Részletes receptkereső »

Szevasz, tavasz!

Hasznos

Válogatások

Blogok

Hozzávalók szerint

Fogások

Ésatöbbi

Diéták

Italok

Kikapcsolódás

Rétesbejgli, avagy kalandom a leveles tésztával

Cikk mentése

Cikk mentése

Cikk megosztása
Cikk elküldése

Cikk küldése

Cikk nyomtatása

Cikk nyomtatása

Cikk mentése

Rétesbejgli, avagy kalandom a leveles tésztával

Cikk mentéshez be kell jelentkezni!


Elfelejtetted a jelszavadat, vagy nem regisztráltál még?
Kérj jelszóemlékeztetőt vagy regisztrálj !
Nem sikerült az aktiválás vagy inaktív a fiókod még? Itt újra kérheted az aktiváló kódot!

Cikk elküldése

Rétesbejgli, avagy kalandom a leveles tésztával

Címzett neve:
Címzett e-mail címe:
Megjegyzés:
Küldő neve:
Küldő e-mail címe:
Biztonsági kód
A fenti képen látható ellenőrzőkód:
Rendhagyó módon egy felhívással kezdeném e heti blogbejegyzésemet: mindannyian láttuk, hogy az elmúlt hetek árvizei mekkora pusztítást végeztek az országban.

Egy csekély összeggel mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a jó szó mellett fedélhez, élelemhez vagy épp ruhához jussanak a sok esetben teljesen nincstelenné vált honfitársaink. Az 1749-es segélyvonal (valamennyi hálózatból elérhető) minden egyes hívásával 200 forinttal növelhetjük a felajánlások összegét. Sok hívás sokra megy! Az érintettek nevében is köszönöm: Pistuc

Mivel sok jót hallottam már a leveles tésztáról, gondoltam, itt az ideje megismerkedni vele. A hétvége alkalmasnak tűnt erre, alig vártam, hogy a szakajtónyi vasalnivaló eltüntetése után bekapcsoljam a sütőt.
A tészta saját kezű elkészítésére azonban egyelőre nem vállalkoztam. Mindent a maga idejében! Hiszen amíg azt sem tudom, hogy kell kinéznie, mihez hasonlítsam a sajátomat...? A boltokban viszont kapható sokféle leveles meg egyéb tészta: van frissen készült és mélyhűtött, olcsó és drágább, konyhakész és nyújtást igénylő stb. Kolléganőm, Andibaba tanácsára a friss típusú (normál hűtőpultban található) levtészta mellett döntöttem, ezen belül magam választottam egy konyhakész (kinyújtott, sütőpapírra tekert) terméket. Jó döntés volt. :)

Kiterítem a lapjaimat Kiterítem a lapjaimat

Túláradó szerelem

Hess a konyhából! Hess a konyhából!
Az egyik tekercsből szerelmesleveleket (ízes levelet) készítettem. Igen egyszerű dolgom volt: a négyzetekre vágott tésztalapok közepére lekvárt kanalaztam, háromszög alakban összehajtottam, a széleiket megkentem tojással, majd boldogan betoltam őket a sütőbe... Hamarosan égett lekvár – amúgy nem kellemetlen – illata ütötte meg az orromat, jó szokásom szerint ugyanis túltöltöttem a sütni valót, a fölösleg pedig a tepsibe folyt. Na ennyi sütnivalóm van. :) Ennek ellenére finom lett, bár lekvár csak nyomokban maradt benne. Tanulság: nem túltölteni és a széleket alaposabban összenyomni! (A szerelmeslevélről sajnos nem szolgálhatok fotóval - épp akkor csengetett másodszorra a postás, mikor kisült, s mire visszaértem a konyhába, a legszebb darabok eltűntek.) :)

Rétes bejgli módra

Miután meglepődve értesültem arról, hogy nemcsak réteslapból, hanem „sima” leveles tésztából is készülhet rétes, alig vártam, hogy másnap ezt is kipróbáljam. Mivel aránylag ritkán eszünk mákosat – a mákos rácsost, mákos pitét, mákos bejglit, mákos muffint, máktortát, mákos tésztát kivéve -, úgy döntöttem, ez lesz a töltelék.
Kora reggel a felkelő nap sugarai, délceg árnyékomat a falra vetítve, már a konyhában találtak. :) Konkrétan – most ez az egyik új divatszó – a tölteléket készítettem elő e korai órán, hogy legyen ideje kihűlni.

