Számos kevert sütit kipróbáltam már, és ennek nem mindig a lustaság vagy az időhiány az oka: szeretjük is ezeket a finomságokat. Emellett tipikus biztonsági sütik, amiket elrontani szinte csak szántszándékkal lehet. Szombaton kikísérleteztem egy nagyon finom diós verziót (azért nem mákosat, mert kiürült a mákosbödön) :) : a barna cukornak és a tönkölylisztnek köszönhetően telt ízű, a keményítőnek és a gondos keverésnek hála pedig könnyű, lyukacsos tésztájú sütit kaptam. A lekvártöltelék már csak a hab volt a tortán – hogy jó szokásomhoz illően ismét egy képzavarral éljek. :)

Mi kell a konyhából?

3 egész tojás
12 dkg kristálycukor
12 dkg barna kristálycukor
2,5 dl tej
20 dkg darált dió
10 dkg finomliszt
6 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 cs. sütőpor
4 dkg étkezési keményítő
5 dkg natúr sertészsír
1 púpos evőkanál reszelt citromhéj
Tölteléknek:
bármilyen jól kenhető, nem darabos lekvár (nekem sötétebb színűekkel – málna, szeder, vegyes gyümölcs – ízlik igazán)

Lássunk hozzá!

Béleljünk ki egy 35x25 cm-es tepsit sütőpapírral úgy, hogy jócskán felnyúljon az oldalaira, majd tegyük félre.
A kétféle cukrot öntsük egy nagyobb tálba, üssük rá az egész tojásokat, majd a tej felével az egészet jól keverjük el. Adjuk hozzá a darált diót, azzal is keverjük el, majd öntsük bele a kétféle lisztből, sütőporból és keményítőből képzett elegyet. Csurgassuk rá a maradék tejet, dobjuk bele a citromhéjat meg a puha zsírdarabot, és alaposan keverjük ki. Végül öntsük a masszát a tepsibe, és toljuk a 200 fokra előmelegített sütő felső régiójába.

Egy óra múlva itt legyünk!

Pontosabban legkésőbb 50 perc múlva, az én gázüzemű Vestámban legalábbis ennyi ideig kell sütni a kevert sütiket. Szép sötétbarna színű, a közepén megnyomva is rugalmas állagú, fényes tetejű, égett illatokat nélkülöző sütinek kell szembenéznie velünk. A kölcsönös bemutatkozás után zárjuk el a gázt, és a sütőajtót résnyire hagyva (fakanál) hagyjuk kihűlni a tepsiben. Így kisebb az esély arra, hogy megroskadjon a süteményünk – legalábbis a múltkor nálam bevált ez a praktika, szép magas maradt a süti.

Finom puzzle

Ha teljesen kihűlt, vegyük ki a tepsiből, s húzzuk le az aljáról a sütőpapírt, majd vágjuk ketté a sütit – így könnyebb kezelni. A két félsütit azután hosszú késsel vízszintesen is szeljük ketté, így kapunk két-két lapot. A lapokat a vágott felükön kenjük meg lekvárral (a széleken 1-1 cm-t hagyjuk üresen), majd az összeillő lapokat „ragasszuk össze”. (Imádom nézni, ahogy kenéskor a süti lyukacsai elnyelik a lekvárt.):) Némi állásidőt követően, amikor a tészta kissé már magába szívta a lekvárt, vágjuk kockákra, s tálaljuk.

A tálalás mikéntjét persze a családtagok is „befolyásolhatják”: előfordul, hogy a sütinek nincs ideje magába szívni a lekvárt, sőt néha meg sem éri a töltést, már a tepsiből elfogy. Ha így történne is, ne morgolódjunk, hiszen ennek egyetlen oka van: az, hogy ez a diós süti nagyon finom.

Jó étvágyat kíván: