Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Tömör gyönyör

Mindig megbotránkozom, amikor kiderül valamelyik ismerősömről, hogy nem szereti a mákos süteményeket. Ennél már csak az szörnyűbb, amikor én vetemedem arra, hogy mondjuk budai teasüteményt készítsek, amiben egy szem mák sincsen. Hogy micsoda emberek vannak!... :)

Persze, persze hogy fogok mákos bejglit is csinálni, de csak kedden vagy szerdán, így arról már nem tudok beszámolni karácsony előtt kedves Olvasóimnak. Holott már hetekkel korábban kinéztem néhány szimpatikus bejglireceptet itt a mindmegettén, sőt – globális éghajlatváltozás ide vagy oda – ki is nyomtattam őket, de ígérem, a papír másik oldalát is hasznosítani fogom. Mondjuk oda írom majd fel mákutáló ismerőseim nevét.

A most készítendő sütemény receptjét kolléganőm osztotta meg velem, melyet az Ínyesmester szakácskönyvében talált – ezúton is köszönöm mindkettejüknek. Az elmúlt röpke egy hónapban háromszor sütöttem meg ezt a gyönyörűséget, minden alkalommal variálva egy kicsit rajta. Legutóbb mandula- helyett diódarabokat raktam bele, és nekem ez a változat ízlett a legjobban.

Maga a sütemény egy afféle tömör gyümölcskenyér, ami sem sütőport, sem folyékony összetevőt nem tartalmaz (a két evőkanálnyi citromlevet nem számítanám ide). Rendkívül mutatós, ízletes, a különféle aszalt gyümölcsökkel pedig szinte a végtelenségig variálható. Fogyókúrás ételnek azonban egy Norbi nevű ismerősöm szerint teljességgel alkalmatlan! :)

Mi kell a kredencből?

– Egy 33x10 cm-es „nagy” őzgerincforma. Ha a „kicsi” fajta őzikénk van, csökkentsük 50 százalékkal a megadott mennyiségeket. A lényeg, hogy a formának legalább háromnegyedéig érjen a massza.
– keverőtál
– kanalak, kés
– konyhai mérleg
– illatmagnó (ezt sajnos még nem találták fel) :)

Mi kell a konyhából (a piacról)?

– 12 dkg finomliszt és 6 dkg grahamliszt keveréke (vagy 18 dkg finomliszt)
– 15 dkg vágott dióbél (vegyesen felezve-harmadolva a gerezdek, de nem baj, ha apróbb darabok is kerülnek bele) - az eredeti recept szerint, félbevágott mandulával is finom.
– 15-20 dkg aszalt, illetve cukrozott gyümölcs: én fekete és aranyszínű mazsolával, trikolór papajakockákkal készítettem, de más - kisebb darabokra aprított - aszalt gyümölccsel is biztosan finom (sárgabarack, szilva, ananász, füge stb.)
– 18 dkg porcukor
– 2 evőkanál méz
– 3 egész tojás
– 2 evőkanál citromlé
– fűszerek: 1 evőkanál őrölt fahéj, 1 teáskanál őrölt szegfűszeg, 1 teáskanál őrölt gyömbér (utóbbi elmaradhat, ha nincs otthon)
– a forma kikenéséhez vaj/margarin

Hogy lesz ebből tömör gyönyör?

Az alapanyagok kissé hosszú listája senkit ne riasszon el, ezt a sütit rendkívül egyszerű elkészíteni. Mindenekelőtt kapcsoljuk be és állítsuk a legkisebb fokozatra a sütőt. A hozzávalók kimérése után öntsünk mindent a keverőtálba, és lassúdad mozdulatokkal lássunk hozzá az elegyítéshez. (A kétféle lisztet – már ha így készítjük – előbb egy másik tálban boronáljuk össze.) :) Elég sűrű masszát kapunk, így egy kicsit fárasztó lesz a kavarás, ezen majd az olvadásnak induló cukor könnyít valamelyest. Ha már nem kukucskálnak ki fehér liszt- és cukorszigetek a masszából, kiejthetjük praclinkból a fakanalat – de csak azért, hogy ujjaink szabaddá váljanak az őzgerincforma kikenéséhez. Ezen művelet végrehajtása után nagykanállal szép komótosan pakoljuk be az őzikébe az anyagot, majd egyenletesen simítsuk el benne. A rafináltabb étekmesterek már tudják, mi jön ezután: igen, a sütés! :)

Mint azt már voltam szíves megemlíteni, a legkisebb fokozaton (a Vestánkban ez 160 fokot jelent, ha jól tudom), felülről a második sínre rakva kezdem meg a sütést, amit mintegy 70-90 percig folytatok. Azért ilyen hosszú ideig, mert „inkább csak szárítjuk, mint sütjük” (Ínyesmester), másrészt ugye semmiféle lazító-lázító adalék nincs benne, ami a lisztszemcséket idő előtt felfuvalkodottá tenné. :)

A sütési időt is figyelembe véve több mint valószínű, hogy elkészült a termék, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesült:
1. a süti egységesen szép barna színű
2. a teteje a középvonalában enyhén domború és/vagy picit meg van repedve
3. rendkívül intenzív illatokat érzünk

Ez utóbbi ne legyen egyedüli támpont, mivel már a sütőbe helyezés után nem sokkal mézeskalácsszerű illatok kezdenek terjengeni – köszönet érte elsősorban a fahéjnak. A budai teasütemény egyébként tipikusan az a süti, aminek nem árt, ha egy picit tovább élvezi Vesta vendégszeretetét. (Azért ne kínáljuk fel teljesen neki!) :) Ha elkészült, hagyjuk kihűlni a formában, majd emeljük ki belőle, óvatosan fordítsuk meg (el ne törjön!), s a gerezdek mentén máris elkezdhetjük szeletelni. A fel nem vágott rudat tegyük papírzacskóba, azt pedig lazán egy nejlonba, úgy, hogy azért kapjon egy kis levegőt. Mindazonáltal szerintem nem lesz ideje kiszáradni... :)

Kedves Olvasóim, a budai teasüteményt eddig három alkalommal készítettem el, és sok-sok emberkét kínáltam meg vele. A többség nagyon finomnak találta, s még az édességre frigidek sem fintorogtak. Ahogy a bevezetőben is írtam, ez egy tömör gyönyör: ízletes, tetszetős, talán még egészséges is – és azok az illatok!... Az elkészítése pedig gyerekjáték – őzgerinc, mondanám, ha volna ilyen játék... A formája pedig hasonlít a bejgliéhez, de ez már csak a hab a tortán -! :)

Jó étvágyat és sütikben gazdag karácsonyt kíván:

Ezek is érdekelhetnek