Egy mozdulattól tökéletes lesz a frankfurti leves, ha kipróbálod, sosem csinálod majd másként

Az iskolai menzákon két kelkáposztás fogás mindig szerepelt az étlapon. Az egyik a kelkáposzta-főzelék, amihez rendszerint fasírt volt a feltét, a másik pedig a frankfurti leves, és mint sok-sok menzás étel, ez is igazán megosztó. Magyaros és bizonyos tekintetben retró fogás, a kelkáposzta pedig nem igazán tartozik a legnépszerűbb alapanyagok közé, pedig nemcsak finom, hanem egészséges is, sőt ezerféleképpen felhasználható.
Na jó, ha ezer ételt nem is lehet a kelkáposztából készíteni, de nem csak főzelékzöldségként érdemes rá gondolni. A kelkáposzta lehet rakottas alapja, készülhet belőle saláta, a zsenge levelekbe göngyölhetünk húsokat és lehet krémleves, zöldségleves vagy bármilyen leves extra hozzávalója is. A frankfurti leves bár nevében nem jelzi a kelkáposztát, mégis elképzelhetetlen nélküle.
A frankfurti levesbe természetesen kell virsli, de nélkülözhetetlen az egész kömény és a kelkáposzta is. Utóbbi esetében bátran választhatjuk az új, friss zöldséget, aminek a külső, sötétzöld levelei is fantasztikusak, de ha valaki nem szereti, bátran használja inkább a belső, világosabb és zsengébb leveleket. A frankfurti leves azonban akkor lesz tökéletes, ha a virsli nem "nyersen", hanem pirítva kerül bele!
A virsliket érdemes felkarikázni és kevés zsiradékon lepirítani. Az aranybarna színt kapott virslikarikákat szedjük ki a fazékból, majd tegyünk bele egy kevés zsírt, pirítsuk le az egész köményt is, és ezután jöhet bele a krumpli, a kelkáposzta, szóval minden más. A pirult virsliket a főzés végén adjuk a leveshez.
Hozzávalók:
Elkészítés:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.