Aztán a hűtőből kivett tésztatekercset – miután az előírásnak megfelelően negyedórát szoba (konyha)-hőmérsékleten tartottam – szép lassan kitekertem a gyúródeszkára. Megszórtam zsemlemorzsával, és boldogan terítettem szét rajta a máktölteléket - kihagyva 1,5-1,5 cm-t a széleken, melyeket olvasztott vajjal kentem meg -, a rövidebb oldalait kissé ráhajtottam a töltelékre, majd a hosszabbakat a sütőpapír segítségével két oldalról, egymást átfedve behajtottam középre.

Behajtom... Behajtom...

Megkentem a tetejét olvasztott vajjal, ezután pedig, mint aki jól végezte dolgát, a gáztepsire átemelve betoltam a sütőbe. Ám éreztem, hogy valami nem stimmel, olyan bejglisnek tűnt az egész történet (íme egy másik divatszó).:)

...ráhajtom ...ráhajtom

Kreatívkodunk, kreatívkodunk?

Persze rájöttem, mi volt a bibi... Nem a hosszabb, hanem a rövidebb oldala mentén kellett volna feltekernem a tésztát. :-D Így sokkal inkább hasonlítana a rétesre. Elkövettem még egy hibát: a „varratos” oldala került felülre (elfelejtettem megfordítani), így kissé nehéz volt szeletelni.
A tekercselésnél alighanem a bejglikészítés kellemes emlékeit sikerült felelevenítenem – jó hosszú rúd lett belőle -, a másik hiba azonban szimplán figyelmetlenség. Ám a minőséget mindez nem befolyásolta: nagyon finom leveles „rétesbejglit” sikerült készítenem, ráadásul a kedvenc töltelékemmel!

Úgy vélem, nem túlzóak a leveles tésztát dicsérő receptek és írások: könnyen és gyorsan elkészíthető sütemények kiindulópontja lehet – mi, kezdők is bátran tehetünk egy próbát. Részemről a főpróba megvolt. :)

...és betolom ...és betolom

Vigyázzanak értéktárgyaikra :) Vigyázzanak értéktárgyaikra :)
A mákos rétes(bejgli) hozzávalói

- 1 csomag friss leveles tészta (270 grammos, 42x24 cm-es lapra nyújtott. A csomagoláson szemüveges, fejkendős néni ábrája látható. Ha másmilyent veszünk, a töltelék mennyiségét a tészta méretétől függően csökkentsük vagy növeljük
- 25 dkg mák, 15 dkg porcukor, 1 cs. vaníliás cukor, 2 evőkanál reszelt citromhéj, 5 dkg mazsola keveréke, melyet 2 dl forró tejbe öntve kb. 5 percig főzünk, majd a tűzről levéve fedő alatt hűlni hagyunk
- olvasztott vaj (margarin) a tészta szélének és tetejének kenéséhez
- zsemlemorzsa a töltelék alá (3-4 evőkanálnyi)
- szükség lesz még a gáztepsire és sütőpapírra.

Néhány „apróság”, amit nem említettem a cikkben: sütni a középső rácson kell, de a javasolt 220 fok helyett szerintem elég a 200 fok. Így a sütőpapír és a rétes alja sem ég meg, legfeljebb picivel később lesz kész (kb. 45 perc).

Apropó, sütőpapír: célszerű két réteget használni. Az egyik a gyári sütőpapír - amire kitekerjük a tésztát -, a másikat ez alá, a gáztepsibe tegyük.

Fincsuc :) Fincsuc :)

Ui.: A rétes elfogyasztása és a cikk megírása óta motoszkál bennem a kérdés: lehet, hogy mégis jól csináltam, amikor a hosszabbik oldalát tekertem fel a rétesnek...? No majd legközelebb kiderül. :)

További jó étvágyat kíván:

 

Pistuc

Hozzászólás a cikkhez

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni!

Belépés



Hozzászólások

Összes hozzászólás: 27 db
  • 27. pistuc
    2010. június 25. 22:37
    Köszönöm az infót, most már tényleg veszek egyet (valószínűleg tartályosat).
    P.
  • 2010. június 24. 22:44
    Szia! Nincs mit irigyelni, erről a gyerekeim tudnának mesélni ,de írásban van idő átgondolni a dolgokat, törölni, újraírni stb.
    Habverő és mixer nem ugyanaz, bár lehet kapni olyan készülékeket is, amikhez többféle kiegészítőt adnak.

    Jó éjszakát!
  • 25. pistuc
    2010. június 24. 16:51
    Szia!

    Irigylem a visszafogottságodat, a higgadtságodat, ami a hozzászólásaidból is kitűnik. Én sajnos olyan vagyok, mint az időjárás: néha ágyúval lövök a kolibrire is, máskor meg fát vághatnak a hátamon... :) De igazad van, nem kell mindenen felkapni a vizet.
    Köszi a mixeres infót, és csak hogy teljesen biztos legyek a dolgomban: ugye az elektromos habverő (amivel rendelkezem) nem pótolja a mixert? Kacérkodom a vargabélessel is, és a töltött csirkuci sem került le a napirendről.

