Keress receptre vagy hozzávalóra
Hirdetes
Recept feltöltés

Régi palack új dugót kíván

Bizonyos Dr. Christopher Rawson Penfold – angliai emigráns – vagy 150 évvel ezelőtt borászatot alapított a dél-ausztráliai Adelaide-ben. Ki tudja, a jó doktor miért döntött az akkori fegyenckontinens mellett, de az eltelt emberöltők alatt a lehet, hogy csak hobbiból indított Penfold Pincészet főszereplője lett az Ausztrál kontinens borászatának.
Hirdetes

Egyik leghíresebb boruk a Penfolds Grange, egy rendkívüli, szélsőségesen tölgyes és meglehetősen savas, Shiraz alapú borfajta. A zamata azonban meglepően különlegessé válik, ha 20-25 évre palackba zárva pihentetjük. A hosszú érlelésnek az a másodlagos hatása sem elhanyagolható, hogy közben az ára is a csillagos égig szökik. Az 1976 évjáratot 2008-ban fogyasztva kijelenthetjük, hogy egy jó dekantálás után az íze lehengerlő és teljesen egyedüli.

Az új évjáratok élvezhetetlenül savasak. Lágyulnak ezek a savak valaha? Milyen alkímiai csoda tudja majd ezt a palackba zárt ecetet folyékony bársonnyá varázsolni? Ezek a kérdések gyötörték 1957-ben a Penfolds vezetőségét, amikor a borászatnál dolgozó Max Schubert borkészítő bemutatta első kisérletének eredményét, a Grange Hermitage 1951-1956-os évjáratot. A bort az egybegyűltek utálni valónak találták és azt mondták neki, hogy álljon le a készítésével –még jó, hogy nem kötöttek útilaput a talpára!

A Penfolds szerencséjére Max Schubert nem csüggedt el és 1959-ig nem hagyva ki egyetlen évjáratot sem titokban folytatta a már “illegális” tevékenységet. Ennek gyümölcseként a kezdeti 51-52 évjáratok elkezdtek beérni, finomulni és lassan a kritikusok is megbarátkoztak vele. 1960 körül a bort elfogadták, sőt megbecsültté vált. A vezetőség mea culpázott, és most arra utasította Shubertet, hogy kezdje újra a termelést.

A legöregebb Grange, ami a Los Angeles-i Wally''s borkereskedésben beszerezhető, az 1999-es évjárat. Ennek az ára kicsivel kevesebb mint 300 amerikai dollár. A kóstolópoharunkba került 2001-es Grange-ről annyit mondhatok el, hogy sajátságos a bukéja, de nem kellemetlen. Ízéről finoman csak annyit mondanék hogy provokáló. Remélem valaki kinyit majd egy palackot az egészségemre olyan 20 év múlva....!

Dugóbajok

Hogy rátérjünk a dugókra is: abban majdnem biztos vagyok, hogy 20 év múlva ez a bor sem jön majd az eredeti zárlattal! Sajnos még a modern készítésű dugók sem szavatolnak 10-20 évnél hosszabb időtartamot. A parafa, mint valamennyi természetes anyag kiszámíthatatlan és váratlanul tönkre is mehet.

Néhány magánvállalkozás kínál dugócsere szolgáltatást, és egypár Bordeaux-i ház is kiterjesztette ezt a figyelmességet a legjobb kuncsaftjai számára, de a Penfolds az egyedüli olyan borászat, amely útra kerekedik és dugózó show-ját elviszi mindenhová a világba. Minden évben mobil palackozó klinikával utazza végig a világ nagyvárosait, ahová a meghívott fogyasztók bevihetik kiértékelésre a 15 évnél öregebb Penfolds borokat. A tulajdonos lehetőséget kap a palack felnyitására, majd az autentikus Penfolds szakértő megkóstolja a bort és ha annak íze megfelelő, feltölti ugyanolyan fajtával, egy fiatalabb évjáratból. Új dugót tesz bele, majd lezárja megfelelő fóliával. Természetesen a tulaj is megkóstolhatja a bort, ami jó alkalmat nyújt drága gyűjteménye érzékszervi vizsgálatára.

Azonban kockázat is van! Ha a bor megbukik a vizsgálaton, a palackot újratöltés nélkül lezárják és nem hitelesítik, csak egy fehér felirattal látják el, miszerint “a bor tovább nem tárolható”, vagy “azonnal fogyasztandó”. (Ez utóbbinak is örül sok gyűjtő, hiszen mindez ideig kétséges volt számára, hogy melyik évben érdemes ezt a palackot kinyitnia.)

1991 óta a Penfolds 80 ezer palackot ellenőrzött le. Ha csak a reklámértéket tekintjük, a vállalat haszna akkor is megfelelő. Emellett a cég borkészítői is olyan öregebb évjáratok megkóstolásához férnek hozzá, amielyeket a legkülönbözőbb kondiciók között tároltak. Ez által ők is tanulnak, ki tudják vonni a fakó és hibás borokat a piacról, növelve a megszerezhető Penfolds borok általános minőségét.

Néha óriási meglepetés is éri őket. Ilyen volt a fiatal Benjamin, aki 86 üveg Grange-dzsel érkezett. Mindenki felfigyelt: vajon lopott az áru? Hamar kiderült, hogy az értékes 1981-82-es palackok a fiú nagyapjától származnak, aki egészségügyi okokból már évek óta nem borozgathatott. Az összes bor hitelesnek minősült és a legtöbb ízre is jó volt. A Penfolds borászat újabb – egy életre szóló – rajongóra lelt, a fiatal ingatlanközvetítő (és most már újdonsült bortulajdonos is) eleget nyert az élményből, hiszen megbizonyosodhatott borai fejlődéséről és van jó pár éve arra, hogy egy lehetséges dugóhiba nélkül tovább tárolja kiválónak minősített borait.

A vállalkozás legfőbb célja láthatólag az, hogy minden Penfolds tulajdonost boldoggá tegyen. Érdekes, de bizonyára célszerű marketing! A Penfolds egyébként az összes bevizsgált bor adatait egy adatbázisban tárolja, amely többek között lehetetlenné teszi a lopott Penfolds borok értékesítését is.

Ahogy én értelmezem az egészet: lenyomozok egy 15 éves Penfolds-ot, kifizetem, elviszem az újradugózó klinikába és – feltételezve, hogy a bor még nem halott – felfrissíttetem. A legrosszabb esetben a bor megbukik, akkor nem tudom eladni minimum 10-szer annyiért, csak falatozom egyet, végigkóstolom a Penfolds legújabb kiadásait, és pár percet elbeszélgetek Peter Gagoval, aki kétségtelenül az aktuális sztár a borkészítésben. Nem hiszem, hogy Manhattan és környékén lehet találni ehhez hasonló élményt “rongyos 100 dollárért”…!

ChefLaszlo ínycsiklandozó receptjeit itt találod >>>

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Hirdetes
Hirdetes

Magazin

Hirdetes
Hirdetes