A palacsinta elődje valószínűleg az egyik legrégebben elkészített gabonás fogás lehetett. Régészeti leletek bizonyítják, hogy ezelőtt 30 ezer évvel a kövekkel megőrölt lisztet vízzel összekeverték, és forró kövön vékony lepényt sütöttek belőle. A fogás végigkísérte a történelmi korokat, az ókori görögök és rómaiak lakomáikon mézzel édesítve ették, a legionáriusok pedig hússal tették táplálóbbá. A Kárpát-medencébe valószínűleg a római légiók hozták el ezt a tésztát, amelynek első magyar nyelvű receptje 1439-ben jelent meg. A 16. század végén keletkezett az erdélyi fejedelmi udvari főszakácsának szakácskönyvében olvasható recept, amely már tojást is tartalmazott, és az eszerint elkészített tésztát forró zsírban sütötték ki. Magyarországon a vékony tésztájú változat terjedt el, más országokban azonban kisebb, nagyobb, vékonyabb és vastagabb palacsintákat készítenek.
Palacsinta, a világsztár
Az amerikai palacsinta tésztája sütőport is tartalmaz, a tésztából általában vastagabb, de kisebb palacsintákat sütnek, és juharsziruppal, baconnel vagy tejszínhabbal eszik. A franciás óriáspalacsinta sokféle töltelékkel a világ egyik kedvence lett, ahogy a flambírozott változat is. A palacsintatészta egyik legismertebb változata a belga waffel, amely különleges sütőben készülő vastag tésztájú lepény, édes feltétekkel.
A magyar palacsinták hagyományos tölteléke a túró, a lekvár, a kakaópor és a fahéj. A tészta nedvességtartalmát a tojás mellett általában a tej és a szódavíz adja, az előzőtől ízt és testességet, a másodiktól könynyű, levegős állagot kapnak a palacsinták. A legismertebb hazai változatok a Gundelpalacsinta, a Hortobágyi húsos palacsinta és a tortaként felszolgált, lekvárral, dióval megtöltött csúsztatott palacsinta.
A cikk, a Mindmegette print kiadványában jelent meg. A magazint keresd minden héten számos megyei napilap mellékleteként!
-(1).jpg)
