Az ezüst torony kacsája

„Bámészkodás céljából betértem a Tour d’Argent-ba, Párizs egyik híres éttermébe, úgy tettem, mintha keresnék valakit, a legszerényebb menüt sem tudtam volna kifizetni …” Egy híres magyar író írta le így hetvenes évekbeli kalandját Párizs valószínűleg leghíresebb éttermében. 

Jó sorsom egyszer engem is elvitt abban az időben a Tour d’Argent-ba, így biztosan mondhatom: aki ezt leírta, soha nem járt arra. Először is telefonon legalább egy nappal előbb helyet kell foglalni. Idegen kiejtésűektől azonnal megkérdezik, hogy melyik hotelben laknak, és az étkezés napján rátelefonálnak, hogy el ne felejtse: várják ebédre vagy vacsorára.

Az étterem valóban egy toronyra emlékeztető épület legfelső emeletén található, csodás kilátással a Szajnára és a Notre Dame-ra. Az utcán, a zárt kapu előtt libériás portás. Az érkező vendéget ő fogadja, ellenőrzi a listán, foglalt-e helyet. Ha rendben van, jelt ad belül várakozó társának, aki kinyitja a kaput, és a lifthez kíséri a vendéget. Ott a liftes veszi át, felviszi, a következő a ruhatárhoz kíséri, majd újabb pincér az étterem ajtajához irányítja, ahol a következő segítségével már az asztalhoz jut. Az asztalnál természetesen minden vendégnek külön pincér segít leülni.

Mindezt azért írtam le ilyen részletesen, hogy lássuk: csak úgy besétálni és körülnézni, mint egy közönséges vendéglőben, itt egyszerűen lehetetlen. És természetesen ennyi személyzet rengeteg pénzbe is kerül, ami egyik oka a horribilis áraknak.

Az étterem legismertebb étele a kacsasült. Persze nem csak úgy egyszerűen egy kacsa megsütve, ahogy megszoktuk. Először is egy félvad szárnyasról van szó, ami évtizedek óta ugyanarról a vidékről érkezik változatlan minőségben. Az állatot először egészben, nagyon forró sütőben rövid ideig sütik, majd kiviszik a vendég asztalához bemutatni. Az asztalnál feldarabolják, majd a mellét és combját különböző módon sütik tovább. A csontvázat a májjal egy speciális satuba (aki otthon is szeretne ilyet, ezüstből potom 10.000 euróért a szomszédos butikban megveheti) teszik, ahol kipréselik belőle minden csepp még benne lévő vérét,  és konyakkal, madeirával és fűszerekkel együtt főzik a szószt hozzá.

Minden vendég kap egy bizonyítványt, hogy hányas számú kacsát fogyasztotta el. 1890-ben kezdték a számozást, és 2003-ban jutottak el az 1 millióig.

Híres az étterem borkészlete is, félmillió körüli üveggel. A borlap egy vastag régi kódexhez hasonlít. A  háború alatt a  tulaj saját kezűleg falazta be a pincét, így sikerült elrejteni a németek elől.

A földszinten, a falakon fotók és híres emberek köszönetei olvashatók. A volt orosz cár, a jelenlegi angol királynö, Gorbacsov bejegyzései is ott vannak. Régi menük és megteritett asztalok reprodukciói is láthatók.

Az elmúlt két évtizedben nagy csapások érték az éttermet: 1993-ban a Michelin étteremkalauz háromról lefokozta két csillagosra, majd pár éve a madárinfluenza következményeként egyetlen csillag maradt meg. Más neves éttermeknek ez a kimúlást jelentette volna, de a Tour d’Argent körül semmi nem változott: most is állandóan zsúfolva, törzsközönsége és új hívei eszik tovább a kacsát.