Változnak az idők, sokaknak sok mindenre sajnos kevesebb ideje van, mi is így vagyunk. A Mindmegettén rengeteg ételreceptet olvashattok, heti menüajánlómból szemezgethettek, tippeket is kaphattok napi, heti családi étrendetek összeállításához. Sok személyes ismerősöm és levelezős is van, akik szerint nem az a gond, hogy megfőzzék az ételt, hanem az, hogy kitalálják, mit is készítsenek a napi munka után ebédnek, vacsorának.
Annak idején, amikor elkezdtük a blogot, célunk volt, hogy túl a recepteken ismeretterjesztő szerepet vállaljunk. Olyan írások születtek, melyek más világok, nemzetek, de akár hazai tájegységeink konyhaművészetébe segítettek bepillantást nyerni. Mostantól valamilyen aktualitáshoz kapcsolódóan fogunk érdekességekről, évfordulókról, fontos emberekről írni – de persze a receptek sem maradnak el!
Csak semmi sport?
Világéletemben sportimádó voltam, vagyok ma is. Valamikor fiatal koromban versenyszerűen sportoltam, általános- és középiskolás koromban rendszeresen tagja voltam a suli csapatának, jó móka volt, élveztem. Manapság inkább nézem, mint űzöm, de ez is tetszik. Eszembe jut ilyenkor egyik nagy példaképem, Winston Churchill legendás mondása egy löket whisky és egy szivar közben: csak semmi sport! Hát ebben nem értek egyet vele!
Hajós Alfréd
135 éve, 1878 február elsején született Hajós Alfréd (eredetileg Guttmann Arnold; Budapest, 1878. február 1. – Budapest, 1955. november 12.) magyar építészmérnök, gyorsúszó, labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, újságíró, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, aki hazánknak ez első olimpiai aranyérmet szerezte. A sportsajtó a „Magyar delfin” becenéven emlegette.
Amikor 1896-ban a Műegyetemen vizsgára jelentkezett, tanára, Ilosvay professzor majdnem eltanácsolta, mondván, hogy „Csak a léha emberek sportolnak, amikor tanulniuk kellene. Az ivás, a kártya, a tánc meg a sport sohasem vezet jóra!”
A versenysport annak idején valóban csak úri hóbortnak számított, de emberünk nem divatból kezdett sportolni. Szegény zsidó család sarjaként 13 évesen elárvult, apja a Dunába fulladt. Gyenge fizikumú kamasz fiúként ekkor elhatározta, megtanul úszni. 15 évesen már versenyszerűen úszott, 17 évesen magyar és európai-bajnoki címet szerzett, 18 évesen bekerült a magyar olimpiai csapatba.
Az 1896. évi nyári olimpiai játékokon (az első újkori olimpián) Athénban a 13 fokos tengervízben megrendezett versenyen megnyerte mind a 100 m-es (1:22,2), mind pedig az 1200 m-es (18:22,1) – hajóról a partra úszva – gyorsúszó számot, ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai győzelmét (nem aranyérmét, hiszen akkor még ezüstérem járt a győzteseknek). 1895-ben nem hivatalos Európa-bajnok 100 méter gyorson, „örökös magyar bajnok”.
Főzzünk is!
Azért recepteket is ajánlok a hétre, ma alföldi ételeket.
Kunsági zöldségleves
Hozzávalók: 10 dkg kenyérszalonna, 3 szál sárgarépa, 2 szál fehérrépa, 1 cikk zeller, 1 kis fej karalábé, 3 szem krumpli (lehetőleg Rózsa), 1 csomó petrezselyem zöldje, 1,5 liter húslé (3-4 leveskockával is megoldható), 1 kis pohár tejföl, 1 evőkanál rizs, só, őrölt bors, valamint napraforgóolaj, liszt, 1-2 tojássárgája a rántáshoz
Elkészítése: A zöldségeket és a krumplit megtisztítom, felkockázom, a petrezselyemzöldet apróra vágom. A szalonnát megszabadítom bőrétől, őt is felkockázom. A rizst langyos vízben többször átöblítem, állni hagyom utolsó levében. Ha nincs készen húslevem, a leveskockákat (én marhát) 2 liter vízben felfőzöm.
Egy közepes fazékban lepirítom a szalonnámat, ha kész, szűrőkanállal kiemelem zsírjából, félreteszem. A szalonnazsíron kissé lepirítom a felkockázott zöldségféléket és a krumplit, sózom, borsozom, majd hozzáadom a leszűrt rizst és a petrezselyem zöldjét, kevergetve zsírjára pirítom. Felöntöm a forró húslével, addig főzöm, míg a benne lévők megpuhulnak.
Közben a tejfölben csomómentesre elkeverem a tojássárgákat és a lisztet (ízlés szerint kevés fokhagymás sóval megszórható), ha kész a levesem, ezzel a kutyulékkal berántom.
Pirított zsemlekockával és a sült szalonnakockákkal tálalom, aki kéri, még tejföllel is turbózhatja.
Hajdúkáposzta
Hozzávalók: 1 nagyobb hátsó füstölt sertéscsülök, 1 szál parasztkolbász, 3-4 fej méretesebb hagyma, ½ kg apróbb krumpli, 1 kg szálas savanyú káposzta, 20 dkg füstölt szalonna, 2-3 gerezd fokhagyma, 2-3 evőkanál zsír, 2 dl száraz fehérbor, 1 csokor petrezselyemzöld, babérlevél, pirospaprika, kevés bors, só, tejföl
Elkészítése: A savanyú káposztát szükség szerint átmosom, a hagymát félbe és szálaira vágom, a fokhagymát összezúzom, a csülköt kicsontozom, négyfelé vágom, a kolbászt 2-3 centis darabokra vágom, a krumplit meghámozom, egészben vízbe áztatom, a petrezselyem zöldjét felaprózom.
A zsíron kevés só hozzáadásával üvegesre párolom a hagymát, beleadom a zúzott fokhagymát, megszórom pirospaprikával, és kevés víz hozzáöntésével összeforralom. Közben iszom egy laza fröccsöt, persze nem a hozzávaló borból. :)
Beleteszem a csülökdarabokat, a csontot is hozzáadva, íze hagy főjön bele, na meg a kutymorgó se járjon rosszul. Beleöntöm a bort, némi vizet is adok bele, a babérlevél és a bors is belekerül ilyenkor. Lefedve párolom, ha igényli, a folyadékot pótolom. Mivel egy ideig eltart, újabb fröccsel gargalizálok.
Amikor a csülök húsát félpuhának tapasztalom, hozzáadom az átmosott szálas káposztát, az egész krumplikat és a kolbászdarabokat is. Készre főzöm, ha kéri, adok hozzá még bort, fűszert. Levét szaft sűrűségűre főzöm. Közben a szalonnámat felszeletelem, centinkét bőréig beirdalom, kakastaréjnak kisütöm.
Eljött a tálalás ideje. Előveszek egy rendes tálat, elterítem rajta a forró káposztát, mehet rá a felkockázott csülök, a félbevágott krumplik, rájuk jönnek a kakastaréjok, amiket a felaprózott petrezselyemzöldbe forgattam. Megszórom a maradék petrezselyemzölddel, némi pirospaprikával, és meglocsolom a tejföllel. Testes száraz fehérbort kínálok mellé.
Szép hetet mindenkinek! Remélem, barátaim is olvassák írásomat, és előbb vagy utóbb ők is kedvet kapnak a megújuláshoz (mielőtt én is újra kedvem vesztem)!
