Szendvics, a 250 éves sikerdarab

Kis szendvicstörténet

Jóllehet a szendvicshez hasonló fogások meglehetősen régről ismertek, az elnevezés - pontosabban annak első írott emlékei - 250 évvel ezelőttről maradtak fenn.

Az első szendvicsszerűen tálalt étel a hagyományok szerint jóval korábbról eredeztethető, és az egyik leghíresebb ókori Talmud-tudós, Hillél rabbi („Az Öreg”) nevéhez kötethető. A babilóniai születésű, Jeruzsálemben tevékenykedő tudós a Kr.e. 1. században a hagyományos húsvéti vacsorára készítette el a két macesz (amely ekkoriban nagy valószínűséggel a maitól különböző, puha, inkább pitára emlékeztető, frissen sült, kelesztés nélküli kenyeret jelentett) között kínált, egyes források szerint dióval, mézzel kevert almából és keserű tormából, más források szerint báránysültből és tormából vagy egyéb keserű fűszernövényből álló, egyszerűen fogyasztható fogását. A Hillél-szendvicsként ma is kínált gyorsétel ez utóbbi húsos variációt örökítette tovább.
  
A középkor folyamán a főúri lakomákon előszeretettel tálalták a különféle húsos fogásokat jókora kenyereken, jóllehet itt a kenyér inkább a szalvéta funkcióját töltötte be, amelyet immár húsok nélkül a szerencsés koldusok, illetve a lakomákon nyargalászó kutyák kaptak jutalomfalatként.

A 16. és 17. században igen közkedvelt fogás volt a külön névvel nem illetett hús (feltehetően sült) és kenyér, valamint a sajt és kenyér együttese, ez utóbbi többek között W. Shakespeare: A windsori víg nők című komédiájában is feltűnik.

A szendvics világkarrierjében azonban kétségkívül az elnevezésnek, és ebben a kenti Sandwich grófság IV. earljének, a minden bizonnyal kiváló képességekkel rendelkező John Montagunak (1718-92), valamint a hozzá köthető legendának volt meghatározó szerepe. Az államférfiként és diplomataként egyaránt komoly karriert magáénak tudható gróf, aki nem mellesleg Cook kapitány patrónusa is volt (a Cook által felfedezett atlanti-óceáni 11 szigetet is a lord iránti tiszteletből nevezte el Sandwich-szigeteknek), híres volt játékszenvedélyéről is. Halhatatlanná tulajdonképp ez tette, hisz kártyajáték közben nem egyszerű úgy falatozni, hogy a játékosnak az asztalt se kelljen elhagynia, és a keze is tiszta maradjon. Úgy tartják, Montagu hosszú órákat töltött a kártyaasztalnál játékostársaival, és egy ízben a kérésére készítette el szakácsa a két pirított kenyérszelet által közrefogott sós marhasültet, amelyet az első szendvicsként tartanak számon.

1762. november 24-én Edward Gibbon angol történész és újságíró írta le először egy újság hasábjain a Sandwich szót abban az értelemben, ahogy ma világszerte használatos. Gibbon egy a kor arisztokraták és politikusok körében igen kedvelt klubban, a londoni „Cocoa Tree”-ben kóstolta, és elragadtatással számolt be az ott felszolgált hideg fogásról, melyet szendvicsnek nevezett. Rendszerint ettől az időponttól számítják tehát a hideg ételek máig legnépszerűbbjének születését, amely gyorsan az elfoglalt politikusok és játékosok kedvelt falatoznivalója lett, majd a fogadásokon, bálokon, egyéb társasági étkezéseken is elnyerte helyét.

A 19. század folyamán Angliában az ötórai tea, valamint a piknikek elmaradhatatlan harapnivalójává lett, de a kontinens más országainak lakói is hamarosan hódolni kezdtek a szendvicskészítésnek és fogyasztásnak. A gyorsan iparosodó társadalom igényeihez remekül alkalmazkodó egyszerűen fogyasztható szendvics aztán hamarosan eljutott a tengerentúlra is.

Az USA-ban az Elisabeth Leslie neve alatt 1840-ben közreadott Directions for Cookery (’Főzési útmutató’) című szakácskönyvben pl. a következő szendvics-recept szerepel:

Sonkás szendvics (Elizabeth Leslie útmutatása alapján)

„Vágjunk néhány csinos szelet kenyeret, vékonyan vajazzuk meg, ízlés szerint kenjük meg egy kevés mustárral. Leheletvékonyra szelt főtt sonkaszeleteket helyezzünk a két kenyérszelet közé. Néhányat akár fel is tekerhetünk, vagy egyszerűen tálra rendezhetjük. Vacsorára vagy ebédre kínáljuk.”

