A saláta nyelvi gyökereinek nyomába eredve elgondolkodtató, hogy a számos európai nyelvben meghonosodott szó alapja, a latin salata eredetileg „sózottat” jelentett. Egykor idetartoztak mindazok a fogások, amelyek sóval készültek. Az ókori római konyhákban már ismertek voltak az olajjal (természetesen olívával) és sóval fűszerezett zöldségek. Évszázadok alatt aztán az étkezési szokások alakulásával, a sokféle zöldség mind szélesebb körű elterjedésével nyerte el mai értelmét. Nehéz lenne kideríteni, hol és pontosan mikor készült az első saláta, az biztos, hogy a gasztronómia történetében az első szakácskönyv, amely zöldségekből készült salátareceptet közöl, 1699-ben jelent meg Londonban. A szerzője John Evelyn angol író és kertész volt.
A saláták igazán népszerűek mégis a 20. század második felének egészséges táplálkozásra nagyobb figyelmet fordító áramlatai következtében lettek világszerte.
Salátából persze nagyon sokféle van, szinte ahány családtag, annyi kedvenc is akad. Készülhet zöld leveles zöldségekből, nyári, friss hozzávalókból, de más tartalmas összetevőkből, így tésztából, hüvelyesekből, gabonafélékből, sajtokból, halakból, sültekből, felvágottakból, sonkából, ezek különféle kombinációiból – szinte végeláthatatlan a sor.
Saláta azonban akkor lesz a hozzávalókból, ha fűszerek, fűszernövények, de mindenekelőtt öntet is kerül rá. A salátaöntetek közismerten alapvetően kétfélék: majonéz alapúak (tágabb értelemben a joghurtos dresszingek is idesorolhatók), valamint az ecet-olaj alapúak. Bár rendszerint az utóbbit részesítem előnyben, de pl. nyers és főtt zöldségek kombinációjából álló salátához a majonézes öntet szinte elengedhetetlen.
A zamatos brokkoli bár mélyhűtve is jó, amíg friss fellelhető a piacon, igyekszem gyakran tálalni, így a színekben sem szűkölködő (munkanapokra is alkalmas) novemberi salátába is került belőle. Az utolsó pritaminpaprikák is őrzik még a kora őszi zamatokat, élénkpiros színük szemet gyönyörködtető látványáról nem is beszélve! Így hát ebből a főételként, de piknikre vagy munkahelyre is szállítható salátából egyik sem maradhatott ki.
Őszi saláta tárkonyos majonézöntettel
Hozzávalók 4 személyre:
1 db közepes méretű brokkoli (kb. 55-60 dkg)
3 db közepes méretű burgonya (kb. 45-50 dkg)
2 db közepes méretű sárgarépa (kb. 40 dkg)
2 db pritaminpaprika (kb. 30 dkg)
3-4 db csemegeuborka
Az öntethez:
2 evőkanál majonéz
1 dl sűrű joghurt (pl. görög joghurt)
1 dl sovány tejföl
1 teáskanál dijoni mustár
1 teáskanál szárított tárkonylevél
½ csokor finomra aprított petrezselyemzöld (vagy 1 teáskanál szárított)
tengeri só, frissen őrölt bors – ízlés szerint
Elkészítés: A burgonyát hámozást követően kicsit nagyobb, mint 1 cm-es kockákra darabolom, sós vízben 6-8 perc alatt puhára főzöm. A sárgarépát hasonló méretűre vágom, 3-4 perc alatt roppanósra főzöm. A rózsáira bontott brokkolival is így járok el – de amint puhulni kezd, leszűröm, jeges vízbe teszem, hogy megőrizze élénkzöld színét. Természetesen aki puhán szereti, nyugodtan főzzön mindent puhára!
A paprikákat is a burgonyához hasonló méretűre kockázom, a csemegeuborkát azonban egészen apróra, kb. ½ cm-esre.
Minden hozzávalót nagy salátástálba halmozok.
Az öntet hozzávalóit alaposan elkeverem, meglocsolom vele a salátát, majd óvatosan átforgatom.
A tárkony aromái egészen különlegessé teszik a mártást, a puha burgonya, a roppanósra főtt, valamint nyers zöldségek pedig együtt a többféle állag miatt is izgalmasak és nagyon ízletesek.
Tálalás előtt legalább 20-30 percet pihentetem lefedve a frizsiderben. Frissensültekhez köretként is tökéletes, de önállóan vagy friss péksüteménnyel kiránduláson, munkahelyen is sikert arat.
.jpg)
.jpg)
