Gyors rántott hús és expressz mákos kifli - 5 finom és gyors recept hétköznapokra

Szeretjük a rántott csirkét. Tulajdonképpen minden rántott dolgot – a halat, a sajtot, a karfiolt, a céklát, a tökféléket, még a répát is, de legjobban mégis a csirkét. Épp csak egy apró probléma van vele: nem szeretek rántott húst készíteni. Egyetlen fázisát sem: a hús szeletelését, a klopfolást, a panírozást és a sütést sem. Ahogy haladunk előre a munkával, annál kisebb bennem az öröm – egészen addig, míg a fogyasztásra nem kerül a sor, mert akkor már nagyon elégedett vagyok. Nem is beszélve az ifjurakról. De szerencsére rájöttünk hogyan tehetünk mindenkinek kedvére. (Nem, nem a boltban vesszük meg  :) Kitaláltuk a rántott csirke kupont!

Ahhoz azonban hogy megértsétek a rántott csirke-kupon igazi jelentőségét, kicsit hosszabban kell írnom életünk jelenlegi állapotáról.

Az a helyzet, hogy jó dolgunk van.

Talán vége az összevisszaságnak és a kéthavonkénti stratégiagyártásnak. Úgy érzem, végre mederben folyik az életünk. Nem állítom, hogy a reggelek nem jelentenek minden nap új kihívást, de már nem akkorát. Flóris nagyon elfárad az iskolában, így a délutánok ma sem könnyűek, de már nem esek kétségbe emiatt. Van pár praktikám, és ha az egyik nem jön be, még meg tudok próbálni másik hármat. Tudom, hogy ez is elmúlik, hogy csak egy átmeneti időt kell valahogy kibírnunk. Olyan ez, mintha gyakorlottabb lennék – már ha létezik ilyesmi ezen a fronton.

Számomra is hihetetlen: sosem gondoltam, hogy egyszer ide is eljutunk. Két dolgot tudok elképzelni: ez most vagy biztos jele az öregedésnek (mindnyájunkénak) vagy nem fog sokáig így maradni. Mivel azonban már majd egy éve egyre jobb a helyzet, én inkább az első változatra gondolok. Talán most indul életünkben az a rövid nyugalmi időszak, ami a kamaszos ajtócsapkodásokat megelőzi.

Közmunka

Azért azt el kell mondanom, hogy nem vártunk erre ölbe tett kézzel, és talán nem is menne olyan jól, ha nem segítene minket két mankó. Az egyik a közmunka-rendszer, a másik a „Pontbolt”.

Ez két egymás mellett élő családi „játék”, ami megkönnyíti az életünket.

A közmunka a házban, ház körül adódó feladatok megosztását jelenti. Közmunka mindig van. Van egy hosszú lista ezekről a feladatokról, és szépen kiosztjuk, kinek mit kell épp csinálni. Mindenkinek a kora és képességei szerint: úgy mint játékok összeszedése a kanapéról, asztal alól, ágy alól, fürdőszobából; ablakpárkány letisztítása, mosogatógép kipakolása, zoknipárosítás stb.

Aki rendetlen, hanyag vagy nem fér a bőrébe, netán még a testvéreit is piszkálja, az ráadást is kap. Aki kiborítja a Mammát, az kettőt is. Igen, igen, ez valójában büntetés. Nem tudom, a négy éves ismeretségünk alatt fény derült-e rá, de ha nem, most világossá teszem: én nem vagyok a büntetés ellensége. Sőt. Szerintem a büntetés önmagában jó és szükséges. Jó dolog, ha a gyerek megtanulja, hogy a tetteinek nem csak az lehet a következménye, hogy anyának még többet kell takarítania utána (mert bizony nem mindent tud megcsinálni maga után a csemete), és mikor már soknak érzi anyuci, kínjában nekiáll sírni vagy kiabálni (mert ugye, ő is emberből van, és megbolondulni sem szeretne még egy ideig). Persze ettől még a veszekedés és kiabálás még nem lesz jó dolog, és próbáljuk is elkerülni, ahol csak lehet. Épp ebben segít ez a közmunka-rendszer.

