Kezdjük azzal, hogy egy EU-s szabályozás értelmében kizárólag a citrusfélékből készített lekvárt, dzsemet vagy zselét lehet marmeládénak nevezni. Az angolok nyilván a Brexit után is egyedül a keserű narancs héjából főzöttet hívják marmalade-nek – nekik minden más csak jam.
A déligyümölcs és a munka-, valamint időigényes előállítás miatt mindig is luxuscikknek számító marmeládé főzésének és fogyasztásának Angliában van igazán nagy hagyománya.
Ugyan a rómaiak már készítettek egy marmelo nevű lekvárt, de ehhez mézzel édesített birsalmát használtak. (Innen ered a marmalade elnevezés.) Londonba a 15. században kezdtek Portugáliából származó, rózsavízzel és pézsmával ízesített birsmarmeládét szállítani, amelyet akkoriban az étkezések befejezéseként, desszertként fogyasztottak az előkelőségek.
Az igazi narancsmarmeládé
A narancsmarmeládé megjelenéséről egy ismeretlen hölgy 1683-ban keltezett receptfüzete tanúskodik, amelyet a Skót-felföldön található Dunrobin kastélyban, a Sutherland klán ősi fészkében őriztek meg. Vélhetően az ebben szereplő „How to make Orieng Marmalot” kezdetű leírás a legkorábbi dokumentum a sevillai narancs feldolgozásáról.
Az igazi narancslekvár ugyanis a mai napig abból az illatos sevillai fajtából készül, amelyet keserű héja miatt a spanyolok nem fogyasztanak, csupán kertjeik és parkjaik díszítésére ültetnek. „Mellékesen” azért termelnek belőle évente 15 ezer tonnát, hogy kielégítsék az angliai lekváripar igényeit.
Szükség szülte siker és élő hagyomány
A narancsmarmeládé receptje megtalálható az 1752-ben kiadott első nyomtatott skót szakácskönyvben is. Ebben a szerző, Elizabeth Cleland lényegében már azt a darabos főzési módszert ismerteti, amelyet a legenda szerint csak a 18. század végén, Dundee-ban talált fel Janet Keiller (1735–1813), egy ottani fűszeres felesége.
A skótok úgy mesélik, hogy sevillai kereskedőhajó egy vihar miatt kénytelen volt kikötni Dundee-ban, ahol a legénység igyekezett megszabadulni a rakományától, a már nem teljesen friss narancstól. John Keiler azt hitte, jó üzletet köt, amikor csekély összegért megvette, ám amikor otthon a feleségével megkóstolták a gyümölcsöt, kiderült, hogy az élvezhetetlen. Ekkor az asszonynak az a mentő ötlete támadt, hogy a héjával együtt apróra vágja a narancsot, és rengeteg cukorral megfőzi. A marmeládét árulni kezdték az üzletükben, és olyan nagy sikert aratott, hogy 1797-ben megalapították a világ első narancslekvárgyártó- és forgalmazó üzemét, amelyet a fiukról, Jamesről neveztek el.
Nézd meg, hogyan dolgoztak a múltban a James Keiller & Son Dundee gyár munkásai:
Angliában január–februárban országszerte kapható bio sevillai narancs. A hobbiból lekvárt főzők, a kis manufaktúrák és a nagyobb üzemek egyaránt bemutathatják legsikerültebb termékeiket a 2005 óta minden évben sorra kerülő marmeládéfesztiválon. A versennyel egybekötött nagyszabású rendezvényt 2017-ben március 18–19-én tartják a Cumbria megyében található Penrith mellett, a Dalemain kúriában. Tavaly 3 kategóriában, közel 200 pályázó készítményei közül választotta ki a zsűri a legjobbakat.
.jpg)
-(1).jpg)
.jpg)
