Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Tokaj reneszánsza

Magyar ember számára természetes, hogy a finom vacsora záróakkordjaként, a desszert mellé egy jó tokajit nyitunk ki. De neves borfajtánkat minden földrészen szeretik, hiszen az aranyszínű, mézédes nedű világhíres az egész világon. Most kiállítás emlékezik meg a remek tokaji borokról, amelyek manapság a reneszánszukat élik.

Reneszász bor, reneszánsz élet, Tokaj reneszánsza címmel kiállítás nyílik május 30-án, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban (Városliget). A közel fél évig látható tárlat mellett színes programokkal is várják a látogatókat.

Az aszúkat először 1571-ben említik a korabeli írások, de a szaktudomány már a XVI. század elejétől-közepétől feltételezi készítésüket. A század végén a mára méltán híres magyar borfajtát Szikszai Fabricius Balázs – a Sárospataki  Református Kollégium nagyhírű tanára – említi latin-magyar szótárában.

A feltételezések szerint Mátyás király kedvence, az aranyló színű szerémi fehérbor is már szamorodni típusú nemes ital lehetett. Az aszúbor, majd a tokaji eszencia hamar a királyi udvarok nagyhírű és kedvelt desszertitalaivá vált. (A koraújkor édes ízekben igen szegény volt a répacukor hiánya miatt. Az emberek többnyire mézzel, nádcukorral, fojtott musttal és gyümölcsökkel csillapították ekkoriban az édes íz iránti igényüket.)

A tokaji bor igazi hírnevét végül ezek a természetesen édes, aranyló színű desszertitalok adták meg, melyeket az idők folyamán számos aforizma és dal örökített meg. A tokaji aszúszemekből nyert szamorodni bor, a tokaji aszúbor, és az aszúszemek  saját súlyától kicsöpögő eszencia ma is igazi hungarikum, a magyar örökség  része.

Ismerkedj meg a reneszánsz borával, és kóstolj a tokajiból Te is!


 

Ezek is érdekelhetnek