Én nem esek kétségbe rosszalkodáson és szófogadatlanságon – még akkor sem, ha borul a müzli, a tej, esetleg a tál valakinek a nyakába - tele palacsintatésztával… mert tudom, hogy habár a ennek a javát nekem kell elsikálnom, a végén mégis kárpótlást kapok. És a  gyerek sem borul ki attól, hogy én kiborultam (mert, ugye nem). Ráadásul még a következményeket is viselnie kell. Mert igaz, hogy a palacsintatésztát nem tudja levakarni a tűzhelyről, a földről, sőt egyedül még saját magáról sem, de! Miután felcipeltem a fürdőbe, lecsutakoltam, elrendeztem a csirizes ruhát és adtam neki másikat, na akkor a kis drága vonulhat is szépen, hogy összeszedje a macikat és minilabdákat a lakás különböző pontjairól és mondjuk letakarítson néhány ajtót vagy fűtőtestet. A lakásban a végén mégiscsak nagyobb lesz a rend. És bennünk is, mert így a haragot és a dühöt kiiktattuk a rendszerből. Nekik is jó ez, meg nekem is. Ez annak ellenére is működik, hogy ez a közmunka nem természetes következménye a tettnek. Aki pedig még mindig hitetlenkedik, annak elmondom, hogy nem utálja meg tőle a gyerek a házimunkát, hiszen nem a házimunka  a büntetés. A büntetés az, hogy ráadást is kap. És akár hiszitek, akár nem, mivel a kis ludas pontosan tudja, hogy rosszat csinált, még örül is neki, hogy nem kell ebben a rosszban megmaradnia, hanem a kiszabott munkával mindent helyre hozhat.

Már egy éve csináljuk ezt, és sokkal nagyobb békesség van azóta a házban. Persze, ehhez az összes gyereknek el kellett érnie egy bizonyos kort, érettséget.

Pontbolt

De nem csak rosszalkodunk és büntetünk, hanem jutalmazunk is. Nem igazi rendszer ez, mert nem kizárólagos. De, ha valaki kivételes jóságról, kedvességről, szorgalomról tesz tanúságot, ezért nem csak megdicsérjük, és megölelgetjük, de olykor (!) megjutalmazzuk őt egy-egy ponttal is. Éppúgy, mint az iskolában. Sőt, néha, ha nagy munkát kell elvégeznünk, vagy szeretném, ha kivételesen nyávogásmentesen és gyorsan haladna a az esti készülődés, a siker érdekében olyankor is beígérek egy-két pontot mindenkinek. És bizony sokszor be is jön. Mindenki összeszedi az utolsó energiáit, és arra fordítja, hogy  jobban menjen az este.

A pontokat pedig a minden második hétvégén nyitva tartó a Pontboltban lehet beváltani.

A Pontbolt kínálata az alábbiakból tevődik össze: apró meglepetés (vonalzó, matrica, toll stb.), édesség (olyan, amit én is elfogadhatónak tartok vagy amit a nagyszülők küldtek a csomagban, és így is-úgy is a gyerekeknél kellene kikötnie), diófélék, szárított gyümölcsök, könyv. Újabban pedig  kuponok.

Vannak ételek, amiket szeretünk, de különböző okokból ritkán készítek (lásd rántott csirke). Vagy mert nem mindenki szereti, vagy túl drága, túl fárasztó, luxus (azaz semmi szükség rá), vagy nem készítettem még, vagy nem szeretem csinálni.

Így aztán lehet vásárolni garnéla, házi gumicukor, csokitorta, és rántott csirke kupont is. Ez utóbbiba a múltkor Flóris invesztált 7 kemény pontot.

Rántott csirke, ahogy én csinálom

Rántott csirkéhez nem adok receptet – épp úgy, ahogy húsleveshez, pörkölthöz és halászléhez sem, mert ahány ház, annyi szokás, és mindenki a magáét gondolja „igazinak”, mégpedig okkal. Szóval, receptet nem adok, de elmondom, mi nálunk a szokás.

