Következzen hát az az ország, amelyik (szerintem) az egyik legkiegyensúlyozottabb ízű kávét adja. A Costa Rica hegyvidéki területein termő arabika mind a kesernyés, mind a savanyú, mind az édes ízekben bővelkedik. Egyik íz sem kerekedik a többiek fölé, de mindegyik határozottan jelen van.
Közép-Amerika következő kávéja Guatemalából való. A szintén magasan fekvő területen termett arabika egy kicsit a savanykás ízek felé hajlik. Általában elmondható a közép-amerikai kávékról, hogy nagyon harmonikus, egyben karakteres (erőteljes) ízek jellemzik.
Kicsit délebbre kalandozva eljutunk Kolumbiába, mely ország a világ 3. legnagyobb kávétermelője. Azok a kolumbiai arabikák, melyeket kóstoltam, félúton helyezkednek el a selymes, lágy brazil és karakteres közép-amerikai kávék között. Ízük harmonikus, kiegyensúlyozott, de kevésbé erőteljes, mint pl. Costa Ricából származó rokonai.
Ígértem, hogy írok majd a keverés fajtáiról. A keveréket létrehozhatjuk a pörkölés előtt vagy a pörkölés után.
Ha a nyerskávét keverjük össze, úgy (az ezt alkalmazók szerint) jobban összeérnek az ízek a pörköléskor. A pörkölés általában 200-220 Celsius fokon történik, és néhány percig (5-20) tart. Ekkor a kávészemek megduzzadnak, nedvességtartalmuk csökken, és kialakul a pörkölt kávéra jellemző különleges íz.
Ha a pörkölés után keverjük a kávéfajtákat, akkor először külön-külön a típusnak megfelelő hőfokon és időtartamig pörköljük, majd ezt követően vegyítjük őket. Így figyelembe tudjuk venni a fajták eltérő karakterét. A gyártók egy része ezzel az eljárással készíti pörkölt kávéját, míg a másik felük az előbbivel.
Mi otthon, hacsak nem akarunk nyerskávét pörkölni, a második eljárással, pörkölt szemes kávéból hozhatunk létre egyedi keveréket, melyet jól elkeverve, frissen tudunk megőrölni, és kipróbálhatjuk a boltban nem kapható kombinációkat.
