Vegyünk-együnk helyit!

Persze aligha akad, akinek nagy melegben mondjuk nehéz, kalóriadús fogásokhoz támad kedve. Mondhatnánk, hogy ez magától értetődő. Mégsem ennyire nyilvánvaló, hogy akkor és azt esszük, vesszük, aminek épp szezonja van, illetve, ami nálunk terem. Pedig a hazai, sőt helyi termékeknek számtalan előnyük van.

A szabolcsi alma, a szomolyai fekete (aki még nem kóstolta ezt a csodás cseresznyét, ha lehetősége adódik rá, ki ne hagyja), a fertődi málna vagy pl. a magyar kajszi (és nem csupán a pontosan ezt a nevet viselő fajta), a szegedi paprika, a mangalica vagy a magyar pecsenyeliba – a sor még hosszan folytatható lenne – mindegyike igazi fogalom. Nem véletlenül. A talaj, az éghajlati adottságok, a termesztésük, illetve tenyésztésük mögött húzódó hosszú időre visszanyúló tapasztalat és még számos tényező teszi őket olyan ízletessé. Nem utolsó sorban pedig az a nehezen megmagyarázható érzés, amire egyszerűen azt mondjuk: a mi ízlésünk szerinti. Mindnek megvan a hosszabb-rövidebb tartó szezonja, amit nem érdemes elszalasztani!

A szezonális élelmiszerek, alapanyagok vásárlása néhány évtizeddel ezelőtt nem is volt kérdés. Tavasszal mindenki lelkesen karikázta vajas kenyérre az első zsenge újhagymát, a pirosló retket, nyáron a gyümölcs- és zöldségdömping idején - gondolva a késő őszi, téli hónapokra - aki csak tehette, nem egyszerűen fogyasztott belőlük bőségesen, de feltöltötte a készleteit, befőzött, aztán a fagyasztóládák elterjedésével lelkesen mélyhűtött. Ősszel almát ettünk, és jó esetben ládaszám raktároztuk a kamrában, pincében, télen meg előkerültek a savanyú káposztából, krumpliból tálalt tartalmas egytálételek, a disznótorosok, libasültek.

Sok minden megmaradt ezekből a szokásokból (esetleg a raktározásra alkalmas hely lett kevesebb), de részben a mezőgazdasági technológia fejlődésének, a tartósítás, a szállítás és a kontinens, sőt kontinensek országai közötti élénk kereskedelemnek köszönhetően ma már nálunk is egész évben kapható minden, nem csupán szezonális gyümölcsök, zöldségek, tejtermékek vagy húskészítmények. Nem mindegy azonban, hogy mikor, milyen áron és mit veszünk. Az ár itt persze nem csak az anyagi ellenszolgáltatást jelenti, hanem azt is, hogy az egészségünk árán vagy a környezetünk kárán történik-e mindez.

Bár a klasszikus déligyümölcsöket ma is jórészt télen kívánjuk, akinek mégis nyáron van kedve banánt enni, narancsos kacsát sütni, nem kell már a hozzávalókért Bécsig utaznia. Rendben is van ez, minél nagyobb a kínálat, annál szabadabban válogathatunk, azonban mindig érdemes szem előtt tartani, hogy mindazok a termények, amiknek keveset kell utazniuk, helyet kapjanak az étkezőasztalunkon. Vitamin- és ásványianyag-tartalmuk, élettani hatásuk ezeknek és a megfelelő időben a legértékesebb.

A jó hazai zöldségnek, gyümölcsnek párja nincs – vallják sokan. Ebben bizony nagyon sok az igazság. Közismert tény, hogy az itt termelt paradicsom, paprika, spenót stb. és a sokféle gyümölcs már csak azért is igen ízletes, mivel jó esetben ideális érettségi állapotban szüretelik, kerül a piacokra, háztartásokba. A jól működő „szedd magad” akciók során azoknak is részük lehet a saját munkájuk gyümölcséből, akiknek nincs olyan szerencséjük, hogy saját kiskertben gazdálkodhatnának. Nem is beszélve a mind népszerűbb városi apró parcellákon vagy épp a balkonon, méretes cserepekben termelt fűszernövények, zöldségfélék okozta örömről. Itt ugyanis nem egyszerűen arról van szó, hogy remek érzés a hónapokon át gondozott palántákból kifejlődő növény növekedését látni, majd megízlelni a termést, de biztosak lehetünk benne, hogy megfelelő körülmények között termett alapanyagok kerülnek majd az asztalra.

