szakmailag” is kíváncsiak voltunk egy-két dologra. 2007-es évjárat kezdete már jól látható!. A legtöbb szőlőskert befejezte a virágzás szakaszát és a tőkéken fiatal fürtök sarjadnak. A pincékben még javában folyik a palackozás, a sorokat brigádok lepik el, kezdődik a lugasok felkészítése, a fürtök védelme a penésztől, megkezdődik a szüntelen csata a “borropogtató” mókusokkal és az ürgékkel.
Santa Ynez Valley Kalifornia legfiatalabb borvidéke. A bortermelés kevesebb mint három évtizede kezdődött. A szerény indulást követően mostanra hozzávetőleg négyezer hektáron folyik a bortermelés. A 34 pincészet bora egytől egyig világhírű, sehol a földkerekségen nincsen olyan magára valamit is adó borkereskedés, ahol ne találna Firestone Chardonnay-t a vándor.
Egy film a borról. Egy film a barátságról és az életről. Egy film a szenvedésről és a szerelemről. Ezen a borvidéken forgatták a Kerülőutak című filmet. Az Alexander Payne rendezésében készült remekművet 2004-ben láthattuk a mozikban. A filmnek igen nagy hatása volt az amerikai fogyasztókra, ugrásszerűen megemelkedett a borfogyasztás, s bizonyos szőlőfajták is népszerűbbek lettek. A filmben is látható bortúrát a mai napig végigjárhatjuk. A városban kapható térkép sigítségével akár biciklivel is végigkóstolhatjuk a filmben szereplő pincéket.
A napot Los Olivosban kezdtük, az Arthur Earl pincészet fogadóházában. A tizenkét borból álló listáról ötöt lehetett választani. Viognier, Grenache, A Genoux, Barbera és az édes Moscato volt a választásom. Mindegyik bor fiatal 2-4 éves volt.
Egyébként Los Olivos egy pindúr miniváros a dombok között Solvangtól 4-5 mérföldre. A település pár házból áll, és csak egy utca van, amin egymás után sorakoznak a kóstolóházak. Egy utcablokkon tizennyolc borkóstolót számoltunk meg. A pincék itt csaknem szó szerint karnyújtásnyira vannak egymástól, így újabb ízélményeket keresve, a szomszédba könnyedén átlépve már a Daniel Gehrst ízlelgettük, majd Alexander & Wayne következett. Erre nagyon vártunk a rizlingjei miatt. Egy fajta, mely inkább a hűvösebb klímát kedveli, vajon mit tudhat itt, ahol minden perzsel a forróságtól?
Tizenegy bort kóstoltunk csupán hat dollárért, Pinot Noir és a Merlot nagyon ízlet – ebből vettünk is – és amire a rubin zinfandelhez értünk, a borkészítő is megérkezett a pincészetből. Louis nagyon szereti a bortermelést, negyven éve csinálja és kézzel szedetii a szőlőjét. A rizlingje kiváló volt, koncentrált és mézes. Megjegyeztük neki, hogy bizony ezeknél csak egy jobb desszertbor van a világon: Szepsi István Tokaji Eszenciája. Ledöbbentünk, amikor a válasza az volt, hogy az utca másik oldalán a sarkon van egy borkereskedő, aki díszcsomagolásban Tokajit árul. Igaza volt. A picurka üzlet polcán tényleg ott ékeskedett a jó magyar Tokaji 5 puttonyos. A barátságos eladó/tulajdonos rákapott az alkalomra és rákérdezett a Tokaji helyes kiejtésére. A puttonyokat is elég viccesen ejtette…
Los Olivosból biciklivel indultunk tovább északnak, az úticél a Firestone borászat volt. Pár mérföld után a Foxen Canyon csupasz dombjain tekertünk. Rettentő a hőség, a szárasság. Az út kihalt, sehol egy lélek, fölöttünk “red tail” keselyűk keringenek. Félóránként dübörgő tűzoltó autó porolja be az utat. A szomszéd hegy hetek óta ég. Az óriási tűz mérföldekről látható.
A Firestone borászat felé igyekeztünk. A borászat épülete nagyon komoly, impozáns, már messziről látható. Kóstolásunk igen izgalmasan telt, megismerkedhettünk a borászat szakmai munkájával, filozófiájával. Közben beavattak minket a kulisszatitkokba is: mit, miért és miben érlelnek, milyen hordótípusokat tartanak jónak, és így tovább. Tizenkét dollárért tizenegy bort kóstoltunk – és a kristály poharat is magunkkal vihettük :) Tovább tekereve elhaladtunk számos világhírű borászat mellett: Curtis, Koehler, Fess Parker és Zaca Mesa. A Foxen borászat volt az utoló állomásunk. Bírtuk volna tovább is, de a borászatok 4 órakor bezárnak, valószínűleg biztonsági okokból. A jó amerikaiak nem akarják, hogy a spicces turisták az út mellett bukdácsoljanak.
