Részletes receptkereső »

Szevasz, tavasz!

Hasznos

Válogatások

Blogok

Hozzávalók szerint

Fogások

Ésatöbbi

Diéták

Italok

Kikapcsolódás

Pasik a konyhában Nord bemutatkozik Dzsafi bemutatkozik Nani bemutatkozik

Szarvasszezon

- avagy bőgnek a bikák

Cikk mentése

Cikk mentése

Cikk megosztása
Cikk elküldése

Cikk küldése

Cikk nyomtatása

Cikk nyomtatása

Cikk mentése

Szarvasszezon

Cikk mentéshez be kell jelentkezni!


Elfelejtetted a jelszavadat, vagy nem regisztráltál még?
Kérj jelszóemlékeztetőt vagy regisztrálj !
Nem sikerült az aktiválás vagy inaktív a fiókod még? Itt újra kérheted az aktiváló kódot!

Cikk elküldése

Szarvasszezon

Címzett neve:
Címzett e-mail címe:
Megjegyzés:
Küldő neve:
Küldő e-mail címe:
Biztonsági kód
A fenti képen látható ellenőrzőkód:
Két roppant jó, amolyan pasis dolog van az ősz folyamán: az egyik a szarvasbőgés, a másik a szüret. A szarvasbőgés izgalmas kalandot jelent a vadászoknak, de az erdőt járó turisták is páratlan élményekkel gazdagodhatnak szeptember közepétől október végéig – persze ha kellően korán vagy későn bóklásznak az erdőkben.

Mi, Pasik, újra hármasban megdumáltuk, hogy e két témakörrel kicsit részletesebben foglalkozunk. Ma a szarvasok násza lesz a témánk, az elkövetkező három epizódban pedig a szürettel, a hozzá tartozó munkálatokkal, főzésekkel, bográcsozásokkal, eszem-iszom bulizással terhelünk benneteket. Gyertek, olvassátok és véleményezzétek írásainkat, hisz a kommentekből látjuk: érdemes csinálni!

Akkor ma nézzük a vadászati szekciót!

Bevezetőül egy videó, érdemes végignéznetek:

Leszögezem: a vadászatról, a védtelen állatok gyilkolásáról megvan a magam véleménye, én a szarvasoknak szurkolok! Vannak vadász barátaim, ismerőseim, néhanapján együtt járunk hegyen-völgyön, persze csak szemünk gyönyörködtetésére. Ajánlom mindenkinek, pótolhatatlan élmény tizenöt, húsz kilométert legyalogolni a Bakony, a Börzsöny, a Bükk, vagy akár a Pilis erdejében látcsővel, szendviccsel, vízzel a kulacsunkban felszerelkezve, hallgatva az erdő neszét, a fák lombjainak rezzenését, türelemmel várva az erdei állatok mozgását. Rajta, fel a bakancsot, próbáljátok ki! Érdemes.

A szarvasok násza

A szarvasok nászát meglesni és meghallgatni az őszi szezon egyik legérdekesebb és legtartalmasabb programja lehet.

A szarvasbőgés idejét az időjárás nagyban befolyásolja, de általában szeptember első-második hetétől október végéig tart. A koronás nagyvadak nem kedvelik a nyár végi hőséget, így a bőgés akkor kezd intenzívebbé válni, amikor már hűvösebbek a hajnalok, az esték.

Tapasztalt vadászok és természetjárók szerint, normál időjárás mellett szeptember első hete a főbőgés kezdete és általában szeptember vége, október eleje a befejező szakasz, de ettől jóval tovább, október közepéig is elhúzódhat. Tény, hogy a szarvasbőgés a tőlünk északabbra, északnyugatra eső helyeken körülbelül október végére esik.

Bőg a bika Bőg a bika

A nász idején a kifejlett bikák bőgésükkel hívják fel párzási szándékukra a nőstények figyelmét. A bőgés ereje, hangmélysége a többi bika számára is fontos információkat közöl, ugyanis azok összefüggésben vannak a hang tulajdonosának fizikai erejével, korával, sőt vérmérsékletével is. A bikák agancsukkal csapnak össze, végül a vesztes fél kimerülten eloldalog, a győztes pedig elnyeri méltó jutalmát, vagyis a párzási jogot a tehenekkel.

