Kevés olyan nemzet van, ami a magyarhoz hasonlóan szereti a levest, és egy-egy nagyobb étkezés szinte elképzelhetetlen valamilyen gőzölgő lé nélkül. A legnépszerűbb természetesen az aranyló húsleves, ezt szorosan követi a zöldségleves, a bableves és a gulyás, a sort pedig a krémlevesek, gyümölcslevesek sokasága követi. A lebbencsleves megosztó, van aki kedveli, van aki nem igazán van oda érte, pedig zseniális fogás.
A lebbencsleves a nevét legfőbb alkotóeleméről, a lebbencstésztáról kapta. De hogy miről kapta a nevét a lebbencstészta? Ennek a sodort és gyúrt száraztésztának az eredete a legenda a paraszti kultúrában gyökerezik. Miután a tésztát vékonyra kinyújtották, a tészta könnyeddé vált, könnyen megmozdult, azaz meglebbent.
A lebbencs a paraszti konyha gyakori eleme volt, és a tésztát rendszerint úgy készítették, hogy nagyobb mennyiségben kisodorták és a száradó ruha mintájára felakasztották és így szárították. A lebbencs a róla elnevezett leves, valamint a slambuc fő alkotóeleme, hozzávalója.
A lebbencsleves akkor kap igazán különleges ízt, ha a tésztát előzőleg zsíron jól lepirítjuk. Minden száraztésztára igaz, hogy karakteresebb, teltebb ízt kap, ha kifőzés előtt olajon vagy zsíron lepirítjuk. Akárcsak a tarhonyával, a lebbencstésztával is csodát tesz a pirítás, ha így kerül a készülő levesbe. Nagyon jól áll a lebbencslevesnek, ha kerül bele kolbász vagy esetleg füstölt szalonna, szalonnazsír is.
Hozzávalók:
Elkészítés:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.