Nem közeli rokona a vadgesztenyének
A szelídgesztenye a bükkfafélék családján belül a Castanea nemzetségbe tartozik. Több ezer évig is elélhet, Kőszegen és környékén akár 6-700 éves példányai is előfordulnak, pedig eredetileg nem ezen a vidéken őshonos, hanem inkább Észak-Amerikában, Kelet-Ázsiában és Dél-Európában. Bár a termésük küllemre hasonló a vadgesztenyével, mégsem közeli rokonok. A vadgesztenye a szappanfavirágúak közé tartozik, a termése emberi fogyasztásra nem alkalmas.
A szelídgesztenye nagyjából csak az 5.-15. évben hozza meg első termését, addig csupán költséget jelent a gazdái számára. Ezután azonban egy jól fán évente 40-60 kg gesztenye is megteremhet.
Segíti a hasi zsír lebomlását
A szelídgesztenye C-vitamin-tartalma jelentős, a málnáéval és a ribizliével vetekszik. Termés aktívan hozzájárul a test természetes zsírégető folyamataihoz is. B-vitaminban és kalciumban szintén gazdag, de bőven található benne kálium is, így vízhajtóként is hatásos lehet.
Zsír- és koleszterintartalma kifejezetten alacsony, annál több benne azonban az élelmi rost. Ezek Hatékonyan ellenállnak az emésztőenzimeknek, így lebomlás nélkül jutnak a bélcsatornába, ahol kimossák a megrekedt salakanyagokat és fokozzák a bélmozgást, ezzel pedig felgyorsítják az anyagcserét és segítik a hasi zsír lebontását is.
Búza helyett gesztenye
A szelídgesztenye ősidők óta él Közép- és Dél-Európában, már a történelem előtti időkben is fontos táplálékunk volt. A szántóföldi művelésre alkalmatlan területeken élők számára a szelídgesztenye a gabonát és a burgonyát helyettesítette. A parasztcsaládokban jellemző volt, hogy a szárított gesztenyéből készült lisztből sütötték a kenyerüket - ami manapság a paleolit táplálkozás egyik alaplisztje.
Erre érdemes figyelni
Szeptember végétől nagyjából márciusig kapható a piacokon.
Vásárláskor érdemes a figyelni arra, hogy nagy szemeket vegyünk, amiken nincsenek sérülések. A jó gesztenye fényes, kívülről kissé olajos tapintású, a felülete sima és feszes.
Otthon a frissességét megvizsgálhatjuk a vízben is, ha felemelkedik a felszínre, már romlott. A gesztenyebél ideális esetben krémes-fehér színű, húsos, sűrű. Ha már nem ehető, arról a penészes szaga is árulkodik.
Húspótlónak is kiváló
Mi főként édességként vagy sütve fogyasztjuk, pedig ennél jóval sokoldalúbb.
Korzikán gesztenyesört, gesztenyemézet és lekvárt is készítenek belőle.
A franciák köretként is fogyasztják: az áttört gesztenyét vajon párolt hagymához adják, sózzák, borsozzák, és tejszínnel keverik.
Az angolszász vidékeken pedig szívesen használják töltelékbe, akár hússal kombinálva: az ünnepi pulykasült töltelékébe is gyakran kerül belőle.
Ezek mellett húspótló ételek, levesek, mártások, párolt köretek készítéséhez is kiváló.