A négercsók reklám, ami szüleink szerint gusztustalan volt - mert miért tömi így magába valaki az éldességet -, ám mi minden alkalommal a spájzban kötöttünk ki, megnézni, hogy mégis, van-e otthon. Vagy, ha nem ez, akkor valami más, amit mi is gusztustalanul magunkba tömhetünk:
Amikor a Nutellát még csak a hanyatló nyugatról, a Mariahilfer Strasse-ról hozhattak szerencsésebb társaink, itt is szükség volt mogyorókémre - amit Kismókusok kenyérre is kenhettek, Nagymósusok süteménybe is tölthettek. És milyen olcsó volt, a Ferrero gyártotta csodához képest - mondjuk, hogy mennyi mogyoró lehetett benne, azt fedje jótékony homály. Kisebb volt, olcsóbb, de a mienk! Imádtuk!
Sejtjük, hogy a színházi súgószakma egyemberként hördült fel a csokis parány reklámja láttán, mert hát micsoda amatőr húzás a súgólyukban enni, de mi maximálisan együttéreztünk a színpadon hősi halált halt fiatalemberrel, aki elesvén megpróbált csenni egyet a súgó néni desszertjéből, de az gyorsan lecsapta a dobozka tetejét.
Ugyanilyen étvágygerjesztőre sikerült a kihangosított ropogtatásokkal tűzdelt nápolyireklám. A jóízű falatozástól, még a kő-Napóleonnak is nassolhatnékja támadt!
.jpg)
