Rétesbejgli, avagy kalandom a leveles tésztával

Egy csekély összeggel mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a jó szó mellett fedélhez, élelemhez vagy épp ruhához jussanak a sok esetben teljesen nincstelenné vált honfitársaink. Az 1749-es segélyvonal (valamennyi hálózatból elérhető) minden egyes hívásával 200 forinttal növelhetjük a felajánlások összegét. Sok hívás sokra megy! Az érintettek nevében is köszönöm: Pistuc

Mivel sok jót hallottam már a leveles tésztáról, gondoltam, itt az ideje megismerkedni vele. A hétvége alkalmasnak tűnt erre, alig vártam, hogy a szakajtónyi vasalnivaló eltüntetése után bekapcsoljam a sütőt.
A tészta saját kezű elkészítésére azonban egyelőre nem vállalkoztam. Mindent a maga idejében! Hiszen amíg azt sem tudom, hogy kell kinéznie, mihez hasonlítsam a sajátomat...? A boltokban viszont kapható sokféle leveles meg egyéb tészta: van frissen készült és mélyhűtött, olcsó és drágább, konyhakész és nyújtást igénylő stb. Kolléganőm, Andibaba tanácsára a friss típusú (normál hűtőpultban található) levtészta mellett döntöttem, ezen belül magam választottam egy konyhakész (kinyújtott, sütőpapírra tekert) terméket. Jó döntés volt. :)

Túláradó szerelem

Az egyik tekercsből szerelmesleveleket (ízes levelet) készítettem. Igen egyszerű dolgom volt: a négyzetekre vágott tésztalapok közepére lekvárt kanalaztam, háromszög alakban összehajtottam, a széleiket megkentem tojással, majd boldogan betoltam őket a sütőbe... Hamarosan égett lekvár – amúgy nem kellemetlen – illata ütötte meg az orromat, jó szokásom szerint ugyanis túltöltöttem a sütni valót, a fölösleg pedig a tepsibe folyt. Na ennyi sütnivalóm van. :) Ennek ellenére finom lett, bár lekvár csak nyomokban maradt benne. Tanulság: nem túltölteni és a széleket alaposabban összenyomni! (A szerelmeslevélről sajnos nem szolgálhatok fotóval - épp akkor csengetett másodszorra a postás, mikor kisült, s mire visszaértem a konyhába, a legszebb darabok eltűntek.) :)

Rétes bejgli módra

Miután meglepődve értesültem arról, hogy nemcsak réteslapból, hanem „sima” leveles tésztából is készülhet rétes, alig vártam, hogy másnap ezt is kipróbáljam. Mivel aránylag ritkán eszünk mákosat – a mákos rácsost, mákos pitét, mákos bejglit, mákos muffint, máktortát, mákos tésztát kivéve -, úgy döntöttem, ez lesz a töltelék.
Kora reggel a felkelő nap sugarai, délceg árnyékomat a falra vetítve, már a konyhában találtak. :) Konkrétan – most ez az egyik új divatszó – a tölteléket készítettem elő e korai órán, hogy legyen ideje kihűlni.

Aztán a hűtőből kivett tésztatekercset – miután az előírásnak megfelelően negyedórát szoba (konyha)-hőmérsékleten tartottam – szép lassan kitekertem a gyúródeszkára. Megszórtam zsemlemorzsával, és boldogan terítettem szét rajta a máktölteléket - kihagyva 1,5-1,5 cm-t a széleken, melyeket olvasztott vajjal kentem meg -, a rövidebb oldalait kissé ráhajtottam a töltelékre, majd a hosszabbakat a sütőpapír segítségével két oldalról, egymást átfedve behajtottam középre.

Megkentem a tetejét olvasztott vajjal, ezután pedig, mint aki jól végezte dolgát, a gáztepsire átemelve betoltam a sütőbe. Ám éreztem, hogy valami nem stimmel, olyan bejglisnek tűnt az egész történet (íme egy másik divatszó).:)

Kreatívkodunk, kreatívkodunk?

Persze rájöttem, mi volt a bibi... Nem a hosszabb, hanem a rövidebb oldala mentén kellett volna feltekernem a tésztát. :-D Így sokkal inkább hasonlítana a rétesre. Elkövettem még egy hibát: a „varratos” oldala került felülre (elfelejtettem megfordítani), így kissé nehéz volt szeletelni.
A tekercselésnél alighanem a bejglikészítés kellemes emlékeit sikerült felelevenítenem – jó hosszú rúd lett belőle -, a másik hiba azonban szimplán figyelmetlenség. Ám a minőséget mindez nem befolyásolta: nagyon finom leveles „rétesbejglit” sikerült készítenem, ráadásul a kedvenc töltelékemmel!

Úgy vélem, nem túlzóak a leveles tésztát dicsérő receptek és írások: könnyen és gyorsan elkészíthető sütemények kiindulópontja lehet – mi, kezdők is bátran tehetünk egy próbát. Részemről a főpróba megvolt. :)

A mákos rétes(bejgli) hozzávalói

- 1 csomag friss leveles tészta (270 grammos, 42x24 cm-es lapra nyújtott. A csomagoláson szemüveges, fejkendős néni ábrája látható. Ha másmilyent veszünk, a töltelék mennyiségét a tészta méretétől függően csökkentsük vagy növeljük
- 25 dkg mák, 15 dkg porcukor, 1 cs. vaníliás cukor, 2 evőkanál reszelt citromhéj, 5 dkg mazsola keveréke, melyet 2 dl forró tejbe öntve kb. 5 percig főzünk, majd a tűzről levéve fedő alatt hűlni hagyunk
- olvasztott vaj (margarin) a tészta szélének és tetejének kenéséhez
- zsemlemorzsa a töltelék alá (3-4 evőkanálnyi)
- szükség lesz még a gáztepsire és sütőpapírra.

Néhány „apróság”, amit nem említettem a cikkben: sütni a középső rácson kell, de a javasolt 220 fok helyett szerintem elég a 200 fok. Így a sütőpapír és a rétes alja sem ég meg, legfeljebb picivel később lesz kész (kb. 45 perc).

Apropó, sütőpapír: célszerű két réteget használni. Az egyik a gyári sütőpapír - amire kitekerjük a tésztát -, a másikat ez alá, a gáztepsibe tegyük.

Ui.: A rétes elfogyasztása és a cikk megírása óta motoszkál bennem a kérdés: lehet, hogy mégis jól csináltam, amikor a hosszabbik oldalát tekertem fel a rétesnek...? No majd legközelebb kiderül.