Gyerekkorunkban klasszikus tízórainak számított, ha két tisztes szelet kenyér közé némi felvágottat vagy májkrémet tettek a szülők, majd mindezt becsomagolták egy szalvétába. Ma már persze kissé idejétmúlt a dolog, de akkor még működött. Kevés volt az iskolai büfé, zsebpénzünk se nagyon, így az ember kénytelen kelletlen megette a szalvétával addigra tökéletes szimbiózist alkotó kenyeret.
Milyen a jó uzsonna?
Manapság már más a helyzet. Az uzsonna fogalma kiteljesedett. Nem csupán egy szendvicset értünk alatta, hanem egy kisebb mennyiségű, de komplett étkezést. A komplett étkezésnek pedig megvannak az elemei: legyen benne innivaló, egy fő fogásnak számító szendvics vagy gazdag saláta, illetve a desszertről se feledkezzünk meg.
Az uzsonnás csomagba érdemes minden nap belecsempészni egy kevés gyümölcsöt, zöldséget. Nagyon jól bírja a gyűrődést az alma, a körte vagy a banán, de tökéletes csemege lehet néhány répacsík, esetleg halványítózeller, koktélparadicsom, karalábé. Ezekhez csomagolhatunk valamilyen szószt, ha van hozzá affinitásunk és kellő méretű, jól záródó dobozunk. A gyümölcsöket minden esetben megmosva tegyük a dobozba, biztos, ami biztos.
Szendvicsvariációk
A szendvics esetében a legfontosabb, hogy kellő energiát biztosítson a következő étkezésig. Ugyanilyen fontos, hogy egészséges legyen. Rostokban gazdag, E-kben szegény. A gyerek szempontjából pedig talán az a leglényegesebb, hogy jóízű legyen.
Ha minden nap magunk készítjük a gyerekünk szendvicsét, akkor egy idő után bizony nehezünkre esik kitalálni, hogy hogyan tegyük változatossá ezt az étkezést. A kiegészítő finomságok (gyümölcs, valamilyen desszert) mellett érdemes a szendvicset is variálni. Például a hétvégi ebédkészítéskor 1-2 extra húst is érdemes kisütni, de ugyanilyen jó tud lenni egy-egy házi pástétommal készített szendvics. Ezek a pástétomok néhány napig napon jól kibírják a hűtőben. Készíthetünk májpástétomot, zöldségpástétomokat, tojáskrémet. Ezek mind-mind jó alapjai lehetnek egy ízletes szendvicsnek. Egy kis zöldséggel, szeletnyi sajttal megspékelve már kész is a kenyerünk.
Nagyobb gyerek esetében érdemes közösen beszerezni az alapanyagokat, sőt ha időnk is engedi: közösen elkészíteni.
Persze a kenyér milyenségén is sok múlik. Lehet baguette, ciabatta vagy akár pita vagy kifli. De jó megoldást jelent az is, ha házilag sütött kenyeret készítünk, eleve úgy, hogy - mint egy buktát - megtöltjük. Ugyanilyen jó szolgálatot tehetnek a sós muffinok, amelyek szintén bármivel tölthetőek. Ezeket készíthetjük tönkölylisztből, keverhetjük rozsliszttel, így nem csak finomak, hanem rostban gazdag, egészséges alternatívái lesznek a klasszikus szendvicsnek.
Más nemzetek konyháján is érdemes körülnézni: ott van pl. a szíciliaiak kedvenc hússal töltött sült rizsgolyója, az olasz calzone vagy a piadina, az Indiában oly közkedvelt szamosza, vagy a Radzsasztánban őshonos roti. Mind finom, újszerű, és főleg változatossá teszi ezt az elfeledett étkezést.
Ezek a szendvicsek tökéletes megoldást kínálhatnak egy közös esti étkezéshez is. Egy jó nagy adag salátával kínálva már kész is a vacsora.
Desszert és gyümölcs
Az uzsonna zárásaként tehetünk a dobozba gyümölcsöt, vagy esetleg egy kevés házi készítésű desszertet. Ennek fő előnye, hogy tudjuk, mi van benne, s csak rajtunk áll, hogyan készítjük el.
Például lehet adni kakaós csigát vagy buktát, de nem kell menzás méretekben gondolkodni. Kisebb, de jóval finomabb példányokkal csábíthatjuk el a gyerekeinket a büfé kínálatától. A túróval, aszalt gyümölccsel töltött bukta például 2-3 napig könnyedén kibírja, így 2-3 gyerek esetén egy tepsi sütemény napokig jó desszert lehet. De nagyon jó még a házi keksz: zabkeksz, shortbread, piskótatallér, darálós keksz.
Teljes kiőrlésű liszttel, agavé- vagy rizssziruppal, szinte az összes klasszikus édesség átértelmezhető reformosra. A kelttészták esetében a hétvégi sütögetésnél lehet készíteni néhány töltött sós/édes példányt, illetve a kekszekből is nagyobb mennyiség előre elkészíthető. Ezek viszonylag hosszabb ideig elállnak egy jól záródó edényben.
Tészta helyett jó alternatíva a müzliszelet, az olajos magvak vagy az aszalt gyümölcs.
Aztán persze ott vannak a joghurtok, kefirek. Ebből is végtelen a kínálat. Jól szállítható, könnyen megehető, vagy lehetőség híján megiható.
Innivalót is csomagoljunk!
Innivalóval szerencsére el vagyunk látva. A kis kiszerelésű ásványvizek, gyümölcslevek tökéletes megoldást jelentenek, de ha valaki házi készítésű itallal kívánja ellátni a csemetéjét, azt is megoldható. Jó minőségű, divatos mintájú, hőtároló kulacsokba bármi tölthető, s valljuk be, hosszú távon ez jelenti a gazdaságos megoldást.
Két receptötlet:
Török padlizsánkrém
Hozzávalók:
2 közepes padlizsán
fél citrom leve
3 evőkanál olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
só
bors
A padlizsánokat félbevágom, egy száraz serpenyőt a villanytűzhelyre teszek, és ebben alaposan megfeketítem a padlizsánhajók héját. Eközben a grillt beizzítom a sütőben. Sütőpapírt kerítek egy nagyobb tepsibe, és a forró, fekete héjú példányokat a tepsire teszem. Addig sütöm, amíg megpuhulnak. A zöldség húsát óvatosan kikaparom a héjából, egy tésztaszűrőbe teszem, és jó 10 percig hagyom, hogy a felesleges nedvességet kieressze magából. Ebben a 10 percben előkerítem a turmixgépet. A fokhagymákat megpucolom, a gépbe teszem. Hozzáöntöm a citromlevet, az olívaolajat és végezetül a lecsöpögtetett padlizsánt. Alaposan összeturmixolom. Végezetül egy tálba teszem az egészet. Sózom, borsozom, és egy órára a hűtőbe teszem.
Bukta-tészta
Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
10 dkg porcukor
4 dkg friss élesztő
10 dkg vaj
4 tojás sárgája
csipet só
A porcukrot elmorzsolom az élesztővel, majd miután megfolyósodott, összekeverem a többi hozzávalóval, a kézimixer dagasztókarjával alaposan átdolgozom, majd hagyom megkelni. A megkelt tésztát lisztes deszkán kinyújtom, kedvem szerinti négyszögekre vágom, s lekvárral, túróval, akár főzött mák- vagy diókrémmel megtöltöm. A tészta oldalait úgy hajtogatom, hogy tartsa a tölteléket, majd egy sütőpapíros tepsibe fektetem, és olvasztott vajjal megkenem a buktákat. 180 fokos sütőben sütöm, amíg szép színes lesz.