Túrógombóc mákbundában

Jó anyám mindig pirított prézliben forgatta meg a mindenféle gombócokat, kivéve amikor – ismerve függőségemet – cukros mákot szórt rájuk. Ám szegény soha nem tudta annyi mákkal tálalni, ami elég lett volna nekem, ezért – rosszalló tekintetétől kísérve – csaknem mindig további adagokat kevertem magamnak. Sőt – de ez maradjon köztünk! – olyan is előfordult, hogy a gombócadagom egy részéről még melegen lenyaltam a cukros mákot, a csupasz gombócokat pedig elrejtettem a hűtőben. :)

A túrógombóc receptje az Ő titka maradt – na nem azért, mintha titkolta volna, csak valahogy nem került szóba, hogy az itthon fellelhető számos recept közül melyik számára az etalon. Így, mivel kísérletezni nem akartam, Andibaba kolléganőmtől kértem tanácsot, aki legott közölte: van egy tuti receptje, amit még a seregben kotyogott el a férjének – néhány pohár bor után – a bajtársa, aki akkoriban egy híres-neves cukrászdában dolgozott. A túrógombóc-készítés azóta is a férje reszortja, ő ilyenkor száműzve van a szobába. :) A vendégeik pedig megőrülnek a túrógombócáért (is), úgyhogy nyugodtan tegyek egy próbát, nem fogok csalódni. Igaza lett – a minap immár harmadszor álltam neki a túrógömbök formázásának.

Az összetevőket tekintve sok újdonsággal nem szolgálhatok, számos hasonló recept található itt a Mindmegettén is – legfeljebb az arányok másak. Én mindenesetre maradok Andibabáék jól bevált túrógombócánál, amelyet ezúton ajánlok kedves Olvasóim figyelmébe.

Mi kell a kredencből?

– egy 4-5 literes fazék
– egy mély keverőtál (vájling)
– krumplinyomó
– konyhai mérleg
– habverő
– citromreszelő
– tálak, fakanál, kanál
– villa (az evéshez) :)

Mi kell a gombóchoz?

– 50 dkg (2x25 dkg) minőségi, félzsíros tehéntúró (ha boltban vesszük, alufóliásat válasszunk, ne nejlonosat!)
– 8 dkg búzadara
– 2 evőkanál kristálycukor
– 1 csomag vaníliás cukor
– 1 tojás
– fél citrom héja
– só
– a főzéshez 3 liter víz

Mi kell a máksóderhez?

– 15-20 dkg darált mák
– 15-20 dkg nagy szemű (hagyományos) kristálycukor

Természetesen a szokásos módon, pirított prézlibe forgatva is kitűnő ez a gombóc.

Öntetnek bőven adagolt, langyos, cukros tejfölt javaslok. Tálaltam már citrom- és vaníliamártással is, mindkettő kitűnően illik hozzá, de a tejföl a legegyszerűbb. Ha a lustaság fájna... :)

Hogy lesz ebből túrógombóc?

Mindenekelőtt készítsük elő a főzővizet: töltsük meg 3 liter vízzel a fazekat, keverjünk el benne egy evőkanálnyi sót, és tegyük fel a tűzre. (Mintegy 40 perc múlva kezdjük majd el főzni a gombócokat, addigra forrnia kell.)

Ha a fazekat lerendeztük, krumplinyomón áttörjük a túrót egy mély tálba, majd hozzáadjuk a búzadarát. Nagyon alaposan összekeverjük (jó kis edzés), s legalább 20 percig állni hagyjuk. Hogy addig se unatkozzunk, szép komótosan előkészítjük a tojást, azaz szétválasztjuk a fehérjét és a sárgáját. Ez utóbbit kikeverjük 1 evőkanál kristálycukorral és a vaníliás cukorral, illetve a fél citrom héjával, majd félretesszük.

Jöhet a habverő: a fehérjét csipetnyi sóval előbb lazán felverjük, majd egy evőkanál kristálycukor hozzáadásával addig folytatjuk az ütlegelést, amíg kemény habot kapunk.

Időközben bizonyára letelt az előírt 20 perc, ennek örömére a túróra öntjük a cukros tojássárgáját, egy alapos keverést követően pedig óvatosan beleforgatjuk a felvert habot is, és nemes mozdulatokkal egyneműsítjük a masszát. Készen vagyunk?

Művészet a javából

Képzőművésszé átlényegülve, vizes kézzel pingponglabdánál valamivel nagyobb gombócokat formázunk a masszából. Ne lepődjünk meg, ha 9-12 darab után elfogy az anyag – semmi sem tart örökké. :)

Gombócainkat ezután merőkanállal egymás után a gyöngyöző (gyenge forrásban lévő) vízbe eresztjük, oly módon, hogy a fazék alján se érjenek össze (ha ez mégis bekövetkezik, fakanál nyelével finoman szétválasztjuk őket.)

Hahóóóó, lufi a vízben!

Élénk tűzön kezdjük el a gombócok főzését (ilyenkor már nem kell forrnia a víznek), de vigyázzunk, hogy le ne maradjunk a fő attrakcióról: műveink körülbelül tíz perc elteltével szép sorjában elrúgják magukat a fazék aljáról, s szélnek eresztett lufik módjára jönnek fel a felszínre. Ez nagyszerű látvány, el ne mulasszuk! :) Néha előfordul, hogy leragad egy-egy gombóc, ezeket piszkáljuk meg a fakanál nyelével, aminek hatására rögvest követik társaikat a felszínre.

A megfőtt gombócokat szűrőkanállal emeljük ki a vízből, majd azon melegében forgassuk meg a mély tálba szórt kristálycukor-darált mák keverékben (vagy prézliben). Ha már befedte a sóder a gombócokat, vagyis nem kell félni, hogy éget, kézzel is lapogassuk meg, hogy minél vastagabb legyen rajta a bunda.

Ezek után nem maradt más hátra, mint a tálalás. Kehelyben nagy adag langyos, cukrozott tejfölt teszünk az asztalra, ám előtte néhány kiskanálnyit elcsenünk belőle a gombócok díszítéséhez. A feltálalt túrógombóc azonnal fogyasztandó! Ha erre valami miatt még sincs lehetőség, tegyük takarékra a tüzet a főzővíz alatt, helyezzük a még csupasz gombócokat a fazék átmérőjénél valamivel nagyobb porcelán- vagy üvegtányérra, majd ezt csúsztassuk a fazékra – a feláramló forró gőz gondoskodik a melegen tartásukról.

Utószó helyett

Talán a mosogatnivaló mennyisége ezen túrógombócrecept egyedüli hátránya, ám egy szorgos menyecske sokat segíthet. :) Mosogatás ide vagy oda, a légiesen könnyű, omlós gombócok a mákbundájukon csillogó cukorkristályokkal meg a tejfölszósszal olyan gasztronómiai és vizuális élményt nyújtanak, amit egyszer az életben mindenkinek meg kell tapasztalnia. Egyszer? Egy nagy túróst! Százszor, ezerszer... 

Mákos túrógombóc recept >>>