Van az úgy, hogy az ember valami egyszerűre, mégis tartalmasra vágyik. Nem flancos fogásra, hanem arra a jóleső, házias harapnivalóra, ami a gyerekkort idéz. Ilyen a tócsni, vagy ha úgy jobban ismerjük: lapcsánka, cicedli, krumpliprósza, beré, macok, tócsi... A név változik, a lényeg ugyanaz: reszelt krumpli, némi liszt, tojás, fűszerek, és már sül is az aranybarna, illatos lepény a serpenyőben.
A tócsni egy reszelt krumpliból készült, serpenyőben sütött lepény, amit liszttel és tojással kötünk össze, majd fokhagymával, sóval, borssal ízesítünk. Olajban vagy zsíron sül, szélén ropogósra, belül puha, szaftosra. Az eredete a paraszti konyhához köthető, hiszen olcsó, laktató alapanyagokból készül, pont azokból, ami minden kamrában megtalálható volt.
Az alaprecept szerint a nyers krumplit nagy lyukú reszelőn lereszeljük, és összedolgozzuk egy kevés liszttel, tojással, sóval, borssal és zúzott fokhagymával. Ezután evőkanálnyi adagokat teszünk belőle forró olajba, és mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Melegen a legfinomabb, de hidegen is megállja a helyét egy tartalmas uzsonnára.
Északkeleten lapcsánkának hívják, a Bakonyban prószának, Zalában cicedlinek, a palócoknál macok a neve, míg a Tiszántúlon a „beré” is gyakori elnevezés. A nevek mögött apró, de jellegzetes különbségek is lapulnak: van, ahol a tésztába kerül egy kis tejföl vagy tejszín, máshol reszelt hagymával, netán szalonnakockákkal bolondítják meg. Van, ahol serpenyő helyett tepsiben sütik, és négyzetekre vágva kínálják, akár kenyér helyett is.
Tálalásban is széles a skála: tejföllel, sajttal, fokhagymás tejföllel, friss zöldfűszerekkel, vagy éppen lekvárral (igen, van, aki édesen szereti!) is kerülhet az asztalra. Sőt, manapság már street food köntösben is találkozni vele: óriás méretben, húspogácsával, salátával, mint egy alternatív hamburger. A húsimádók sonkával, kolbásszal töltik, a vegetáriánusok cukkinit, répát, édesburgonyát reszelnek bele, a mentes étrendet követők pedig zablisztet, rizslisztet, vagy akár csicseriborsólisztet használnak a hagyományos búzaliszt helyett.
A tócsni – bármilyen néven is fusson – hálás étel: alkalmazkodik az ízlésünkhöz, az étrendünkhöz és a rendelkezésre álló alapanyagokhoz. És pont ettől annyira szerethető.
Bármelyik változatát is készíted, a tócsni mindig otthonos, szerethető étel marad. Egy kis tejföl, egy jó beszélgetés, és máris kész a tökéletes vacsora.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.