A 20. században pedig már világszerte kínáltak szendvicset a kávézók, bárok, bisztrók, pékségek, éttermek – és természetesen a háztartásokban is számos változat készült. A 21. század folyamán ez mit sem változott.

Szendvicsek a világ minden tájáról

A zárt (vagyis két kenyérszelet által határolt) szendvicsek közül a sonkás, szalámis, kolbászos talán ma is a legnépszerűbbek idehaza. A vajjal, margarinnal vagy sokféle szendvicskrémmel vékonyan megkent kenyereket emellett keményre főtt tojáskarikák, salátalevelek, zöldségek, sajtok, időnként gyümölcsök is gazdagíthatják, sőt különféle péksütemények is képezhetik a szendvics alapját. Szinte csak a készítő fantáziája és ízlése (no meg pénztárcája) szab határokat a társításoknak.

A szendvicskultúrának is vannak olyan klasszikusai, amelyek étlapokon, szakácskönyvekben is gyakran szerepelnek – közülük néhányat, akár eredeti formájában is, biztosan érdemes elkészíteni odahaza!

A brit étkezési szokásokkal szinte összeforrt egyszerű uborkás szendvicsnek, amelyet a 19. századtól kezdve az ötórai teázás során szolgálnak fel, a világ számos táján vannak hívei.

Klasszikus uborkás szendvics

Hozzávalók (személyenként):
2 szelet puha fehérkenyér
vaj
hajszálvékony salátauborka-szeletek
kevés só

Elkészítés: A kenyérszeleteket vékonyan megkenjük vajjal, az uborkaszeleteket közéjük helyezzük, enyhén sózzuk. A kenyerek héját körben levágjuk, háromszög- vagy négyszög alakú nagyobb falatokra daraboljuk.
Hagyományosan tea mellé kínálják.

Bár a szendvics kedveltsége valóban határokon átívelő, a legtöbb újítással valószínűleg az Egyesült Államokban álltak elő leleményes szakácsok és kereskedők a 19– 20. század során.

Az 1800-as évek végén nagy valószínűséggel New York állam egyik kártyaklubjában tálalták fel az első klubszendvicset, amelynek ma már számos variációját készítik – nem csupán Amerika-szerte.

Az eredetinek tekintett receptúra két szelet enyhén pirított kenyérből állt, amelyet vékonyan megkentek majonézzel, majd sült pulyka- és pirított baconszeletekkel, paradicsom-, valamint hagymakarikákkal töltöttek meg. Akárcsak az uborkás szendvicset, a klubszendvicset is fehérkenyérből készítették, átlósan félbevágva kínálták. Bár napjainkban van, hogy mustár is kerül a kenyérre, és gyakran pulyka helyett vékonyra szeletelt marhasült lapul benne, sőt salátalevelekkel is gazdagítják – népszerűsége töretlen.

A klubszendvics külön kategóriáját képezi az ún. BLT-szendvics, amely a majonézzel vékonyan megkent pirított kenyérszeletek közé kerülő szalonna-saláta-paradicsom (angolul: bacon-lettuce-tomato) hármasáról nyerte el nevét. Ennek a 20. század első felétől ismert szendvicsnek (egyes források egy 1929-es szakácskönyv megjelenéséhez kötik) is számos modern változata ismert, a hagyományos sertésszalonnát néhol pulykaszalonna vagy egészségesebb főtt vagy sült szárnyas váltja fel.

Szintén a tengerentúlon rendelkezik komoly rajongótáborral a nálunk kevéssé ismert Reuben-szendvics. A vékony marhasonka-szeletekből, emmentáli típusú vagy más svájci sajttal, savanyú káposztával és fűszeres majonéz-, valamint paradicsommártás keverékével (ún. orosz dresszinggel), helyenként ezersziget öntettel gazdagon megrakott harapnivaló valójában melegszendvics.

Névadója talán a litván származású, USA-ba kivándorolt Reuben Kulakovszkij lehetett, aki fűszeresként az 1920-as és 30-as években a nebraskai Blackstone Hotelben rendezett kártyapartikra alkotta meg és szállította ezt a gazdag szendvicset. Más források egy másik Reubenhez (a Németországból Amerikába emigrált Arnold Reubenhez) kötik a szendvics eredetét, aki New York-i híres delikát üzletében árusította a Rueben-szendvicset. Egy biztos, a kelet-európai ízek és az újvilág jóléte ötvöződik ebben a tartalmas szendvicsben, amelynek női változatát Rachel-szendvicsként tartják számon.

