A négyfogásos menü igyekezett széleset meríteni az ország gazdag kulináris hagyományaiból. A magyar turisták körében is közkedvelt tengerparttól a szaharai oázisokig minden régiót bejártunk - legalábbis az indukciós sütő mellett álmodozva. Persze nem csak egy komótos főzőcskéről volt itt kérem szó, a meghívottakat csapatokba rendezték a szervezők (jómagam a Tunisz melletti, "szentendrei jellegű" Sidi Bou Said városka nevével fémjelzettbe kerültem), hogy a két helyi mesterszakács vezényletével közösen készítsük el az aznapi vacsoránkat.
Először a mechouia nevű, erőspaprika alapú salátának fogtunk neki. A sütőrácsra helyezett zöldpaprikát, fokhagymát és paradicsomot egészen addig sütöttük 180 fokon, amíg le tudtuk fejteni a héjukat. Ezután összekevertük, fűszereztük, és kenyérrel tálaltuk.
Eközben már nagyban rotyogtak a sáfránnyal és harisszával (lényegében ez az arab "Erős Pista") ízesített, hideg olívaolajba és vízbe darabolt, paradicsompürével sűrített zöldségek (répa, krumpli, cukkini, paradicsom, újhagyma) és az előfőzött polipkarok. Meg voltam róla győződve, hogy ebből valami levesféle lesz, de aztán leöntöttük róla a levét, és a kuszkuszhoz adtuk, ekkor konstatáltam, hogy ez a főétel. Mea culpa, ilyet még sosem készítettem. Sejtelmem sem volt, hogy a kuszkuszt csak felöntjük vízzel vagy alaplével, és már kész is az egészséges és laktató köretünk. De mentettem a dolgot a képzeletbeli szakácskönyvembe!
Ezután következett - csapatunk egyöntetű véleménye alapján - a menü legjobb része, a zriga pohárdesszert, ami két részből áll: az aljára cukrozott, darált pisztácia, a tetejére pedig egy főzött krém (a tojássárgáját összekevertük cukorral, vaníliás cukorral és keményítővel, majd meleg tejben krémesre vertük) került. Mi még tettünk bele egy löttyintésnyi rózsavizet is, amelynek gejl aromája megosztotta csapatunkat. Én a '90-es évek gyermekeként természetesen vonzódom mindenhez, ami valószerűtlenül édes, szóval nekem határottan bejött így.
Ahogy a főzési procedúra közben felszolgált kaak varka, a mandulalisztből készült sütemény nemkülönben. Aki kóstolt már súlyosan addiktív arab édességet, tudja miről beszélek! A végére egy abszolút expressz receptötletet hagytunk: a tonhalas brik tésztát.
A konzerv tonhalat petrezselyemmel, reszelt sajttal és kapribogyóval kevertük el, sóztuk és borsoztuk, majd ebbe a különleges, hártyaszerűen vékony, előrecsomagolt brik tésztába töltöttük kör alakban. A közepére egy tojást ütöttünk, majd óvatosan behelyeztük a batyunkat a nem túl forró olajba, és mindkét oldalát aranybarnára sütöttük.
A főzőversenyben végül is harmadikok lettünk a hatból, de ennél azonban sokkal fontosabb, hogy e pár óra alatt remekül szórakoztunk. A tunéziai konyha egyes fogásait nagyon könnyű akár a mindennapok menüjébe is beemelni, felpezsdítve velük a már megszokott fogásainkat.
-(1).jpg)
