A tészta
A krumplis tésztának csak egy-két apró titka van. Egyrészt a krumpli, ugyanis újkrumpliból szinte képtelenség elkészíteni, nem véletlen, hogy mire a barack érik, már a krumplik is megemberelik magukat és lehet velük dolgozni. Másrészt a krumplis tésztát nem szabad túl sok liszttel készíteni. Akármennyire ragadós a végeredmény, egy bizonyos mennyiség felett a liszt nem csak átmeneti segítséget nyújt, hanem betonná is változtatja a kifőtt tésztát.
A lényeg a gyorsaság
A krumplis tésztával gyorsan kell dolgozni. Ez bizony nem az a száraztészta típusú történet, ahol nyugodtan hagyhatjuk szikkadni/száradni a friss tésztát, itt gyorsnak kell lenni, amíg készül a tészta, addig már lobog is a víz. A krumplis tészta hamar megfő, az enyhén sós vízben főtt nudlik és gombócok pikk-pakk feljönnek a víz tetejére. Ilyenkor még egy-két percet hagyni kell főni (a méretétől függően), majd mehet a morzsába vagy épp a melegített vajba, zsiradékba, mártásba.
Egy tésztából sokféle étel
A tésztából ugyanis sokféle étel lehet. Készíthetünk belőle klasszikus, gyümölccsel töltött gombócot, megsodorhatjuk nudlinak, forgathatjuk mákba, dióba, prézlibe, vagy akár sós köretnek is szánhatjuk.
A köretnek készített nudli, az úgynevezett sufnudli titka csupán annyi, hogy a kifőtt tésztát alaposan le kell csepegtetni, majd kevés zsiradékba ropogósra sütni. A kívül kérges, belül puha tészta ellenállhatatlan köret és jó nedvszívó, így bármilyen ragu vagy mártás mellé kitűnő.
A vadas mellé készíthetünk krumpligombócot, amelyet a nudlihoz hasonlatosan szintén lepiríthatunk. A kisebb gombócok levesbetétnek is tökéletesek, húslevesekhez, ragulevesekhez, krémlevesekhez egyaránt érdemes kipróbálni.
-(1).jpg)
