Rögtön az elején szeretném leszögezni (ááá, ez az ujjam volt!!!) :), szóval szeretném tudatni, ez egy fajsúlyos aprósüti. Míg az eredeti vaníliás kifli légiesen könnyű, akár egy prímabalerina, addig a mákos változat tömörebb, roppanósabb, ha úgy tetszik, férfiasabb. Macsós stílusán sokat csiszol a vaníliás porcukorba forgatás, de bírja a tréfát is: egy részükre csokipapucsot húztam, amit aztán nevetve haraptam le róluk. :)

Macsó kiflik papucsban :)

Az említettek tükrében az újdondász kifli receptjét határozottan továbbgondolásra érdemesnek tartom – addig is publikálom a (majdnem) eredeti változatot.

Melyiket választod?

Mákos kifli

Hozzávalók (szűk három gáztepsire való mennyiség):
14 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
25 dkg margarin vagy vaj
1 egész tojás
1 narancs reszelt héja (én citromhéjat reszeltem bele)
40 dkg finomliszt (ebből 10 dkg lehet graham)
14 dkg darált mák
Sütés: 180-190 fokon, középső rácson, ~15 percig
Egy sütőrácsot vegyünk ki a sütőből, még annak begyújtása előtt.

Valamint
a forgatáshoz:
vaníliás porcukor
A csokiba mártáshoz:
10 dkg tortabevonó étcsoki (a legismertebb márkából: 2x6 dkg)

Az Alkaloida meteorit

Elkészítés: A tésztához a cukrokat egy kisebb, mély edényben krémesre keverjük a jó puhára lágyított margarinnal (robotgép dagasztóspiráljával egyszerű). Belekeverjük a tojást, a citrushéjat, magasról rászórjuk a liszt(keverék)et, végül az elmaradhatatlan mák következik. Az egészet alaposan összegyúrjuk (ne ijedjünk meg, eleinte igen lágy), majd fóliába csomagolva néhány órára (vagy az éjszakára) hűtőbe tesszük.

Teljes a szortiment

A tetszhalotti állapotból kezünk melegével hozzuk vissza a cipót a való világba (átgyúrogatjuk). A tésztából azután nagyobb darabokat szaggatunk, megsodorjuk, majd folyamatos felezésekkel addig hengergetjük, amíg kb. 1 cm átmérőjű tésztakígyókat nem kapunk. Ezeket mintegy 5 cm-es darabokra szeljük, a két végüket pedig – nem túl nagy szögben – behajlítjuk, „kiflentyűsítjük”. (Kifli helyett/mellett rudakat is gyárthatunk.) Kissé sprődebb tészta lévén előfordulhat, hogy gurigatáskor vagy hajlításkor megtörik a tészta: semmi vész, ilyenkor megnyomkodjuk, tömörítjük, majd újra hengergetünk.

Mélysötéten…

A kifliket ezután sütőpapírral párnázott tepsibe fektetjük, és betoljuk a sütőbe. A maradék tésztából addig is folytatjuk a kifligyártást. Ám legyünk résen, és 10-12 perc múltán ellenőrizzük a sülteket: ha szépen kivilágosodtak, s a talpuk tejeskávé színűre váltott, vegyük ki a tepsit. Ha tovább sütjük a kelleténél, megkeményedhet (bár így is finom, és később valamit visszapuhul).

…és mákvilágosan

Az első adagot még forrón forgassuk meg vaníliás porcukorban, a kihűlt kiflikkel járjunk el ugyanígy. Ez a finom „álruha” ugyan eltakarja kiflink rusztikus külsejét, de cseppet se bánkódjunk: a következő sereg nem kap ruhát, csak papucsot. :)

Az újabb adag kiflit ennek megfelelően a tepsiben hagyjuk kihűlni. Ezután a használati útmutatószerint készítsük el a tortabevonót (célszerű szélesebb szájú, kis kehelybe önteni), majd a csupasz kiflik két végét 1-1 cm hosszan mártsuk bele, s az előkészített sütőrácsra téve hagyjuk megszáradni (a sütőrács alá tegyünk csöpögésfelfogó selyem- vagy sütőpapírt).

Pőrén...

Pongyolában...

Papucsosan...

Ezután kisütjük a maradék tésztát, s a nekünk szimpatikus módon álruhát vagy csokipapucsot adunk rá, de natúr módon – ha úgy tetszik, férfiasan – is fogyasztható.

Az újragondolt vaníliás kiflihez minden hölgynek és úrnak jó étvágyat kíván: