Ha azt szeretnénk, hogy minél könnyebb végeredményt kapjunk, ahol semmi nem vonja el a figyelmünket a gyümölcsről, de mégis egységes és izgalmas süteményt alkossunk, akkor ez a sütemény jó választás!
Roppanós ezer levél
A millefeuille azaz az ezer levél sütemény olasz eredetű, nagy valószínűséggel Medici Katalin a felelős érte, hogy a macaron, az égetett tészta és a különféle fagylaltok mellett ez a desszert is meghonosodott a franciáknál. A könnyed, kissé dekadens, roppanós és krémes édesség mind a mai napig a francia sütemények élvonalába tartozik, nem véletlenül.
Így készítsd el a millefeuille-t lépésről lépésre >>>
Így tedd krémessé!
A tavaszi-nyári gyümölcsöket könnyedén a tésztarétegek közé varázsolhatjuk. A gyümölcsöket pürésíthetjük, készíthetünk belőlük gyümölcsvelőt, vagy csak egyszerűen felszeletelve, apróra kockázva is a süteményhez adhatjuk. A süteménybe kerülő krém lehet a magyar krémeshez hasonló, tojássárgájával készített sárga krém, de használhatunk pudingot, dolgozhatunk különféle natúr sajtkrémekkel, maradhatunk a klasszikus vajkrémeknél vagy felvert tejszínhabbal is elválaszthatjuk a roppanós rétegeket.
A legfinomabb francia desszertek egy helyen >>>
Milyen tésztát válassz hozzá?
A tésztaréteget leveles tésztából könnyedén elkészíthetjük. A bolti vagy házilag készített vajas, leveles tésztát vékonyra kinyújtjuk, majd a sütemény szélességének megfelelő csíkokra vágjuk (legalább 4-5 csíkra szükség van), s ezeket - két gáztepsi közé szorítva - ropogós, aranybarnára sütjük. Azért kell két tepsi közé szorítva sütni, hogy szép laposak maradjanak, s a sütemény egyenletes, formás legyen.
Mi a különbség a magyar krémes és a millefeuille között? Itt nézd meg >>>
Befejezésül: tedd ellenállhatatlanná!
A kész lapokat hagyjuk kihűlni, majd a gyümölcsös krémmel megkenjük, kicsit hagyjuk állni, hogy a lapok picit felszívjanak a krémből, majd recés késsel viszonylag könnyen felszeletelhető a millefeuille. Ha szeretnénk tovább cifrázni, akkor a felvágás előtt vékony csokoládéréteggel vagy cukormázzal boríthatjuk a süteményünket, úgy, ahogy a legtöbb francia cukrászdában szokás.