    Köszönöm, sziaság!
  • 2010. június 24. 16:14
    Szia! Nekem botmixerem van, amikhez én használom, bevált: lekvárfőzés (gyümölcsdarabok kivédésére) , krémlevesek, vadas (bár azt csak én enném, tehát nem készítek). A tartályossal talán kicsit kényelmesebb dolgozni, amikor a gyerekeim kicsik voltak, kölcsönkaptam egyet, de arról már csak homályos emlékeim vannak. Rakott tésztaként én néha vargabélest készítek.
    És ha megengedsz nekem egy privát megjegyzést: nem kell mindenre reagálni...

    Minden jót, mindenhez! Zsóka
  • 23. pistuc
    2010. június 20. 10:10
    Kedves Márti!

    Köszönöm az eligazítást, akkor a fenti művemet melyikbe soroljam? :-)

    Apu már itthon van, jól van, de a beavatkozáshoz egy specialistára lesz szükség (a "kidobandó" dolognak az elhelyezkedése miatt), a dr. bácsi csak kinyitotta, majd becsukta az "ajtót". Most a CT-re várunk, remélem, az előjegyzett július közepi időpontnál találnak korábbit is.

    Megbántódás helyett inkább megtiszteltetésnek veszem, hogy meghagytad a kertben a mákvirágokat:) Ha küldenél egy fotót, teljes lenne az örömöm!

    Üdvözöllek:

    Pistuc
  • 22. pistuc
    2010. június 20. 09:59
    Szia, Zsóka!

    Még jó, hogy nem öntötted ki. :-o Régóta tervezem egy turmixgép beszerzését, csak azt nem tudom, mi a különbség a bot (rúd)mixer meg a hagyományos között. Talán hogy ez utóbbinak tartálya van?

    Szépeket!

    P.
  • 21. pistuc
    2010. június 20. 09:57
    Kedves Sztancs Lászlóné! (Erzsike, Marika, Kati... nem tudom) :)

    Gyümölccsel még nem csináltam a rétest, de itt a nyár, és a piacokon nemsokára árulni kezdik (ha még maradt valami a fákon-földeken a vihar után):( a jégverte termést, úgyhogy várom én is, hogy kipróbálhassam.

    Üdvözlettel: Pistuc
  • 20. pistuc
    2010. június 20. 09:53
    Kukucs, köszönöm a türelmet!

    Kedves Valusa, mákimádatban engem nehéz űberelni. :) Ha például cukros mákba forgatott, édes tejföllel nyakon öntött túrógombócokat szeretnél látni, irány a blogom! :)

    Sziaság, Pistuc
  • 19. pistuc
    2010. június 16. 23:21
    Kedves Barátaim, kedves Hozzászólók!

    Most egy rövid időre eltűnök - remélem, hamarosan újra "beszélgethetünk" egymással.

    Köszönöm, P.
  • 18. lovika
    2010. június 16. 22:22
    Szia, Pistuc!

    Nagyon guszta a legújabb alkotásod is. Talán sikerül a rétes-beigli dilemmát feloldanom a véleményemmel: rétesnél általában a lap magunk felé eső részén - maximum 1/3-án - terítjük el a tölteléket, majd a tésztaszél felhajtása után az alatta levő konyharuhával (réteslapnál) vagy papír segítségével felgöngyölítjük.

    Írod, hogy a mák megdarálása Apukád reszortja. Remélem, ehhez a művedhez is ő darálta, ami azt jelenti, hogy már jól van, amit szívből kívánok.

    Valami most tudatosodott bennem, ahogy olvastam soraidat, meg a hozzászólásokat. Egyfolytában mosolyognom kell.
    Mostani házunkba 2001-ben költöztünk. Az előző tulajdonos jóvoltából a kertem alsó széle tele volt/van itt-ott növő mákpalántákkal. Ezeket először meghagytam-kerülgettem, de annyi nem lett, hogy fogyasztásra kerüljön, dísz lett belőlük. A következő években inkább kikapáltam, ettől függetlenül minden évben rendületlenül kelnek ki újabb mákok.
    Most jön, hogy miért fárasztalak ezekkel: idén megint díszlik legalább húsz szál lilavirágos tő.
    Lehet, hogy a sokszor olvasott Pistuc-mákmánia volt rám hatással, hogy meghagytam őket?
    Bocsi, remélem, nem bántottalak meg.

    Üdv.

    Márti
Hasznos csomag