Sokáig halogattam a zselatinnal való találkozást, ugyanis féltem tőle. Na nem attól, hogy megesz, hanem mert olyan „kínainak” tűnt ez az okkerszínű dara, amit először fel kell főzni, utána langyosra hűteni, hogy aztán ehető cementként mindenbe belekössön, amihez hozzákeverik. Viszonyunkban a joghurttorta receptje jelentette a fordulópontot: annyira csábító volt a fotón, hogy kénytelen voltam közelebbi kapcsolatba kerülni a zselatinnal, lévén ez az egyik hozzávaló. Örömmel jelentem: nem harap. De tényleg!

Ennyi épp elég lesz, macikám!

Volt egy másik mumus, a tejszín. Néhány hónapja ugyanis megpróbáltam habot verni belőle – talán tiramisuhoz? –, ám a művelet során a halmazállapot-változás legkisebb jelét sem sikerült felfedeznem rajta. Később aztán olvastam, hogy ilyenkor a tejszínt fagypont közelébe kell hűteni, különben hiába minden. Nos, az enyém szobahőmérsékletű volt... Immár ezen ismeret birtokában olyan kemény habot sikerült vernem a joghurttortához, hogy alig bírtam masszásítani. :)

Beszámolóm a 2. számú joghurttortáról szól. Noha néhány, elsősorban a külcsínt érintő apróságtól eltekintve az elsőként készülttel is elégedett voltam, a második már tényleg szépre sikerült, így inkább ezt mutogatom. Íme a sztori – ne legyen senkinek mumusa ez a remek édesség!

Joghurttorta ide vagy oda, itt a tavasz!

Joghurttorta őzgerincben

Már őzgerinc nélkül

A díszítéshez:
csokireszelék, habrózsa vagy amit akartok :)

Fényképezőgép az első joghurttorta lefotózásához :)

Elkészítés: A tejszínt egy éjszakára tegyük a frizsider leghidegebb pontjára. (Én ezután még egy órára átköltöztettem a fagyasztóba, a biztonság kedvéért.) Ha fagyasztott gyümölcs lesz a töltelék, azt viszont előző este vegyük ki a fagyasztóból, és egy edénybe öntve szobahőmérsékleten engedtessük fel.

Másnap egy nem tapadós, nagyobb lábosban keverjük össze a cukrokat a zselatinnal, öntsük rá a joghurtot, és közepes lángon, folyamatosan kevergetve forraljuk fel. Amint forrni kezd, vegyük le a tűzről, és hagyjuk hűlni!

Ha forrni kezd, le vele!

Míg hűl, készítsük elő a formát és verjük fel a tejszínt. Előbbinek két módja van: vagy kivajazzuk, vagy kibéleljük frissen tartó fóliával. Én először a vajazást választottam, de mivel kissé nehezen sikerült kicsalogatni a tortát az őzgerincből, most inkább fóliáztam (csak arra ügyeljünk, hogy lazán, gyűrődésmentesen terítsük a formába, különben ráncos lesz a torta, s itt nem segít a felvarrás). :)

A tejszín felveréséhez előkerestem a kézi habverőt. Érdekes, hogy a tojásfehérjével ellentétben a tejszín lassan, szinte észrevétlenül (bár kissé fröcsögősen) alakul habbá, de keménységben simán lekörözi azt. Mindenesetre ne verjük túl.

...mint Katiban a gyerek :)

Az első tortámnál sokat tipródtam azon, hogy a fagyasztott meggyet felengedjem-e, mielőtt a keverékbe dobom, mert pró és kontra véleményeket egyaránt olvastam erről. Végül úgy döntöttem, hogy mivel bizonyára sok levet ereszt – így is lett –, inkább kiolvasztom és leszűröm. (A szűrleményt természetesen megittam). A blogos tortához befőttet vettem – magozottat –, de ezt is jól leszűrtem, a levét pedig, ugyancsak jóízűen, megittam. :)

Piros, pozsgás

Kukucs, hová tűntetek?

Ha kézmelegre hűlt a joghurt (tovább nem szabad várni, mert szilárdulni kezd), öntsük a felvert tejszínhabra, és alaposan, de vigyázva keverjük össze vele. Legcélszerűbb, ha fakanállal mintegy szétnyomkodjuk a habot a joghurtban. Ezután a massza felét öntsük az előkészített őzgerincbe, majd potyogtassuk bele a lecsepegtetett gyümölcsöt. Végül öntsük rá a maradék masszát, és tegyük a hűtő leghidegebb polcára. Sajnos néhány órára el kell búcsúznunk tőle, ennyi ideig tart ugyanis, míg Zsela Tina rezgős joghurttortát szilárdít joghurtkrémünkből. A legjobb, ha egy éjszakát hűlni hagyjuk (pompás édesség lesz a reggelihez).

Frissen sült, akarom mondani hűlt

A kiborítás következik (bár lehet, hogy minket is kiborítanak a családtagok, ha éjszaka rájártak a tortára). Ennek legegyszerűbb módja, hogy tiszta tálcát fektetünk az őzgerinc nyitott felére, majd hirtelen mozdulattal megfordítjuk az alkalmi tákolmányt (a tálcát közben szorosan az őzgerinchez nyomjuk). Ezután a gerincet egyszerűen leemeljük a tortáról (lehet, hogy picit ütögetni kell, hogy elváljék tőle). A folpackot kidobjuk, a gerincet a mosogatóba tesszük. :)

Ez a biztonsági kamera képe - malacka lopja a tortát. :)

Remélem, Önöknek is tetszik a végeredmény. Gyorsan fotózzák le a rudat, mielőtt széthordja a család! A szeleteléshez fűrészfogú kést javaslok (könnyebben megbirkózik a gyümölcsdarabokkal). Elvileg lehet díszíteni habrózsával, csokireszelékkel stb., de szerintem olyan tetszetős, hogy kár volna felcicomázni. A fehér, rezgős krém a pirosló meggyszemekkel kellően fotogén enélkül is. Az íze pedig...? Inkább nem fájdítom a szívüket, készítsék el mihamarabb!

Jó étvágyat!

Ui.: Ne feledjék, a kész joghurttorta hűtőben tárolandó!