Keress receptre vagy hozzávalóra
Hirdetes
Recept feltöltés

Úton Délre - 3.rész: Mexikó City és Peru

Nem tudtunk másra gondolni, mint egy hosszú, forró zuhanyra és egy kényelmes, tiszta ágyra, így megcéloztuk a legközelebbi hotelt, ami gyalogtávra volt, éppen a reptérrel szemben.
Hirdetes

Mexikó City-ben a buszpályaudvarról taxival egyenesen a reptérre vettük az irányt, ahol kifizettük a jegyeket. A gép másnap délután indult Costa Ricán keresztül Limába.

Lesúroltuk magunkról a háromnapos koszt, tiszta ruhát húztunk, és nem pocsékolva az időt, rohantunk be a városközpontba, az Alameda Central-ba, enni, inni, nézelődni.

Mexikó City csodálatos. Hatalmas katedrálisok, izgalmas múzeumok, ősrégi épületek, nyüzsgő, európai jellegű kis utcák. Rosszat enni nehéz! Fillérekért grill csirkét és csípős salsát ettünk egy közkedvelt utcai árusnál, majd átsétáltunk az "5 de Mayo" utcán a Zócalonra - ez a világ egyik legnagyobb tere-, ott pedig belülről is megcsodáltuk a Catedral Metropolitanát. Láttuk a telefonáló Jézus szobrot is, majd taxival kimentünk az Antropológiai Múzeumba (Museo Nacional de Antropología). A gyűjtemény olyan hatalmas, hogy csak arra a kultúrára érdemes koncentrálni, ami kimondottan érdekli az embert. A sok közül: teotihuacán, toltec, mexica (azték), oaxana, gulf coast, maya, Észak- és Nyugat-Mexikó. A maja tárlatot néztük meg, az is beletelt egy órába.

A múzeumtól könnyű séta a Condesa városrész, ami trendi éttermeiről, promenádjairól és art déco stílusú tereiről híres. Ilyen például a "Parque México ", ahol a mesterséges tóban kacsák úszkálnak, és görkorcsolyapálya is van a tó körül. Ez állítólag a legszebb park a városban, nagyon tetszett nekünk is. Kellemes koraesti séta következett, majd hirtelen elborult az ég, nagyokat dörgött, és azonnal ömleni kezdett az eső. Biztos sok menedék lett volna, de mi beugrottunk egy kerékpáros taxiba, az elsőbe, ami elhaladt mellettünk. Látszólag meg is oldódott a problémánk, kuporogtunk benne rendesen, szinte csak a lábunk lógott ki az ernyő alól. A Sors keze azonban hirtelen letörte a pedált. Szegény emberünk nem csak hogy vizesen tekert, de még a bringája is tönkrement! Felajánlottuk, hogy kiszállunk, de ő egyre csak azt hajtogatta, hogy semmi baj, semmi baj. Szinte vért izzadva, talán még négy-öt utcasarkot haladhattunk, amikor mondtuk neki, hogy kifizetjük a teljes összeget, de inkább kiszállunk a zuhogó esőbe. Nagyon megsajnáltuk. (A videó a kerékpáros élményről nemsokára a YouTube-on látható.)

Mexikó City feltétlenül megér egy látogatást! Legalább 4 napot szánj a városra! Itt ehetsz igazi tamalét (kukoricalevélben párolt kukoricamassza, töltelékkel vagy anélkül), enchiladát (kukoricatortilla hússal töltve és feltekerve, fűszeres chili mártással, olvasztott sajttal a tetején). Tacót naponta többször is ehetsz bárhol az utcán - tökéletes snack gyaloglás közben. Választhatsz kemény (kukorica) és lágy (liszt) taco közül, a töltelék minden esetben salátalevél és salsa, és választatsz steak, hal vagy csirke közül. A helyiek kedvenc taco tölteléke a steak-es, ami inkább csak egy apróra vagdalt ízletes mócsing. A jó pozole-ért (bőséges, zöldséges-húsos leves) érdemes étterembe menni. Érdemes a savanyúságokat is kipróbálni, kapsz melléjük például sárgarépát, karfiolt, vagy amit kérsz, de vigyázni kell, mert a könnyed kicsordul, olyan erősek. Mindegyik szinte eteti magát. Különleges ízek ezek. (A hasmenést nem tudom melyiktől kaptam, de sebaj, megérte!)