A helyi termékek előnyeit természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni! A megbízható és előírásoknak megfelelően termelt növények, illetve szabadon tartott, ideális körülmények között húsukért nevelt állatok, a „boldog” tyúkoktól származó tojások felbecsülhetetlenek a konyhában. A tudatos vásárlás és a helyi áru előnyben részesítése nem egyszerűen egészség- és környezettudatos fogyasztói szokásokat feltételez, de ezzel bizony határozottan támogatjuk a termelőket, aminek köszönhetően minél több, jó minőségű áru kerülhet az otthonunkba. Egyszerűen fogalmazva nem árt némi szemléletváltással vásárolnunk. Ugyanakkor jó, ha óvatosak vagyunk! Számos kereskedelmi lánc kifejezetten nagy figyelmet fordít rá, hogy a polcain található áruk nagy része hazai legyen, szigorú élelmiszer-biztonsági intézkedéseket vezettek be, hogy minimalizálják a visszaéléseket – persze mindig ott a másik oldal is.  Sok áruház-lánc vagy épp hazai termékek forgalmazását hirdető kereskedelmi egység rafináltan kijátssza a szabályokat. Kinek ne lettek volna negatív tapasztalatai?

Joggal merül fel hát a kérdés, van-e egyáltalán megbízható forrás? Aki szeret piacra járni, pontosan tudja, hogy rengeteg megbízható árus van, kérdezzük meg bátran, honnan érkezett a cseresznye, meggy, mikor szüretelték a barackot, vagy épp bogyiszlói-e a paprika? A kereskedők pontosan tudják, hogy a törzsvásárlók mekkora kincset érnek – a bizalomra épül a jól működő üzlet, csak oda megyünk vissza újra, ahol nem ér bennünket csalódás. Az élelmiszer-áruházakban pedig vagy fel kell tüntetnie az üzletnek az áruk eredetét, vagy tudnia kell az eladóknak, honnan és mikor érkezett a polcra került termék. Kérdezzünk, tájékozódjunk!

Szó nincs arról, hogy bűn volna importált terméket vásárolni, de mindig vegyük figyelembe, hogy a nagyon távoli helyről érkező zöldségek, gyümölcsök, hús- vagy tejkészítmények tartósítási eljárások során mennek keresztül, illetve gyakran hosszú utat tesznek meg, nem kis mértékben károsítva a környezetet, míg a kosarunkba kerülnek. Tény és való, hogy nálunk nem terem sem ananász, sem avokádó, de nem mindegy, hogy a kontinens déli részéről, esetleg a Kelet-Mediterráneumból utazik hozzánk vagy épp Dél-Amerikából, egzotikus szigetekről.

Ha zöldséget, gyümölcsöt vásárolunk, legyen az hazai vagy külföldi, mindig nézzük meg alaposan! A szemre kívánatos termék már látványával is csábító, ha pedig már a külleme biztató, szagoljuk, tapintsuk meg (de ne nyomkodjuk, ez nem csupán nem illendő, de nemritkán állagrontó is lehet). Bízzunk az érzékeinkben, és persze, ha kétségünk támad: kérdezzünk!

Igaz, hogy sokak számára egyértelmű, hogy pl. az eper szezonja május végén kezdődik, mégsem árt, ha nagyjából tisztában vagyunk azzal, hogy a nálunk is megtermő gyümölcsök, zöldségek szezonja mikorra esik. Így nem érhet bennünket meglepetés, ha mondjuk a február végén Afrikából importált gyümölcs zamataiból semmit sem érzünk.