Alapból mi kell hozzá? Liszt, tojás (esetleg kis tej bele), zsemlemorzsa. Olaj a kisütéshez.

No hát, én igyekszem gyorsítani a menetet. Az alábbi módon: liszt (ami nálunk többnyire hajdinaliszt), tojás és tej keverékéből kis sóval elég sűrű palacsintatésztát keverek. Abba mártogatom a húsokat (vagy bármi más rántani valót), s azután forgatom a zsemlemorzsába.

Ha zöldséget rántok, akkor még magokat is szórok ebbe a palacsintatésztába, és azután forgatom. (Ha a morzsába teszem a magokat, sokkal több leválik belőle sütéskor.)

Ezután kisütöm olajban. De szívesen megspórolnám ezt az olajos pepecset is, úgyhogy elhatároztam, hogy legközelebb keverek egy kevés olajat is a palacsintatésztába, a bepanírozott húst vagy zöldséget a sütőben fogom kisütni. Még nem próbáltam, de szerintem működni fog!

Egyszerű hétköznapok

Habár most is próbálkozom mindig egy-egy új recepttel, nyugalmas napjainkhoz remekül illenek az egyszerű klasszikusok. Ilyen például a csontleves-főtt krumpli-paradicsomszósz megunhatatlan hármasa (amit errefelé oldalasból kell készíteni, mert minden más sertéshúsból kiszedik a csontot). Ilyen a rakott krumpli  vagy a pörökölt rizzsel, savanyú céklával, ami a család egyik kedvence. De gyakran van túrógombóc , rakott palacsinta, és mákos kifli is.

Mákos kifli

Tulajdonképp nem különleges ez sem, és lehet, hogy ehhez sem lenne szabad receptet adnom, hiszen a tésztáját, ami a legnagyobb attrakció lenne az egészben, azt én is a boltban veszem. De! A mákos kifli ebben az országban igenis nagy dolog. (Pláne annak, aki szereti.) Az itteni péksütemények közül ugyanis hiányzik ez a finomság: nem lehet kapni. Magunknak kell megoldani a dolgot. No, persze, annyira nem nehéz: a mákos kalács tölteléke éppen megfelelő bele. De akinek ez még nem jutott eszébe, annak most a figyelmébe ajánlom. Megváltoznak tőle az angol hétköznapok! 

Hozzávalók: (kb. 20 db mákos kiflihez)
1 db kb. 300 g-os leveles tészta (puf pastry) blokk (vagy még jobb, a "Ready rolled"-változat)
150 g mák
100g cukor
4-5cl forró víz
1 ek kukoricaliszt

Elkészítés:
A mákot és a cukrot kávédarálóban megőröljük az alábbi módon: a darálóba először 2,5 ek mákot teszünk, arra 1 ek cukrot, majd alaposan megdaráljuk, s kiöntjük egy tálba. Ezt ugyanígy megcináljuk még háromszor-négyszer, amíg a mák és a cukor el nem fogy (Ezt azért kell így csinálni, mert egymagéban a mákot egyszerűen nem darálja meg a kávéőrlő). Mikor mind megvan, hozzáadjuk a kukoricalisztet, majd alaposan összekeverjük az egészet. Végül annyi forró vizet öntünk rá, ami ahhoz kell, hogy jól kenhető, de még inkább szilárd, mint folyékony állaga legyen. Kevéssel kezdjük, majd keverjük meg, mert akkor fogjuk látni, kell-e még hozzá, s mennyi.
A leveles tésztát 3-4 mm vastagra nyújtjuk, majd egy nagyobb pogácsaszaggatóval kör formákat vágunk ki belőle. a kör formát a nyújtófával kissé elnyújtjuk, hogy ovális legyen, majd a tölünk távolabb eső felére ráhalmozunk egy bő teáskanálnyi mákos masszát. Ráhajtjuk a hozzánk közelebbi felét s az ujjunkkal körbenyomkodjuk a tésztát. Végül a széleit aláhajtjuk, és finoman kifli formájúra hajlítjuk.
Sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokon 20-25 percig sütjük. Mikor aranyos zsemleszínűek, akkor jók.

