Felháborító... És ha az ember bedől nekik, megveszi ezt a valamit, otthon azután még megtisztítani sem tudja rendesen. Az igazi, valódi ananász megtisztításához, kérem, higgyék el nekem, csak egy konzervnyitóra van szükség.
Hasonlóképp a sült galambbal is érdemes próbálkozni: az ember csak kitátja a száját, de nagyra ám, s aztán lesheti, mi repül bele... Mai receptünkhöz galambmell használatát azonban nem ajánlom, az egyébként is túl pici, túl sok szöszmötölés van vele. És be is vallom itt gyorsan: galambból még soha semmit nem főztem. A poénkodásnak is tulajdonképpen csak annyi a lényege, hogy soha, sehogyan sem tudtam megtanulni, hogyan kell az ananászt, az igazi, piacon vásárolt gyümölcsöt pucolni, megtisztítani. Nekem az ananász mindig az a gyümölcs volt, amelyet leemeltem a boltban a konzerves polcról, és nem volt benne különösebb filozófia. Abból azonban a szeleteltet sohasem szerettem, mindig csakis és kizárólag a karikára vágott változatot kerestem és vásároltam belőle.
Gyümölccsel, gyümölcsből főzni azonban mindig valahogyan más, számomra legalábbis mindig kicsit izgalmas dolog, mint holmi röpke flört, mindig kicsit megvadítja, eltolja, zamatosítja az egyébként egyszerűségükben megszokott ízeket, mint például a csirke- vagy pulykamell. Hiszen ezeket az ételeket sült vagy főtt formájukban már régtől ismerjük, megszoktuk, kis túlzással talán, de azt mondhatjuk, hogy hétköznapiak. Egy kis gyümölcs hozzáadása pedig tulajdonképpen nem jelent semmit, az étel elkészítése szempontjából lényegében még komolyabban bele sem kell avatkoznunk a receptbe. Mégis olyan kellemesen pikáns - avagy pikánsan kellemes - ízeket varázsolhatunk a jól megválasztott és kellő mértékben adagolt gyümölcsök alkalmazásával, amelyek tulajdonképpen szokatlanságukkal hívják fel magukra a figyelmet.
Nem tudom, lehet-e egy ízre azt mondani, hogy frappáns, de ha nem is, ebből már érthetik, hogy egészen pontosan mire gondolok... A szokatlan ízek mindig kihívást, megmérettetést jelentenek, hiszen ha eltúlozzuk, és nagyon szokatlanná, immár tolakodóan szokatlanná válik az étel ízvilága, akkor a kutyának sem kell. Óvatosan kell hát kezelnünk a szokatlan ízeket, mégis következetes elszántsággal: tapasztalatim szerint egy jó ötlet az adott étel megvadításához, szokatlan ízekkel való gazdagításához untig elegendő. Többre már nem is nagyon van szükség, s többre egy kaja elkészítésének folyamatában már ne is nagyon vállalkozzunk, mert ha sok mindent összekeverünk, annak a végét zutyuléknak szokták nevezni. Finom, ízletes kajának már sokkal ritkábban...
Csak azt a fránya ananászt meg tudnám tisztítani... Feleségem többször megígérte már, hogy megmutatja, hogyan kell, de egyelőre még soha nem jött ki úgy a lépés, hogy lett volna alkalmunk megtartani ezt a szemléltető oktatást. Addig is én kényelmesen elboldogulok, mert a gyümölcs megtisztítását egy széles mosollyal és néhány kedves szóval megoldom! :-)
Ananászos csirke
Hozzávalók: 1 nagyobb csirkemell, fél friss, tisztí¬tott ananász, reszelt sajt, ételízesítő, bors, fokhagyma
Elkészítése: A csirkemellet vékony szeletekre vágjuk, ételí¬zesí¬tővel, borssal, apróra vágott fokhagymával bedörzsöljük, egy fél órán át állni hagyjuk, majd serpenyőben, kevés olajon hirtelen megpirítjuk a szeletek mindkét oldalát. Tűzálló tálba rakjuk a hússzeleteket, ananászkarikákat helyezünk rájuk, és az egészet megszórjuk reszelt sajttal. Sütőben a sajt pirulásáig sütjük, krumplipürével, párolt rizzsel tálaljuk.
Sarnyai Ödön