A változatosság azonban nem elhanyagolható szempont, desszertekben bátran kombinálhatunk télen pl. narancsot és nyáron szüretelt, mélyhűtött feketeszedret, vagy nyáron is készíthetünk gesztenye felhasználásával finomságokat! Spentótot sem csak tavasszal meg ősszel fogyasztunk – a közértben kapható mélyhűtött is remek alapja sokféle finom fogásnak télen-nyáron.
 
Az utóbbi években újra egyre többen készítenek dzsemeket, lekvárokat, savanyúságokat, blansíroznak, majd mélyhűtenek házilag mindenféle zöldségeket. Ezekkel nehezen veheti fel a versenyt a készen vásárolt termék. A házi tartósításnál mindig figyeljünk arra, hogy ideális érettségi állapotban lévő alapanyagokból dolgozzunk – így mikor feldolgozzuk, elfogyasztjuk, nem érhet bennünket meglepetés.

Ha pedig nincs rá lehetőségünk, hogy magunk tartósítsunk, olyan helyről szerezzük be az árut, amit kipróbáltunk! Nem is titok, gyakran jobban járunk, ha ellenőrzött helyről származó mélyhűtött zöldborsót vásárolunk, mintha a zöldségesnél szerezzük be a már egyáltalán nem harsogó zöld hüvelyből kifejthető túlméretezett és a legkevésbé sem édes borsószemeket. A tudatos vásárlás, a szezonális és helyi termékek előnyben részesítése körültekintést is jelent. Sokféle szempontot érdemes figyelembe venni, és az az alapigazság, miszerint „az vagy, amit megeszel” jó, ha a szemünk előtt lebeg.

Minden kornak megvannak az előnyben részesített elvei, számos táplálkozási irányzat, egészséges életmód létezik. Ezeket mindig érdemes a magunk igényei, életformája szerint értelmezni, a saját ízlésünkre formálni. Legyünk ezen a téren bátrak! Hisz nem mindig jut idő és energia hosszan bóklászni a piacon, van, aki nem is kedveli ezt a sokak számára ideális foglalatosságot, ezekben az esetekben is meg lehet találni a megfelelő beszerzési forrásokat. Nagyvárosokban egyre népszerűbb, hogy néhány család összeáll, és egy-egy megbízható vidéki termelőtől szerzi be heti vagy kétheti, esetleg havi rendszerességgel a friss zöldséget, húsárut. Nem árt körülnézni az interneten, kérdezősködni szomszédoktól, barátoktól sem, kinek mi vált be. Nincsenek megdönthetetlen módszerek, nincsenek mindenki számára tökéletes receptek (a szó egyetlen értelmében sem), de kísérletezni, újdonságokat bevezetni, kipróbálni, mindig érdemes.

Magyarországon, de a világ más országainak többségében is a háziasszonyok, háztartást vezető urak egyaránt nagy súllyal mérlegelik az ár és az érték arányát. Fontos szempont, főként, hogy idehaza sokan jövedelmük jelentős részét fordítják élelmiszerre, kevesen engedhetnek meg maguknak költséges hozzávalókat, ugyanakkor a nyári – kora őszi időszakban beszerzett friss zöldségek, gyümölcsök, a télen megvásárolt - akár füstöléssel tartósított - jó termelőtől származó húsáruk nem terhelik meg jelentősen a kasszát, és kétség nem férhet hozzá: egészségesek, finomak!

Együk tehát, ami jólesik, ami friss, és vegyük azt és ott, amiben megbízunk, és ahol tudjuk: nem érhet bennünket kellemetlen meglepetés. Legyünk tudatosak, de elsősorban a magunk, környezetünk igényei és szokásai szerint. Kísérletezzünk akár virágcserépnyi földben is fűszernövények, paradicsom nevelgetésével, nem csupán remek elfoglaltság, de olyan zamatokat, egészséges hozzávalókat állíthatunk elő, amiknek párja nincs.