Póréhagymás édeskrumplileves

 Egy másik klasszikusunk. Egyszerű és gyors, egészséges. Sajtos pirítóssal, melegszendviccsel szombati ebédnek tökéletes.

Hozzávalók:
2 nagy narancssárga édeskrupli
egy póréhagyma fehér része
egy fél vöröhagyma
1 ek vaj
1 tk olaj
só, örölt gyömbér, fehér bors, szerecsendió
magok a tetejére

Elkészítés:
A hagymákat apróra vágjuk, a megtisztított édekrumlpit kockákra, majd az egészet megdinszteljük a vajon és olajon. MIelőtt pirulni kezdene megsózzuk, felöntjük vízzel, s fedő alatt puhára főzzük. MIkor kész, összeturmuixoljuk, ízesítjük a többi fűszerrel, de mindenből csak keveset szabad, épp egy csipetnyit! Tálalás előtt lenmagot, tökmagot, naprafogót vagy szezámmagot szórunk rá.
Camembert sajtos pirítóssal tökéletes és egészséges fogás

Halas piték

Ezek az újdonságok. Honnan máshonnan, mint egy angol szakácskönyvből.

Hirtelen sok ilyen halas újdonságom lett, mert több halat eszünk mostanában. Nem csak a böjt miatt, még januárban elkezdtük. Igyekszem betartani a heti kétszeri halas napot. Ebben sokat segít a múltkor leírt menüírási „technika” . 

Hálás étel a hal: nem hizlal és nagyon gyorsan el is készül. Még akkor is, nem a legegyszerűbb változatát készítjük. Itt van például ez a két halas pite. Az egyik tésztával készül, azt kicsit nyújtogatni kell, igaz, a másikhoz meg krumplit kell főzni, cserébe viszont egy füst alatt megvan a főétel és a köret. A klasszikus halas pite azt hiszem, mindig krumplival készül. Ha így, ha úgy, ez, amit mi kipróbáltunk, és aminek a receptjét halas lepény néven meg is adom, ez valami fenomenális! Még ha sok fáradságba kerülne, akkor is megérné, ne de így, hogy dolgozni is alig kell vele…! Ennek már biztos helye van a családi receptkönyvben!

Klasszikus halas lepény / fish pie

Hozzávalók:
5-6 szelet, ha lehet több féle tengeri halfilé (az enyém lazac és basa, sőt, mivel az én mennyiségem kevesebb volt pár felszeletelt halrudacska is került bele smile hangulatjel )
150 ml tej
1 tk liszt (az enyém alakor, de az eredeti recept sima fehér lisztet ír)
fél marék friss pertezselyemzöld felaprítva
1 citrom lereszelt héja

3 nagyobb krumpli
vaj - kikenni az edényt
1 ek vaj a szószhoz
2 ek vaj a krumplihoz

Elkészítés:
A krumplit feltszem sós vízben főni.
A halakat besózom, majd 2x2 cm-es kockákra vágom.
Egy hőálló tálat kikenek vajjal, majd beleteszem a halakat.
Egy serpenyőben megolvasztok egy ek vajat, beleszórom a lisztet, megfuttatom, majd apránként hozzáöntöm a tejet. Végül a petrezselyemzöldet is. Ezt a szószt ráöntöm a hal tetejére, úgy, hogy mindenütt elfedje. Megszórom a citromhéjjal.
MIkor a krumpli puhára főtt, leöntöm róla a vizet, krumplinyomóval összenyomom, és két ek vajjal alaposan elkeverem. Ezt a kruplipürét a szószós hal tetejére halmozom, elsimítom, majd, ha van rá idő, valamilyen mintát nyomok a tetejére.
Ezután 200 fokos sütőben sütöm 45-60 percig. Amikor a teteje szépen pirul, akkor már belül is jó.
Meglepően finom, kiegyensúlyozott íze van!


