A karácsony a legtöbb családban egyet jelent a hatalmas lakomákkal és vendégjárásokkal is, a három ünnepnap elteltével pedig igencsak feszül a pocakunk. Halászlé, pulykasült, mákos guba, a rengeteg bejgli és aprósütemény persze kihagyhatatlan, és mindenvendégségben újra kezdődik a trakta. Épp ezért megpróbálkozhatunk egy könnyebb levessel is előételnek, hogy másnak is jusson még hely a későbbiekben.
Mustárkrémleves körtefalatokkal és zellertócsnival
Hozzávalók:
10 dkg vaj
fél fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
30 dkg burgonya
2 dl fehérbor
2 dl tejszín
3 db babérlevél
1 mokkáskanál friss reszelt gyömbér
2 evőkanál magos mustár
2 evőkanál mustár
só
bors
1 nagy körte
A tócsnihoz:
15 dkg zeller
10 dkg krumpli
2 tojás
2 púpozott evőkanál liszt
fél ctirom reszelt héja
5 dkg dió
olívaolaj
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát felkockázzuk, a forró vajon megdinszteljük, hozzáadjuk a megtisztított és felkockázott burgonyát, átforgatjuk, beledobjuk a babért és a gyömbért, felöntjük a fehérborral, pár percig forraljuk, majd felöntjük 1 liter vízzel vagy zöldséglevessel és a tejszínnel, és lassan főzzük, amíg a burgonya megpuhul. Kivesszük a babért, majd a mustárokat hozzáadva a levest kézi turmix-szal pürésítjük szép simára. Sózzuk, borsozzuk.
A tócsnihoz lereszeljük a zellert és a burgonyát, hozzáadjuk a lisztet, a tojást, a citromhéjat ás a durvára darabolt diót, összedolgozzuk.
Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, olajjal megkenjük, a zelleres masszából korongokat formázunk, meglocsoljuk olajjal. 160 fokos sütőben 40 percig sütjük.
A körtét megtisztítjuk, felkockázzuk, majd a levesbe tesszük, egyet forralunk rajta. A levest a kisült zellertócsnival kínáljuk.
A tócsnit, macókot, bodagot, cicerét, lapcsánkát, berét, lepkepotyit, bramborákot, engemengét vagy prószát leginkább burgonyából készítik, akkor a legfinomabb, ha jó ropogósra sül. A legfinomabb pedig mindig az, amit a drága nagymama készít. Vannak, akik a hagyományos ételek kóstolásánál hajlamosak abba a hibába esni, hogy megpróbálják az általuk hitt legjobbhoz hasonlítani, és általában csalódás a vége! Persze - mint mindig mindenkinek - a sajátja a legjobb. Mivel egy egyszerű ételről beszélünk, a népi találékonyság sokat kihozott ebből az ételből.
Mondható, hogy nemzetközi. Németországban puffernek, Svájcban röstinek nevezik, több étteremben is találkozni lehet vele az étlapok hasábjain. Füstölt és pácolt halak mellé szervírozzák, és különféle hideg szószokat kínálnak mellé, mint például mustármártás, de a jó kövér tejföl is igencsak illik hozzá, no meg pácolt lazac, amit citrusfélékkel, édesköménnyel vagy kaporral pácolnak. Különleges – és talán nem annyira megszokott a forró tócsni a hideg hallal, de higgyék el, bevált, és világszerte használják ételek készítésénél ezt a fajta kombinációt. Lentiben egy cimborámnál szarvaspörköltel szervírozták, a pincér pedig egy széken fejen állva itta a vörösbort!
Készíthetjük a fentiek szerint zellerből is, de akár paszternákból, édesburgonyából, cukkiniből stb.. Ha formázni szeretnék, akkor nagyobb méretű pogácsaszaggatóval szép kerekre lehet formázni, ha inkább a szélét csipkésre hagynánk, akkor marad a klasszikus módszer.
Már javában tart a karácsonyi vásár a nagyvárosokban, aki tócsnira vágyik, az biztosan talál a kirakodó soron az ételek között, néhol hatalmas ropogós tócsnikat készítenek.
Az egyszerű krumplikrémlevest is végtelen módon variálhatjuk. Ennek a változatnak a mustár a fűszere, és szerencsére ma már annyi féle és fajta mustár kapható, hogy az eltart egy évig is, amíg végig kóstolja az ember. Van magos, narancsos, fügés, mézes, hecsedlis, stb..
Ha nem kifejezetten húsmentesre szeretnénk a mustárkrémlevest, halkockát is lehet bele főzni, esetleg fekete vagy kék kagylót, de gazdagítható rákfarkakkal is, ha a hazai halakat kedveljük inkább, akkor filézett pontykockát vagy haltejet főzhetünk bele. Tovább gazdagíthatjuk még a körte helyett julienre vágott téli zöldségekkel, ropogós zellerrel, répával, karalábéval, paszternákkal vagy petrezselyemgyökér, de édesburgonya vagy csicsóka is kerülhet bele.
Az egyszerű burgonykrémleves is átalakulhat ünnepivé és különlegessé, csak kedv és alapanyag kérdése, mivel fűszerezzük. A lényeg, hogy azt a végén tegyük.
-(1).jpg)