Gyakorlott vadászok, de természetjárók is megfelelő felszereltséggel, tudománnyal maguk közelébe csalogathatják a nemes vadat, íme, a példa:

Szarvasles a Hargitai-hegyekben

Szerencsém volt - személyes ismeretség révén - olyan harminc évvel korábban, Erdélyben, a Gyilkos-tó környékén, a Hargitai-havasokban, akkor még nyugati (főleg német) fizetős szarvas vadászok látogatásának előkészületében részt venni. Albi bácsi, a helyi hivatásos területi vadász jó ismerősünk volt, sajnos már eltávozott körünkből. Az ő feladata volt feltérképezni a kapitális bikák hollétét, mozgását az erdőben, a réteken. Mi is elkísérhettük ilyenkor.

Albi bácsi igazi székely gondolkodású ember volt. Ritkán szólt, de akkor tartalma volt mondandójának. Sokat kirándultunk együtt. Ő mutatott nekünk a hegyek ormán élő havasi gyopárt, és vele jutottunk el a csángók földjére. Kis kápolna volt a faluban, harmóniummal. A pap és káplánja csak havonta járt oda Gyergyószentmiklósról. Apám jól játszott zongorán, így a harmóniumot is értette. Összegyűlt a falu népe érkeztünkkor, a magyar és a székely himnusz hallatán sírtak az ott élők. Nekem ez máig felejthetetlen élmény! Elkalandoztam, de öröm nosztalgiázni!

Akkor most irány a tűzhely, főzzünk valamit, hiszen ezért vagyunk itt!

Szarvasragu

Hozzávalók: 2 kg szarvas lapocka, 3 fej hagyma, fél szár póréhagyma, 1 kisebb zellergumó, 2 szál sárgarépa, 2 szál fehérrépa, 5-6 evőkanál vaj, 2-3 dl testes száraz vörösbor, 2 evőkanál cukor, 1-2 evőkanál liszt, só, szemes bors, borókabogyó, őrölt vegyes bors, babérlevél, szegfűszeg, reszelt citromhéj, borecet, citrom facsart leve
Elkészítése: A szarvaslapockát két-három nappal készítése előtt alaposan átmosom, hártyáitól, inaitól megszabadítom. Úgy egészben, ahogy van, besózom, alaposan bedörzsölöm frissen őrölt vegyes borssal, beleteszem egy hozzáillő méretű jénaiba, felöntöm fokhagymás tejjel, így pihentetem a hűtőben.
Nekilátok mai ebédünknek. A szarvashúst kiveszem fokhagymás áztató levéből, a húst leszárítom, a páclevet leszűröm, a fokhagymagerezdeket máskor fel tudom használni, recesszió van, spóroljunk.
Zöldségeimet megtisztítom, felkockázom, a hagymát apróra, a pórét karikára vágom. Előveszek egy fazekat, beleteszem a tejben áztatott szarvashúst, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Beledobom a babérleveleket, a szemes borsot, a borókabogyót és a szegfűszeget, félpuhára főzöm, közepes lángon. Amikor szarvaslapockám félpuhára főtt, beleadom a felkockázott zöldségeimet, azokkal készre főzöm, húslevesnek.
Levesem kész, kiemelem belőle a szarvaslapockát, a levest zsírtalanítom, melegen tartom, cérnametélttel ő lesz az előétel ma, de levéből 2-3 merőkanálnyit kiszedek egy tálba, a szarvasraguhoz félreteszem.
A szarvashúst felszeletelem, majd centis csíkokra, metéltre vágom. Egy mélyebb serpenyőben felhevítem a vajat, beleteszem a felaprított hagymát, gyengén sózva, borsozva zsírjára pirítom, adok hozzá keveset a félretett húsléből. Amikor jónak ítélem, mehet bele a szarvas húsa és a felkarikázott póré, rendesen darálok rá vegyes borsot, jól elkeverve lepirítom, majd felöntöm a borral és a maradék húslével, vajpuhára főzöm, ha kell, utána sózom, nálunk kiskanálnyi Erős Pistát is elbír.
Frissen, a húsleves után melegen adom az asztalra, burgonyafánkot és káposztasalátát teszek mellé.