A sok autó a város egyedüli negatívuma, dízel szinte mind, a velük járó bűz pedig elviselhetetlen. A levegő annyira szennyezett, hogy miatta állandó homály ül a városon, ráadásul a különböző sűrűségű és szennyezettségű levegőrétegek már szét is válnak, és kavarognak az utcákon, lazán váltogatva egymást. Ez néhány turistánál orrvérzést okozhat, mi "csak" 2 hétig köhögtünk tőle.

A város idegenforgalmi szempontból frekventált részein minden sarkon rendőr áll. Lehet, hogy csak szerencsénk volt, de kijelenthetjük, hogy zsebtolvajlás és rablás nincs már, legalábbis olyan szinten, mint ahogy az útikönyvekben áll! Ez nem azt jelenti, hogy bátran lóbáld a drága fényképezőgéped, és azt sem, hogy nyugalomban sétálgass a kietlen külvárosi részeken.

Hamarosan felszálltunk a repülőgépre, amit hál’Istennek nem Carlos vezetett, így esemény nélkül érkeztünk Peruba!

Limában az utcák tisztasága volt a legfeltűnőbb. A reptérről taxival érkeztünk Miraflores-be. Ez a legbiztonságosabb turistaközpont, máshova menni állítólag veszélyes.
Az utóbbi időben sok itt az angol bevándorló. Csábítja őket egész Peru, így Lima is. A fekvése, az éghajlata, az óceán és legfőképp az olcsó apartman árak. Ez utóbbi talán a legfontosabb egy angolnak, nem csoda hát az invázió.

Ha a Miraflores, akkor Flying Dog Hostel! Nehéz lenne kihagyni, hiszen ezen a kis környéken van belőle, azt hiszem öt. Ez talán a legtisztább, és árban is legkedvezőbb szálláslehetőség. Huszonöt dollárt fizettünk két főre egy szobáért, saját fürdőszobával és reggelivel, bár a forró víz fogyasztása sajnos korlátozott. Internet-lehetőség és "utazási iroda" (egy asztal) is van. Itt lehet a buszjegyeket megrendelni. A buszállomásra meg ne próbálj kigyalogolni, mert egy - még élni akaró - fehér embernek nagyon veszélyes!

Limában szinte nulla a látnivaló, mégis érdemes egy napot legalább maradni. Lesétálhatsz a magas partoldalra, ahonnan "lélegzetelállító" a kilátás: egy új bevásárló központ teteje, ami egy hatalmas teraszra emlékeztet. Látni az óceánt és annak nagyon szemetes partját is. Strandokat nem láttunk 20 km-es körzetben, ami nem csoda, mert a part kőbányához hasonlítható. Nappal sétálhatsz egyet a főtéren is, amit félórán belül unalmasnak találsz majd.

Estére viszont, piros étkezőkocsijaikat kitolva, árusok lepik el a teret. A választék a következő:
Butifarra: Hamburgerzsemlébe pakolt szeletelt főtt hús nyers hagymakarikákkal, salátával és ízletes szósszal. Ezeket a nyersanyagokat a sütőlapon mind külön-külön megpirítják, és forrón állítják össze a zsemlét. Rendkívül ízletes, szinte olvad a szájban!
Picarones: Csörögefánkhoz tudnám hasonlítani, ebben az esetben tökkel készítik, karika formában dobják forró zsírba és forró sziruppal, inkább forró mézzel, porcukorral kínálják.
Rizs puding (arroz con leche): Ezzel a fenséges főtt rizzsel folytottuk le a butifarra-t. Főleg azért tetszett, mert nem volt annyira édes, mint ahogy azt mindig készítjük. Egy átlátszó műanyag tálat merőkanállal félig tesznek rizzsel, majd megpakolják forró áfonyalekvárral. A lekvár és a puding is olyan, amiért most azonnal visszamennék Peruba.

Peruban mindenhol jókat ettünk, és végre egy ország, ahol divat a levesevés is! Újra meg kell említenem, hogy itt sem tudtuk meg, vajon melyik ételtől folytatódott a hetekig tartó hasmenés! Este megvettük a buszjegyeket, majd felkészültünk a másnapi 14 órás buszozásra. Irány le délnek, Arequipa, de erről már jövő héten.

ChefLaszlo ínycsiklandozó receptjeit itt találod >>> 


 

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Hirdetes
Hirdetes

Magazin

Hirdetes
Hirdetes