Rachel-szendvics

Hozzávalók (személyenként):
2 vékony szelet rozskenyér
10-15 dkg vékonyra szeletelt főtt marhahús (nem sonka!)
2 szelet emmentáli vagy hozzá hasonló svájci sajt
5 dkg savanyú káposzta
1-2 evőkanál ezersziget öntet
 kevés vaj

Elkészítés: A rozskenyereket vékonyan megkenjük vajjal, az egyikre halmozzuk a vékony marhaszeleteket, valamint a savanyú káposztát, meglocsoljuk az öntettel, beborítjuk a sajtszeletekkel, végül ráhelyezzük a másik kenyérszeletet. Forró sütőben addig pirítjuk, míg a sajt megolvad. Azonnal tálaljuk!

A Rachel-szendvics mindössze abban különbözik a Ruebentől, hogy sonka helyett főtt marhával készül – rendszerint mindkettőbe tetemes mennyiségű hús kerül, gyakran akár 20-25 dkg is.  Jó étvágyúaknak is bőséges lakoma, bármely változatban is kerül a tányérokra! 

A hamburgerről és hotdogról, mint a nyugati kultúra sokat vitatott szendvicseiről és azok 20. századi diadalútjáról, majd kritikájáról akár külön értekezést lehetne írni. Sokan emlékezhetnek még a hamburgereiről nevezetes gyorsétterem-lánc első magyarországi üzletének megnyitására, valamint arra, hogy az ott kínált szendvicsekkel járó feltételezett életérzésből hányan szerettek volna részesülni.

Az amerikai kontinensről indult hódító útra egy lényegesen egészségesebb szendvics is. A mexikói eredetű búza- vagy kukoricalisztből sütött lapos kenyérből, a tortillából készül a grillen átforrósított szendvics, a quesadilla [keszadijja], vagy az egyszerűen feltekert tortilla-szendvics. Sok változata ismert, egyik leggyakoribb tölteléke az avokádó, vagy a belőle készült fűszeres krém, a guacamole.

Az európai szendvicsek közül az egyik legismertebb nem csupán Olaszország kedvence, a torinói eredetű tramezzini (egyes számban tramezzino), jórészt két szelet héj nélküli, majonézzel vékonyan megkent toastkenyérből készül. Tölthetik sonkával, salátákkal, sajttal, zöldségfélékkel, tenger gyümölcseivel, pirított gombával és számos egyéb finomsággal.

Az összeállított szendvicset van, ahol kissé megpirítják (egyes vélemények szerint így az igazi: ha a sajt kissé megolvad a kenyérszeletek között), de van, ahol ez el is marad – átlósan félbevágva, kézzel is könnyen fogyasztható jellegzetes háromszögformában kínálják bárokban, utcai standokon, gyakran zöldségekkel. A népszerűségét mutatja, hogy közértek polcain, csinos dobozokban is találkozhat vele bárki – ma már nem túlzás: világszerte.

A franciák jellegzetes szendvicse croque [krok] vagy croque monsieur [krok möszjő] néven is ismert. Eredetileg ez is csupán emmentáli sajtból és sonkából álló két kenyérszelet volt, amelyet sütőben vagy serpenyőben kissé megpirítottak, később elterjedt a bechamellel gazdagított változata is – sokan ezt ismerik croque monsieur-ként. Talán az egyenlőséget szem előtt tartva megszületett a női változat, a croque madame is, amely abban különbözik a croque monsieur-től, hogy a már pirított, kész szendvics tetejére - kalapként - kerül egy tükörtojás.

Természetesen számos hideg szendvics készül Franciaországban is baguette-ből, amelybe a füstölt halaktól a sokféle sajton át a zöldségekig számos finomság kerülhet.

A Kelet-Mediterráneum legnépszerűbb szendvicse a pitakenyérben kínált gyros, és húsmentes változata, csicseriborsófasírtos pitaszendvics, a falafel.

Ázsiában rendszerint lapos kenyérből, Indiában pl. rotiból, naanból készülnek a szendvicsek – és a kultúrák egymásra hatásának köszönhetően a világ bármely pontján megtalálható a szendvicsek végeláthatatlan sora.

A büféasztalokra kerülő nyitott, falatnyi szendvicsek, úgynevezett kanapék (canapé) alapja sok helyen ma gyakran nem is kenyér, péksütemény, hanem frissen sült pizza- vagy vajastészta, és olyan töltelékkompozíciók kerülnek bele, amelyek ellenállhatatlanná teszik a minden igényt kielégítő választékot. 

A szendvics kalandos története és megszámlálhatatlan fajtája is jelzi: olyan gyorsétel, amely vélhetően még hosszú ideig meghatározza a gasztronómia minden szegmensét.