Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Völgyekbe gyűrt borászatok 2.

Kilépve a fehérre mosott vályogfalak csendes nyugalmából, poharunkkal a kezünkben a tölgyfa alatti padon pihentünk. Elzártan a külvilágtól, az Eberle borászat udvara olyan, mint egy búvóhely, ahol megállt az idő.

Következőként a 2006-os Côtes du Rôblest kóstoltuk, amihez helyi kecskesajtot kaptunk. Ezt a borfajtát Mourvedre, Syrah, Grenache és Viognier szőlőfajtákból keverik eredeti Rhône mintára. Az évente megrendezett Paso Robles-i Rhône fesztiválon – ami a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű összejövetele – ezek a cuvée-k kerülnek kóstolóként az asztalokra.

A fesztivált általában május első hétvégéjén rendezik. A VIP-jegyek a vacsorát is magukban foglalják. Információkat a www.hospicedurhone.org weboldalról szerezhetünk be, és itt a rezervációt is megejthetjük.

Az Eberle borászatnál a felkínált nyolcféle borból, a 2005 Up Shirazt tartottuk a legjobbnak, amit a szépen kialakított borpincében kóstolhattunk meg. Ennek a borfajtának a készítése limitált: 415 láda készülhet csupán belőle, és kizárólag csak  a borászatban vásárolható meg. A nemes nedű üvegenkénti ára 14 dollár. Az a hír járja, hogy ez a legjobb Syrah a Central Valley borvidéken – és ezt mi is bátran kijelentjük! (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ennél a borászatnál a kóstolásért és a pince tourért sem kell fizetni.) 

Modern vadnyugat

A következő állomásunk a pár percre lévő kisváros, Paso Robles volt, ahol az informácíós bodegában kapott térkép segítségével megtaláltuk a közeli kóstolótermeket és azt az olasz sajtkészítőt is, aki azért a finom, szájban olvadozó kecskesajtért volt felelős, amit a Rhône vörösborhoz kaptunk. A legjobban a Park utcában üzemelő "WeOlive" nevű olívaolaj kóstoló üzlet tetszett. Nem is nehezményeztük, hogy ez volt az egyedüli üzlet a környéken, ami nem kínált borkóstolást, mert olyan sokféle olajból és kiváló sajtféléből választhattunk. A város helyes főterén amúgy is rengeteg borkóstolási lehetőséget találtunk – pontosan tizenkettőt. Később ennek okaként úgy döntöttünk, hogy nem vezetünk aznap tovább…

A Silver Stone-nál Dan Kleck borkészítő töltötte a poharunkba első kedvencünket, a 2005-ös Rosetát. Ez egy késői szüret, kitűnő gyümölcskarakterrel. Az Arroyo Robles családi borászat Chardonnay-ja aranymedál díjas, de készítenek Zinfandelt, Viognier-t és kitűnő helyi keverékeket is. Ilyen a vörös El Paseaux is, amiből 2001-est kóstoltunk, vagy a Little Star Blend – ami egy Rhône cuvée, többnyire Syrah, Petite Sirah és Tempranillo, megfröcskölve pici Merlot-val.

A következő állomásunk a város legöregebb kóstolóterme, a Vinoteca Wine Bar volt. Ezt a barátságos helyet mindenkinek szívesen ajánlom, főként az ínyenc előételek miatt – amiket borkóstolás közben tettek elénk –, és a komfortos, mélyre süppedő karosszékekért, amikből az ember még felállni is sajnál. Hatalmas a sajtválasztékuk. A felszolgált erős Gorgonzola, a Blue Stilton, a Double Gloucester és a krémes Saint Andre sajtok tökéletesen párosíthatók a felszolgált helyi borokkal. Itt lehet venni jópofa ajándéktárgyakat is. Ez az intézmény – talán mondanom sem kell – állandóan pezseg a turistáktól.

Nem ez az első alkalom, hogy a hétvégi kikapcsolódást itt keressük, és mégis, valahányszor csak itt járunk, mindig találunk magunknak valami újat, érdekeset, újonnan megnyílt üzletet, kóstolótermet. A város és környéke rohamosan fejlődik, és az is könnyen elképzelhető, hogy híressége, varázsa és látogatottsága a jövőben hasonló lesz, mint jelenleg a Napa völgyé. Sok a fejlesztés, de a város mégis megtartotta vadnyugati kisvárosjellegét, talán ezért tartozik a kedvenceink közé.

Turisták paradicsoma

Nyáron egymást követik az étel-ital fesztiválok és a várostól délre, fél órás vezetésre ott van Obispo, ami több kiváló programlehetőség mellett még Mozart hangversenyeknek is jeles színhelye. Paso Robles vidékén rengeteg a tennivaló és a látnivaló, a borászatok száma meghaladja a százat, a hölgyek örömére számos spa üzemel, és a sportkedvelő urak is megtalálhatják szórakozásukat – például a Paso Robles Golf Club 18 lyukú pályáján.

Rengeteg az apró helyes kis fogadó. Ha valaki nagyon szépet és kényelmeset akar elérhető áron, akkor az estét a Villa Toscanában kell hogy töltse, ami egyben a Martin & Weyrich borászat is. Helyes, olasz stílusú verandás épületsor, a lobbiban hangulatos kandallóval és hatalmas karosszékekkel. A fogadót elérhetjük a belvárosból taxival is, csak pár perc a 101-es autópálya keleti részén.

Mielőtt az élményekkel eltelve lezártuk volna a napot, itt is befizettünk egy borkóstolóra. Az olasz szőlőfajtákból készült borok kiválóak és az elmúlt huszonöt évben száznál is több díjat nyertek, főként országos versenyeken. A kedves borászhölgyet megkérdeztük, hogy a zsúfolásig telt vitrinben melyik díjukra és melyik borukra a legbüszkébbek. Habozás nélkül a 2005-ös évjáratú Moscato Allegróra mutatott. A bor 12 borversenyen vett részt, 5 aranyat és 7 ezüstöt nyert. A Wall Street Journal erről a borról lazán csak annyit írt, hogy: "nagyon jó”! Könnyű és levegős, világos, íze virágra és mézre emlékeztető. Kóstoltunk még: 2006 Unwooded Chardonnay-t és 2006-os Pinot Grigiót aminek illatában a dinnyét és friss fügét fedeztük fel. Nekünk a legjobban újra egy Zinfandel ízlett, ez pedig – szégyen ide, szégyen oda – a 2005-ös La Primitiva volt…! Kiváló ital, nem vonatkozik rá a latin ősök azon megjegyzése, hogy: "Nomen est omen!"

ChefLaszlo ínycsiklandozó receptjeit itt találod >>>

Ezek is érdekelhetnek

Friss