Borsos az ára, de elképesztően finom Borsos az ára, de elképesztően finom

Amikor bőgnek a bikák, nászukra készülnek, partnereiket a szarvastehenek, őzek körében keresik, ezért egy ilyen recept következik.

Angolos őzgerinc

Hozzávalók: 1 db csontos őzgerinc, 30 dkg füstölt szalonna, 1 dl extra szűz olíva olaj, 2 evőkanál libazsír, 2 dl száraz vörösbor, mustár, 1 evőkanál méz, só, őrölt bors
Elkészítés: Az őzgerincet hártyáitól megtisztítom, a fürtölt szalonna egy részét szeletekre, másik felét csíkokra vágom, hegyes késemmel lyukakat metszek az őzhúsba, bespékelem a felcsíkozott szalonnával. Húsomat 1-2 órával a készítés előtt bedörzsölöm sóval és őrölt borssal, megkenem a mustárral és az olívaolajjal, hűtőmben pihentetem.  Sétálunk egyet Zsebibabával, és persze a közeli borozóban megiszom két decit a Nagyrédei rizlingből.
Hazaérve előveszek egy tepsit, kikenem a libazsírral, beleteszek három-négy vékony szeletet a szalonnából, ráhelyezem csontos felével lefelé az őzgerincet. Tetejére ráadom a maradék szalonnaszeleteket, aláöntöm a bort, alufóliával lezárom, és betolom a 170 fokosra előmelegített sütőbe. Olyan másfél órányit hagyom párolódni.
Az idő elteltével kihúzom tepsimet a sütőből, kiemelem a húst egy vágódeszkára, lefejtem csontjáról éles csontozó késemmel. A csontot visszateszem a tepsibe, ráhelyezem az őzhúst, ecsettel megkenem a mézzel, visszateszem a sütőbe, alatta lévő zsírjával locsolgatva készre sütöm.
Angolosan, forró vajjal leöntött párolt zöldségekkel (sárga- és fehérrépa, kelbimbó, zeller, karfiol, brokkoli) tálalom, burgonyapüré is mehet mellé.

A vadhúsokhoz jól illenek az erdei gyümölcsök A vadhúsokhoz jól illenek az erdei gyümölcsök

Mivel mi, Pasik, többen vagyunk, jöjjön egy tuti recept Dzsafi barátomtól, aki Mackós Miksa néven terjeszti az ízeket, itt a neten:

Mackós Miksa receptje
Nani barátom, az haute cuisine receptjeit adta piros kockás abroszunkra, én most egy gyors ételt tennék az asztalra:

Szarvasgerinc sietős vadász kedvére

Hozzávalók: 1 kg csontnélküli szarvasgerinc, 15 dkg házi sonka, 50 dkg kucsmagomba, 4 dl tejföl, 5 dl húsleves, 1 nagy fej vöröshagyma, csokor petrezselyemzöld, liszt, só, őrölt fekete bors, olaj
Elkészítés: Fogjuk gerincünket, kisujjnyi szeletekre vágjuk, só, bors, majd lisztbe forgatás után kedves teflonserpenyőnkben az olajon megpirítjuk. Szép piros lábasunkba tesszük a húst, a sütőolaj felét pedig félretesszük. A serpenyőben maradt olajra öntjük a húslevest, felforraljuk, és ráöntjük a húsra.
Most jön a megtakarítás, a félretett olaj bele a serpenyőbe, jön a reszelt vöröshagyma, kicsit dinszteljük, majd érkezik a nett kis kockákra vágott sonka, a közepes darabokra vágott kucsmagomba, pár perc pirítva párolás után meghintjük a finomra vágott petrezselyemmel, és készre sütjük. Tejfölünkből egy lisztes habarást készítünk, a ragut beforraljuk vele, majd ráöntjük a piros bonyhádiban pihenő szarvasra, összeforraljuk, majd rizskörettel tálaljuk.
Ejnye, a vörösbort kihagytam, igaz ebbe a szakácsvénybe nem kell, viszont egy szép kőszegi kékfrankost mindenképpen bontsunk fel mellé!                                    

