Elég csak a Holstein-szeletre gondolni, és máris beláthatjuk, a meglepő kombinációk sem állnak távol a germán ízléstől. Különösen, ha nem marad ki a két legérdekesebb hozzávaló a receptből! Az ízletes Holstein-szelet egyes feltételezések szerint Schleswig-Holstein északi német tartományról kapta a nevét. De valószínűbbnek tűnik az a történet, amely a 19. század végére teszi az étel létrejöttét. E szerint a mindig sietős, de nagyétkű Friedrich von Holsteinnek köszönhetjük ezt a fogást. Azon túl, hogy nagyszerűen kiismerte magát a politika útvesztőjében – a rossz nyelvek szerint nem kevés köze volt Bismarck bukásához –, nagyon értett a konyhához is.
CSIRKEMÁJ ZÖLDSÉGES BULGURRAL
Állítólag az ő útmutatásai szerint készítette el a berlini Borchardt étterem szakácsa az első, később róla elnevezett borjúszeletet. Az eredeti változatban a borjúhúsból készült rántott húst tükörtojás koronázza meg. Ha itthon rendelünk egy étteremben Holsteinszeletet, általában natúr húst kapunk tojással a tetején, két alapvető hozzávaló pedig többnyire elmarad az eredeti recepthez képest: a szardellafilé és a kapribogyó. Pedig éppen ezek teszik érdekessé a fogást, hiszen meghatározó ízükkel és eltérő állagukkal feldobják az osztrák rántott hús, vagyis wiener schnitzel német változatát. A húshoz még pirított, vajjal megkent kenyérszeleteket is kínáltak.
.jpg)
.jpg)
