Részletes receptkereső »
  •  
  •  

Mit rejtsen az uzsonnás doboz?

Cikk mentése

Cikk mentése

Cikk megosztása
Cikk elküldése

Cikk küldése

Cikk nyomtatása

Cikk nyomtatása

Cikk mentése

Mit rejtsen az uzsonnás doboz?

Cikk mentéshez be kell jelentkezni!


Elfelejtetted a jelszavadat, vagy nem regisztráltál még?
Kérj jelszóemlékeztetőt vagy regisztrálj !
Nem sikerült az aktiválás vagy inaktív a fiókod még? Itt újra kérheted az aktiváló kódot!

Cikk elküldése

Mit rejtsen az uzsonnás doboz?

Címzett neve:
Címzett e-mail címe:
Megjegyzés:
Küldő neve:
Küldő e-mail címe:
Biztonsági kód
A fenti képen látható ellenőrzőkód:
Bár nehéz felvenni az iskolai büfékkel a versenyt, azért egy-egy jól megkomponált uzsonnával akár meg is lehet nyerni a gyereket. Vagy megmenteni magunkat egy újabb menzán töltött ebédtől. De mi kerüljön az uzsonnás dobozba? Mitől legyen kívánatos? Mitől legyen változatos?

Gyerekkorunkban klasszikus tízórainak számított, ha két tisztes szelet kenyér közé némi felvágottat vagy májkrémet tettek a szülők, majd mindezt becsomagolták egy szalvétába. Ma már persze kissé idejétmúlt a dolog, de akkor még működött. Kevés volt az iskolai büfé, zsebpénzünk se nagyon, így az ember kénytelen kelletlen megette a szalvétával addigra tökéletes szimbiózist alkotó kenyeret.

Milyen a jó uzsonna?

Fontos, hogy változatos legyen az uzsonna Fontos, hogy változatos legyen az uzsonna
Manapság már más a helyzet. Az uzsonna fogalma kiteljesedett. Nem csupán egy szendvicset értünk alatta, hanem egy kisebb mennyiségű, de komplett étkezést. A komplett étkezésnek pedig megvannak az elemei: legyen benne innivaló, egy fő fogásnak számító szendvics vagy gazdag saláta, illetve a desszertről se feledkezzünk meg.

Az uzsonnás csomagba érdemes minden nap belecsempészni egy kevés gyümölcsöt, zöldséget. Nagyon jól bírja a gyűrődést az alma, a körte vagy a banán, de tökéletes csemege lehet néhány répacsík, esetleg halványítózeller, koktélparadicsom, karalábé. Ezekhez csomagolhatunk valamilyen szószt, ha van hozzá affinitásunk és kellő méretű, jól záródó dobozunk. A gyümölcsöket minden esetben megmosva tegyük a dobozba, biztos, ami biztos.

Szendvicsvariációk

A szendvics esetében a legfontosabb, hogy kellő energiát biztosítson a következő étkezésig. Ugyanilyen fontos, hogy egészséges legyen. Rostokban gazdag, E-kben szegény. A gyerek szempontjából pedig talán az a leglényegesebb, hogy jóízű legyen.

Felvágott, sajt, pástétom, tojás, hal, maradék sült hús is kerülhet a szendvicsbe Felvágott, sajt, pástétom, tojás, hal, maradék sült hús is kerülhet a szendvicsbe

Ha minden nap magunk készítjük a gyerekünk szendvicsét, akkor egy idő után bizony nehezünkre esik kitalálni, hogy hogyan tegyük változatossá ezt az étkezést. A kiegészítő finomságok (gyümölcs, valamilyen desszert) mellett érdemes a szendvicset is variálni. Például a hétvégi ebédkészítéskor 1-2 extra húst is érdemes kisütni, de ugyanilyen jó tud lenni egy-egy házi pástétommal készített szendvics. Ezek a pástétomok néhány napig napon jól kibírják a hűtőben. Készíthetünk májpástétomot, zöldségpástétomokat, tojáskrémet. Ezek mind-mind jó alapjai lehetnek egy ízletes szendvicsnek. Egy kis zöldséggel, szeletnyi sajttal megspékelve már kész is a kenyerünk.

Nagyobb gyerek esetében érdemes közösen beszerezni az alapanyagokat, sőt ha időnk is engedi: közösen elkészíteni.