Végezetül remek fotók, gyönyörű zenei aláfestéssel, Nord barátom jóvoltából!

Vadételek a Mindmegettén >>>

Mai írásomat, írásunkat ajánlom Albi bácsinak, a Hargitai-hegyek vadászának, akitől sok mindent megtanulhattam annak idején a természet szeretetéről, ismeretéről, a Gyilkos-tó feletti lankák világában. Albi bácsi jóvoltából láttam havasi gyopárt lábon állni, találkoztam ott szarvasokkal, farkasokkal és medvékkel is, köszönöm neked Hargita, és főleg neked, Albi bácsi!

Üdv mindenkinek, a következő héten újra jövünk, és elviszünk Benneteket a magyar lankák borvidékeire, iszunk mustot, bort, és persze főzünk is, mint szoktuk: szüretelünk!

Nani és a Pasik

Hozzászólás a cikkhez

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni!

Belépés



Hozzászólások

Összes hozzászólás: 3 db
  • 2012. január 12. 12:20
    Helló! Csak most hsz-elek, de még így is korán. Már az első körben olvastam, megnéztem a videókat. Nem volt szavam. Azóta többször is beleandalodtam a filmekbe, de a hatásra azóta is kevés a szó. Elmerül, felszáll, ott zsong, ott él igazán a lélek.
    Bakancs, kalap, bot, hátizsák, jópár elvásott már nálunk, erdő-mező, nyári zápor, sár és por, ropogós, vakító hó, csúszkás jég, az összes évszak jó ismerős.
    Talán már a somogyi vadak, madarak is visszaköszönnek, gyakorta látnak bennünket. Ahogy az erdei keresztbeösvényen 15 méterre, libasorban áthaladó őzcsapat is. 39-et számoltunk mozdulatlanul gyönyörködve és erősen hiányoltam a negyvenediket.
    Nos, visszafordulva az eredeti útirányunkba, meglett. Előttünk 20-ra állt szemben és minket figyelt, vigyázva az övéit.
    Egy februárban a hosszú dombgerincen végigvágtázó, hatalmas szarvascsapat, amely előttünk szökellt le a völgybe és suhant át az úton.
    A Mecsekben, az ösvény melletti mélyedésben karikában heverő, szundizó pöttyös kisBambi, akinek máshol járt a mamája.
    A mesztegnyői kisvasút sínei mentén a teknősbékatojások, az egyik közeli tó mellett álló és későn észlelt komplett vaddisznócsalád morcos, minket figyelő atyával, na akkor izgultam némileg.
    A tündéri rókakölyök bámész pofival, a mellettünk lévő bokrosból olyan pánikkal felrepülő fácánkakas, hogy emelkedtében rendesen betojt szegény.
    A többi, sok-sok szárnyas és négylábú gyalogszeres, akikkel összefutottunk itthon és külhonban egyaránt (megveszek, ha nyaraláskor nincs a közelben legalább egy pindurka fásbokros hegy-domb, amelyre fel lehet baktatni).
    "Kint" természetes az élet.
    Köszönöm a cikket. Üdv.: Bica :))
  • 2011. október 14. 19:45
    Hy!

    Gratulálok Nani barátomnak, remek cikket hoztál össze ismét! Magam is tapasztaltam régen a Hargita sokszínűségét, varázsát, ha tehetem ma sem hagyom ki a Gyilkos tó körüli hegyeket és persze a Békás szorost sem! Gyönyörű helyek ma is, bár én jobban kedveltem 30-40 évvel ezelőtt még, amikor nem volt ennyire kiépült (vagy beépült), nem volt ennyire komfortos, de sokkal vadabb, kalandosabb volt.

    Üdv mindenkinek, Nord.
  • 2011. október 14. 11:56
    Kedves Nani és a Pasik!
    Jó volt olvasni ezt a szép írást a szarvasbőgésről, a Hargitáról és nem külömben a finom étkekről! Csak nyeltem nagyokat. Ha majd lesz vadhúsom, innen inspirálódom.
    Üdvözlettel, Judit.
Hasznos csomag