Mindmegette.hu
Keress receptre vagy hozzávalóra
Habliliom könnyed konyhája (blog)
MME
Ha valaki már járt a lagúnák városában, tudja, hogy évszaktól függetlenül mindig izgalmas, különös atmoszférája egész évben vonzza a turistákat. Talán november végén, december elején csappan meg kicsit az odalátogatók száma, vagy ha a várost épp elönti a víz.
Bizonyára minden hobbiszakácsnak vannak olyan ambíciói, melyeket régóta dédelget, de vagy azért nem valósította meg, mert nem volt hozzá megfelelő alapanyaga, receptje, vagy korábbi kísérleteit nem koronázta feltétlen siker.
Mi különös lehet abban, hogy télen paradicsomlevest kíván az ember? Alapvetően semmi. Főként, ha régi menzaélmények idéződnek fel a lisztből, zsiradékból, sűrített paradicsomból, no meg betűtésztából álló sűrűség képében, tényleg a betűtészta volt benne a legélvezetesebb.
Az igazság az, hogy a karácsonyi sütemények tervezésénél nem akartam alulkalkulálni a szárított gyümölcsök és olajos magvak mennyiségét, aminek persze az lett a következménye, hogy mostanra a szükségesnél még mindig jócskán több maradt a háztartásban, melyek egy része még most is arra vár, hogy kitaláljam, milyen desszertekbe kerüljenek.
A narancsszín és a vörös többféle gyönyörű árnyalata fedezhető fel azon összetevőkben, melyek az alábbi ételt alkotják, de döntően a vörös lencse, a sárgarépa és a fűszerpaprika (igaz ez utóbbiból háromféle is) adja a színét és zamatát a kelet-mediterrán ihletésű fűszeres lencselevesnek.
Még októberben elejtettem egy félmondatot a körtepartynál, hogy a gyümölcsös piték iránti vonzalmam az A-val, mint almás pitével vette kezdetét. Az év elején sokféle értelemben időszerű megvizsgálni a régi-új alapokat, a kiindulópontokat a mindenkori újrakezdéshez.
Ha keresni kellene az évben néhány olyan napot, mikor az étkezés igazán középpontba kerül a családban, a karácsonyi ünnepeknél kevés egyértelműbb időszak kínálkozna erre. Ilyenkor szinte lehetetlen ellenállni a finomabbnál finomabb fogásoknak, s az ünnepek alatt bizony jóval gyakrabban térül-fordul mindenki az étkezőasztal körül.
Az ünnepeket megelőző várakozás, készülődés szerves része a látványos meglepetésekre koncentráló fokozott figyelem. Nincs ez másként a konyhában sem, ahonnan nagyon sokféle ajándék kerülhet ki.
Vannak olyan alapok, krémek, amelyeket évszaktól függetlenül szívesen készítek azon tulajdonságuknál fogva, hogy sokféle módon használhatók, mindig frissességet, üdeséget varázsolnak a konyhába.
A téli ünnepek közeledtével mind több szépséges, édes csemege készül a konyhában. Az aprósütemények kitalálása és elkészítése évről évre nagyszerű foglalatosságot jelent decemberben.
Reggelente általában mindenki szalad, felhörpinti kávéját, bekap néhány falatot, s már kezdődik is a nap. De vannak olyan a szombatok, vasárnapok vagy jutalomnapok, mikor nem kell korán kelni, ügyet intézni.
Hideg, borongós időben valahogy mindenkiben nagyobb igény támad a meghitt beszélgetésekre – akár különösebb alkalom nélkül is, akár egy szimpla hétvégi délutánon. Egyszerűen jó otthon lenni, barátokat várni.
A szürke novemberi napokat követő estéken nyugalomra áhítozva szinte önmagában jóleső vacsora egy nagy csésze tartalmas, gőzölgő leves, mely (a jól megérdemelt lazítást elősegítő kiadós fürdő után) testet-lelket melenget. Az előkészületek sem igényelnek többet negyed óránál, maga a leves is tálalható mintegy 20 perc főzési idő leteltével.
Előfordul, hogy a konyhámban akár kétféle előétel is asztalra kerül, baráti vagy családi beszélgetések kísérőjévé, könnyű vacsorává alakulva.
Közismert, hogy a közel-keleti étkezések hosszú, nyugodt és vidám vonulatát gyakran jókora tálon kínált különféle finom falatokkal vezetik be.
Október közepén évről évre a világ minden tájáról érkeznek könyvkiadók, menedzserek, könyvkereskedők, szerkesztők, írók, fordítók, híres emberek, no és persze információra éhes olvasók, tv-csatornák munkatársai, rádióállomások tudósítói Frankfurtba.
Szép őszi napokon gyakran csodálkozom rá, hogy a fények játéka sokkal lágyabb, szelídebb, mint a szikrázó nyári napsütésben. Az évszak jellemző gyümölcsei is mintha ezt a különös melegséget tükröznék vissza.
Remek kalandozások sorát hívja életre, ha izgalmas ételekkel, új ízek kombinációjával kísérletezünk, időnként különböző nemzetek konyháiba kalandozunk, melyekről kiderül, nem is olyan távoliak egymástól, sőt a saját ízlésünkhöz is nagyszerűen alakíthatók. Nem is szólva az ételkészítési eljárások szerteágazó birodalmáról!