Persze a kenyér milyenségén is sok múlik. Lehet baguette, ciabatta vagy akár pita vagy kifli. De jó megoldást jelent az is, ha házilag sütött kenyeret készítünk, eleve úgy, hogy - mint egy buktát - megtöltjük. Ugyanilyen jó szolgálatot tehetnek a sós muffinok, amelyek szintén bármivel tölthetőek. Ezeket készíthetjük tönkölylisztből, keverhetjük rozsliszttel, így nem csak finomak, hanem rostban gazdag, egészséges alternatívái lesznek a klasszikus szendvicsnek.

Friss zöldségeket is érdemes belecsempészni a szendvicsekbe Friss zöldségeket is érdemes belecsempészni a szendvicsekbe

Más nemzetek konyháján is érdemes körülnézni: ott van pl. a szíciliaiak kedvenc hússal töltött sült rizsgolyója, az olasz calzone vagy a piadina, az Indiában oly közkedvelt szamosza, vagy a Radzsasztánban őshonos roti. Mind finom, újszerű, és főleg változatossá teszi ezt az elfeledett étkezést.

Ezek a szendvicsek tökéletes megoldást kínálhatnak egy közös esti étkezéshez is. Egy jó nagy adag salátával kínálva már kész is a vacsora.

Desszert és gyümölcs

A muffin sósan és édesen is jó megoldás A muffin sósan és édesen is jó megoldás
Az uzsonna zárásaként tehetünk a dobozba gyümölcsöt, vagy esetleg egy kevés házi készítésű desszertet. Ennek fő előnye, hogy tudjuk, mi van benne, s csak rajtunk áll, hogyan készítjük el.

Például lehet adni kakaós csigát vagy buktát, de nem kell menzás méretekben gondolkodni. Kisebb, de jóval finomabb példányokkal csábíthatjuk el a gyerekeinket a büfé kínálatától. A túróval, aszalt gyümölccsel töltött bukta például 2-3 napig könnyedén kibírja, így 2-3 gyerek esetén egy tepsi sütemény napokig jó desszert lehet. De nagyon jó még a házi keksz: zabkeksz, shortbread, piskótatallér, darálós keksz.

Teljes kiőrlésű liszttel, agavé- vagy rizssziruppal, szinte az összes klasszikus édesség átértelmezhető reformosra. A kelttészták esetében a hétvégi sütögetésnél lehet készíteni néhány töltött sós/édes példányt, illetve a kekszekből is nagyobb mennyiség előre elkészíthető. Ezek viszonylag hosszabb ideig elállnak egy jól záródó edényben.

Enni- és innivaló is szerepeljen az uzsonnában Enni- és innivaló is szerepeljen az uzsonnában
Tészta helyett jó alternatíva a müzliszelet, az olajos magvak vagy az aszalt gyümölcs.

Aztán persze ott vannak a joghurtok, kefirek. Ebből is végtelen a kínálat. Jól szállítható, könnyen megehető, vagy lehetőség híján megiható.

Innivalót is csomagoljunk!

Innivalóval szerencsére el vagyunk látva. A kis kiszerelésű ásványvizek, gyümölcslevek tökéletes megoldást jelentenek, de ha valaki házi készítésű itallal kívánja ellátni a csemetéjét, azt is megoldható. Jó minőségű, divatos mintájú, hőtároló kulacsokba bármi tölthető, s valljuk be, hosszú távon ez jelenti a gazdaságos megoldást.

Két receptötlet:
Török padlizsánkrém

Hozzávalók:
2 közepes padlizsán
fél citrom leve
3 evőkanál olívaolaj
3 gerezd fokhagyma

bors

A padlizsánokat félbevágom, egy száraz serpenyőt a villanytűzhelyre teszek, és  ebben alaposan megfeketítem a padlizsánhajók héját. Eközben a grillt beizzítom a sütőben. Sütőpapírt kerítek egy nagyobb tepsibe, és a forró, fekete héjú példányokat a tepsire teszem. Addig sütöm, amíg megpuhulnak. A zöldség húsát óvatosan kikaparom a héjából, egy tésztaszűrőbe teszem, és jó 10 percig hagyom, hogy a felesleges nedvességet kieressze magából. Ebben a 10 percben előkerítem a turmixgépet. A fokhagymákat megpucolom, a gépbe teszem. Hozzáöntöm a citromlevet, az olívaolajat és végezetül a lecsöpögtetett padlizsánt. Alaposan összeturmixolom. Végezetül egy tálba teszem az egészet. Sózom, borsozom, és egy órára a hűtőbe teszem.

