Hozzávalók:

• egy kb. 33x10-es őzgerinc- vagy hasonló méretű püspökkenyérformához:
• 4 tojássárgája
• 14 dkg porcukor
• 10 dkg aprított dió vagy mandula
• 5-5 dkg mazsola és aszalt (cukrozott) gyümölcs
• kevés reszelt narancs- és citromhéj
• 2 evőkanál sütésálló étcsokipasztilla
• 1-2 evőkanál folyós lekvár
• 4 tojásfehérje (habbá verve)
• 14 dkg rétesliszt
• pici só
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• Továbbá:
• pici vaj
• pici finomliszt

Elkészítés:

A szétválasztott tojások sárgáját keverjük jó krémesre a porcukorral (fakanállal legalább 10 percig, a robotgép habverőjével 5 percig). Szórjuk bele az aprított diót/mandulát (célszerű mozsárral megtörni, már csak a hangulat végett is), aztán a csokipasztillát, a mazsolát és a kis darabokra vágott aszalt gyümölcsöt, cukrozott gyümölcskockákat (a felsoroltakat — nagyobb tételben — érdemes piaci magárusnál beszerezni, nagyságrenddel olcsóbb, mint a szuper-, hiper- vagy rappermarketekben) :). Fontos, hogy aprók legyenek a mag- és gyümölcsdarabok (~1 cm), különben a süti szeletelésekor meggyűlhet velük a bajunk (nem mellesleg ha aprók, legalább át tudnak sülni egy kicsit). Jöhet a citrushéj és a lekvár, majd egy átforgató keverés — jelen állapotában még kemény és sűrű a massza. A lazításig tegyük félre.

(A sütő bekapcsolását érdemes mostanra időzíteni, a várható legmagasabb hőmérséklet pedig 180-200 fok legyen.) :)

A félretett tojásfehérjékből verjünk kemény habot. Ezt aztán széles, átforgató mozdulatokkal (falapát!) a sűrű masszához adjuk, végül rászórjuk a sóval és szódabikinivel elkevert réteslisztet, s azzal is átkeverjük. Hígabb, de nem folyós masszát fogunk kapni, amit a kivajazott, kifinomlisztezett őzgerincformába öntünk, azaz inkább kanállal belelapátolunk. Ügyeljünk arra, hogy ne töltse ki teljesen a massza, mivel hízni fog sülés közben!

Toljuk be az előmelegített sütőbe, és süsssük legalább 50 percig, ami nálam rendszerint 60-75 percre nő. (A légkeverés funkcióhoz nem tudok hozzászólni, aki nem jártas a sütésben, inkább iktassa ki.) A középső rács megfelelőnek tűnik, akárcsak a 180 fok. Az első fél órában lehetőleg ne nyissuk ki a sütőajtót, hadd hízzon szép ducira a kenyér (hűléskor úgyis lefogy kissé). :) Mivel a teteje kerül majd alulra, az sem baj, ha felül megpirul a tészta. A kötelező tűpróbát pedig a gerinc középvonalában ejtsük meg, ugyanis a tésztának ez a része sül át a legnehezebben. Ha itt megszurkálva is habszerű már az állaga (azaz nem folyós), lekapcsolhatjuk a gázt.

Ahhoz, hogy könnyen kifordíthassuk a formából csemegénket, meg kell várni, hogy langyosra hűljön. A megfordítást óvatosan végezzük: késsel (teflonnál: faeszköz), apró vágó mozdulatokkal válasszuk el a tészta szélét a formától, aztán két kézzel, gyengéden feszegessük is meg párszor a „bölcsőt”, végül hirtelen mozdulattal borítsuk ki egy sütőpapíros deszkára.

Gyümölcskenyerünk magában is finom csemege, én azonban kedvenc csokimázamba öltöztettem, és erőt véve magamon kivártam, míg hűtőbe téve megszilárdul rajta, hogy aztán a bordák mentén szeletelve végre elém táruljanak egy hajdanvolt édenkert ízei.

Megjegyzés:

A receptet és a fotót Pistuc küldte. Köszönjük!

További fotókat és érdekességeket Pistuc blogjában találsz!