Halas pite dióval

Hozzávalók:
4-5 szelet (mélyhűtött) tengeri hal (kiengedve)
1 marék dió
1 szár angolzeller felszeletelve
1 salotthagyma (kisebb vöröshagyma kockázva)
1 ek kukoricaolaj (vagy bármilyen étolaj)
1 tk hajdinaliszt (vagy bármilyen liszt)
3,5 dl tej
só, bors, szerecsendió, zellerlevél, petrezselyemlevél
vaj az edény kikenéséhez
1 db. kb 320 g-os leveles tészta (puf pastry)
(joghurt a tálaláshoz)

Elkészítés:
A diót egy kislábasban folyamatos keverés mellett megpirítjuk. Amikor az illatát érezzük, akkor már jó.
Az olajat egy serpenyőbe öntjük, felheívtjük, üvegesre pároljuk benne a hagymát, majd rászójuk a lisztet, s folyamatos keverés közben megirítjuk. Felöntjük a tej harmadával, besűrítjük, majd ráöntjuk a megmaradt tej felével, ismét hagyjuk besűrűsödni. Kevés sóval, szerecsnedióval, borssal, petrezselyemzölddel fűszerezzük.
Közben kikenünk vajjal egy tűzálló tálat, beletesszük a besózott halakat, a diót és a zellert. Ráöntjük a kész levet, ha ráfér, kiegésztjük még a maradék tejjel.
A leveles tésztát kinyújtjuk, kivágunk belőle egy megfelelő méretű kört (hozzászólásban mutatok képet!), ráillsztjük az edény tetejére, ujjunkkal az edény falához nyomkodjuk. Esetleg díszítjük.
180 fokos sütőben sütjük addig, míg a tetején a tészta aranybarna nem lesz.

Mi friss (natur) joghurttal fogyasztottuk. Finom, különleges, kiadós. Legközelebb gombát is teszek bele!


Ez egy rendhagyóbb változat – habár az angolok szeretik a tésztába töltött húsokat, és a hal-dió párosítást is többször láttam a szakácskönyveimben, ez azért nem a klasszikus változat. Ennek ellenére azt kell mondanom, a magyar ember gyomra is befogadja, sőt, mi több: finom!

Salátával és majonézzel pedig még annál is jobb. Aki azonban idegenkedik a dió-hal párostól, annak elmondom, hogy voltaképp bármilyen ízesítéssel elkészíthető. Egy kis leveles tésztával (pitének készítve) kockázat nélkül feldobhatjuk kedvenc halételünket – kivéve talán a rántott halat :). Finom póréhagymával, gombával és tejszínnel is, és biztos vagyok benne, hogy még magyarosan, paprikával is. (No, persze, ez esetben talán tényleg hanyagoljuk a diót.)

Szóval, elvagyunk, mint hal a vízben.

Néha már gyalog megyünk az iskolába, de még sokszor van ítéletidő. A buszhoz viszont rendben és békében odaérünk – egyre gyakrabban. Az iskola is megy, ahogy kell, lassan mindenki írástudó lesz a családban, már Flórist is okítják a betűvetésre, és néha csak egy-két betűt felejt ki a nevéből…:)  Nekem pedig február óta megjelenik egy-egy írásom az egyik hazai családi magazinban.

Ha többre is kíváncsiak vagytok, nézzetek be hozzám, a Rachel és a csokigyár Facebook-oldalára, ott többet is elárulok! Van tea, csevej és újabban irodalom is.

Akit érdekel, jöjjön! Mindenkit szeretettel várok!

Ráhel

RÁHEL ÉS A CSOKIGYÁR KORÁBBI BEJEGYZÉSEIT ITT TALÁLOD >>> 
  • Kinyomtatom
  • Elküldöm

Ajánlott receptek és cikkek

Hozzászólások