Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Szíria ízkalandok

Egyhetes társasutazáson voltunk Szíriában. Csodaszép dolgokat láttunk. Damaszkuszt, a modern nagyvárost, Bosrában megnéztük az óriási római színház maradványait, Oszlopos Simeon kolostorát, Palmyrát, a sivatag királynőjét, az aleppoi bazárt, és még hosszan lehetne sorolni, mennyi szép látvány zsúfolódott be az egyhetes utazásba.

Jó hotelekben laktunk, és nagyon jól is ettünk, amiről a Mindmegette olvasóinak röviden beszámolnék. Félpanziónk volt, tehát általában azt ettük, amit a hotelben a turisták részére adtak, vagyis semmi különlegesség. Ez elsősorban a húsételekre vonatkozik, csirke vagy bárány volt minden este a húsétel, nem sokban különböztek az Európában megszokottaktól.

De a zöldségek! Nem vagyok vegetáriánus, szeretek húst enni, de Szíriában úgy éreztem, nagyon sokáig meglennék hús nélkül. Szinte elképzelhetetlen, milyen sokféle zöldséget milyen sokféleképpen elkészítve ehettünk minden este és a legtöbbször reggel is. Eleinte még kicsit óvatosak voltunk, féltünk a nyers zöldségektől, ki tudja, milyen vízben mosták. Miután az első bátor próbálkozóknak semmi bajuk nem lett, mindenki rávetette magát a büféasztalon található finomságokra. Meg kell mondjam, a társaságból senkinek semmiféle gyomorproblémája nem volt.

Paprika, paradicsom, cukkini, brokkoli, káposzták nyersen és főve, a legkülönbözőbb ízesítésekkel. Padlizsán minden nap több különböző módon, krémnek (soha nem olyan volt, ahogy itthon esszük, de mindig nagyon finom volt), sütve, más zöldségekkel keverve, olajjal leöntve, el sem tudom mesélni, annyiféle volt. Nem lehet elfelejteni a rengeteg olívabogyót sem, különböző formájú, színű, ízű, ízesítésű mindenhol (de nem töltött!).

Az elmaradhatatlan humusz, vagyis csicseriborsókrém, ezt sem lehetett igazán megismerni, mert minden helyen más íze volt. Hozzá a kenyér, ami nem kenyér, hanem becsomagolt, palacsintaformájú elég ízetlen tészta, ez viszont ugyanaz az egyencsomag volt mindenhol. De ennél nem a saját íze fontos, hanem, hogy mint teszünk rá vagy bele, mit eszünk hozzá.

És végül az út szélén árult lepényekről. Láthatóan csak lisztből és vízből gyúrják pillanatok alatt, megkenik piros, pizzakrémszerű vagy zöld, olívabogyó ízű krémmel, és nyílt tűzön, egy speciális sütőalkalmasságon gyorsan megsütik. Az ÁNTSZ nyilván 100 méter távolságból már betiltaná, az asszonyok, akik csinálják, és a környezet - a mi fogalmaink szerint - nem patyolat tiszták. De az eredmény! Friss, ropogós, remek, nem lehet abbahagyni (és fillérekbe kerül).

Ajánlhatom mindenkinek, aki még nem járt Szíriában a látni- és ennivalókat egyaránt!


  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Hozzászólások

irsai ági
a kaja nem volt rossz de nekem hiányzott a paprika az asztalról mert jobban szeretem mint az uborkát. Az utszélén vett kenyérféleséget nem multa fölül semmi nagyon finom volt. üdv. ági

Magazin