Thomas Jefferson, az USA harmadik elnöke, a Függetlenségi Nyilatkozat alkotója Franciaországban kedvelte meg az ottani hasábburgonyát, és french fries néven egész Amerikában népszerűvé tette.
1853. augusztus 24-én a Saratoga Springs-i előkelő Moon’s Lake House étterembe betérő Cornelius Vanderbilt is sült krumplit rendelt a vacsorájához, de túl vastagnak találta a hasábokat, ezért többször visszaküldte az ételt. Végül a feldühödött séf olyan vékonyra szelte a háklis vendégnek a burgonyát, hogy ne lehessen beleszúrni a villát. A milliomos jó étvággyal elfogyasztotta az olajban kisütött extra vékony szeleteket, sőt rendelt egy újabb adagot. A legenda szerint így született meg a chips.
A külön tálkában kínált fogás egyből felkerült az étlapra. A vendégek hidegen és melegen egyaránt kérték, és olyannyira keresetté vált, hogy Saratoga Chips néven csomagolva is árulták.
A nagyüzemi gyártás kezdetei
A német gyökerekkel is rendelkező mulatt séfet George Crumnak hívták, és hegyi vezetőként dolgozott, mielőtt fiatalon szakácsnak állt. Véletlenül kreált fogása keresett specialitássá vált, ám Crum nem jegyeztette be a találmányát, így sohasem kapott részesedést a forgalmazásából. (Bár a chips születésének története nem bizonyított, az tény, hogy a séf 1860-ban saját éttermet nyitott, ahol törzsvendége volt Vanderbilt.)
Az 1920-as évek elején Pennsylvaniában feltaláltak egy óránként 22 kg krumpli hámozására képes, kézi hajtású gépet, 1929-ben pedig munkába állt az első ipari burgonyaszirom-sütő.
HÁZI BURGONYACHIPS SÜTŐBEN >>>
Egy kaliforniai kisüzem tulajdonosa, Laura Scudder már 1926-ban rájött, hogy a viaszospapír-tasakok tovább őrzik a frissességet és az ízt, mert elzárják a terméket az avasodást kiváltó oxigéntől. Kezdetben a tasakokat forró vasalóval zárták le, aztán 1932-ben Amerika minden államában megjelentek Herman Lay nyomtatott, dizájnos zsírpapír zacskói. Az utazó ügynökből lett nagyvállalkozót tekinthetjük az első országszerte érvényesülő chipsesnek.
Az írek is hozzátették a magukét
Eredetileg a chipses zacskókba sóval teli kis tasakokat csomagoltak, hogy mindenki a saját ízlése szerint fogyaszthassa a ropogós burgonyadarabkákat.
A 40-es években kikísérletezték a fűszerek egyenletes felszórásának módszerét, majd 1954-ben az írországi Tayto családi üzem piacra dobta az első ízesített termékeket, amelyek sajtos-hagymás és ecetes-sós változatban kerültek a polcokra. Az akkori tulajdonos, Joe Murphy az ország egyik leggazdagabb embere lett a technológia értékesítése révén.
A második világháború és az Opel
Kontinensünkön a Nyugat-Európát felszabadító amerikai katonáktól vette át a helyi lakosság a chipsevés szokását, amely csak a 90-es években terjedt el Magyarországon.
Az európai chipspiac egyik vezető gyártója, a Chio cég is a világháborúnak köszönheti létrejöttét. Az Opel autógyár lebombázását követően a tulajdonosok élelmiszer-feldolgozással kezdtek foglalkozni a németországi Petersauban, majd 1962-ben Carlo, Heinz és Irmgard Opel megalapította a Chio Chips GmbH-t. A márkanév az alapítók keresztneveinek kezdőbetűiből, valamint az Opel családnév első betűjéből állt össze. (A gyárat és a márkát 1977-ben felvásárolta a német Intersnack.
-(1).jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)