Mitől magyar a magyar konyha?

Dzsafi szerint…

Hát, kérem nem a körömpörkölttel dúsított velős pacaltól, és nem az olyan töltött káposztától, melybe az obligát húsokon és gombócon kívül még egy kövér kappan s egynémely hurkaféle is kerül. Ilyesféle merényleteket el lehet követni az emberi gyomor ellen egyszer-egyszer, de huzamosabb alkalmazása biztosan emésztőrendszeri katasztrófához vezet. S persze a „marhapörkölt light”, meg az „diétás szalonna” sem tartozik konyhánk jellemzőihez, hiszen kutyából nem lesz szalonna, ha pedig a pörköltnél hőközlő anyagként olívát vagy vajat használunk, hát… inkább nem mondok semmit.

Inkább nézzük meg, melyek azok a jellemzők, amik konyhánk nemzeti jellegét adják.

Tusor András Gasztronómia c. művében az alábbi felsorolást közli:
• a sertészsír, a vöröshagyma és a fűszerpaprika együttes használata
• a sertéshús és sertészsír domináns alkalmazása
• a tejföl nagymértékű felhasználása
• sajátos ételkészítési módok (pörköltalap készítés, pirítva párolás, rántással sűrítés)
• sajátos fűszerezési eljárások
• magas szénhidráttartalmú köretek és főzelékek fogyasztása

A sertészsír használata a magyar konyha egyik jellegzetessége. A sertészsírt nálunk a szalonna kiolvasztásával, míg más népeknél préseléssel nyerik. A kiolvasztással nyert zsír aromája különleges ízt és jelleget ad ételeinknek, és hát kenyérre kenve is nagyon finom.

A fűszerpaprikát szintén egyedi módon alkalmazza szakácsművészetünk, más konyháknál fűszerkeverék alkotórésze, míg a miénk teljes egészében szárított paprika őrleménye, semmilyen más adalékanyagot nem tartalmaz. A sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a paprika íz- és színanyagai. Ez az úgynevezett pörköltalap, amit magyaros ételeink jelentős részénél, pörköltek, gulyások, paprikások, tokányok készítésénél alkalmazunk, és hát a pörköltek készítésének sajátos technológiája, a rövid lén történő párolás, a többszöri zsírjára pirítás adja ételeknek a sajátos ízét, magas élvezeti értékét.

A sertészsírral történő főzésből adódik konyhánknak az a sajátossága, hogy bátran fűszerez, de ne higgyük azt, hogy csak az a magyaros étel, melyet minimum egy drogéria készletét felölelő papír zsebkendő mennyiség intenzív homloktörölgetésre való használatával lehet csak élvezni. Egy kicsit legyen csípős – de csak egyszer!

Tejfölből a magyaros főzési móddal dolgozó konyha az átlagosnál nagyobb mennyiséget használ, de a tejszín is jellegzetes ételízesítőnk. A tejföl jól harmonizál a paprikás csirke, a borjú, a bárány íz anyagaival. De nem képzelhetők el káposztás ételeink /pl. töltött-, rakott-, székelykáposzta/, a túrós csusza, a sonkáskocka és egy sor édes tészta sem tejföl nélkül. Sok levesünk, mártásunk, főzelékünk készül tejföllel és gyakran díszítésként is használjuk.

Módfelett választékos a magyar konyha leveseinek kínálata, az elkészítési módok és a felhasznált alapanyagok terén egyaránt. Leveseink egy részét és a főzelékeinket kivétel nélkül rántással sűrítjük.

A rántás megolvasztott sertészsír - vagy egyéb zsiradék - és ugyanennyi finomliszt keverékével készül. A lisztet a felmelegített zsírban az étel jellegének megfelelően megpirítjuk. A rántást a tűzről levéve hideg vízzel felengedjük, és simára keverjük, s az így nyert emulziót öntjük a fűszeres vízben puhára főzött leves és főzelék alapanyaghoz.

Salátáinkat sós, ecetes lével készítjük és általában húsételekhez savanyúságként fogyasztjuk. Sok más nemzet konyháján cukor nélkül, olajjal készítik a salátaöntetet, és gyakran önálló fogásként fogyasztják.

A nagy választékban készült tésztafélék gasztronómiánk büszkeségei. Gyúrt tésztából készülnek a levesbetétek, az édes és sós tészták. A sós tészták - káposztás, sonkás kocka - befejező fogásként való fogyasztása a magyar konyhára jellemző. A burgonyatésztából különféle gyümölccsel, túróval, vagy lekvárral töltött gombócok készülnek. Az a jó kis szilvás gombóc és társai, ugye?

Ne felejtsük ki a palacsintákat, a réteseket, a vargabélest, a kelt tésztából készült aranygaluskát, a fánkokat, hiszen valamennyi ízletes, tápláló befejező fogás.

Hát, azt hiszem, kedves haspárti Barátaim, kellőképpen elmerültünk gasztronómiánk rejtelmeiben, már csak a receptek vannak hátra. Nos,  azok most nem lesznek. Nem akarom, és nem is merem magamnak vindikálni az a jogot, hogy én döntsem el mi magyaros, és mi nem. Kedvenc Mindmegetténk kimeríthetetlen tárházát nyújtja autentikusnál is autentikusabb szakácsvényeknek, böngésszetek köztük kedvetekre, és pocakotok gyarapodására.

Természetesen egy külön posztot szentelünk majd a témának, ahol bizony alaposan meg is főzzük az összeset!

Íme, az én személyes listám (mindenféle rangsor nélkül, ahogy az eszembe jutott):
Halászlé, paprikás csirke galuskával, bográcsgulyás, mákos tészta, lecsó, vörösboros marhapörkölt, hortobágyi húsos palacsinta, töltött káposzta, kocsonya, vargabéles.