Bukta-tészta

Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
10 dkg porcukor
4 dkg friss élesztő
10 dkg vaj
4 tojás sárgája
csipet só

A porcukrot elmorzsolom az élesztővel, majd miután megfolyósodott, összekeverem a többi hozzávalóval, a kézimixer dagasztókarjával alaposan átdolgozom, majd hagyom megkelni. A megkelt tésztát lisztes deszkán kinyújtom, kedvem szerinti négyszögekre vágom, s lekvárral,  túróval, akár főzött mák- vagy diókrémmel megtöltöm. A tészta oldalait úgy hajtogatom, hogy tartsa a tölteléket, majd egy sütőpapíros tepsibe fektetem, és olvasztott vajjal megkenem a buktákat. 180 fokos sütőben sütöm, amíg szép színes lesz.

Szendvicskrémek, szendvicsekbe valók >>>

Muffinok >>>
 

WM

Hozzászólás a cikkhez

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni!

Belépés



Hozzászólások

Összes hozzászólás: 18 db
  • 2013. szeptember 3. 15:55
    Én szívesen készítek szendvicset a lányomnak. Kedvence pl. az alábbiak szerint készül el.

    Általában valami jobbféle burgonyás/teljeskiörlésű/sok magvas zsemlét használok. Félbevágom, kevés vajjal megkenem, majd megpirítom forró serpenyőben, majd megkenem valami puhább sajttal. Eztán a fürj tojásból készítek neki tükörtojást - sose gondoltam volna, hogy ilyen kegyetlen nehéz feltörni azokat a tojásokat :) - amit kevés sóval és rozmaringgal ízesítek, majd egy részére még olvadós sajtot is szórok. Ha akad itthon "piaci" sajt - ez amolyan házi sajt, ami egyáltalán nem olvad, lehet grillezni is - akkor ebből is pirítok pár szeletet, majd az egész belemegy a szendvicsbe annyi zöldséggel - mikor mi van itthon: retek, különböző saláták - néha egy kis savanyú uborkával együtt, ami a szendvics és a "gyerek" szája elbír. :)

    A fiam sokkal egyszerűbb eset. :)

    Én nem tartom elkényeztetésnek azt, ha annak akit szeretek - tök mindegy, hogy a gyerekem, vagy a feleségem - készítek valamit, mert azért teszem ezt, hogy jól (jobban) érezze magát. Sosem voltam híve a menzai kosztnak, én is utáltam gyerekkoromban, nem is nagyon ettem meg, csak ha muszáj volt, nem is várom el ezt a sajátjaimtól sem.

  • 2012. szeptember 25. 11:12
    Én nem vagyok a szendvicscsomagolás híve,számtalanszor jártam úgy,hogy a műzli vagy kuglóf elfogyott,a szendvics hazajött.3 gyermekemből kettő iskolás,és azt gondolom rengeteg gyerek felnőtt a menzán,ha éhes bizony egye meg és ne válogasson.!Azt gondolom,mi szülők is elhibázzuk,és gyakran úgy táncolunk,ahogy ők fütyülnek.A mi iskolánkban mindennap kapnak gyümölcsöt a gyerekek az ebéd mellé,amit szívesen meg is esznek a gyerekeim,a kenyér vagy péksütemény majdnemhogy meleg.(ott főznek a suliban)
    Emlékszem gyerekkoromban válogatós voltam,de a menzán megkóstoltam,mert a többiek is megették,és megszerettem néhányat.
    Tehát én azt gondolom,a mai gyerekeknek is meg kellene próbálni,hogy megeszik azt amit kapnak,tízóraira,ebédre és uzsonnára.
    Én nem látom a közétkeztetést ennyire borúsan.....
  • 2011. szeptember 7. 12:50
    Én szendvicssütőben készült melegszendvicset is szoktam készíteni tíóraira, mivel a középső fiam sajnos nem eszi meg az előregyártott szendvicset, csak toast formájában. Teljeskiőrlésű toastkenyérből, sonkával, sajttal összesütöm ,még melegen alufóliába csomagolom. Péksütiből nálunk is az itthon készült a "menő". :) Zabpelyhes kekszet(házit) vagy kuglófot,kakaóscsigát((szintén saját) , ilyeneket is visznek időnként, de azért ritkábban, vagy csak nasinak.
  • 2011. szeptember 7. 09:52
    Mivel öt gyermekemből már négy iskolás, nekem is kb. 10 évnyi tapasztalat gyűlt össze ebben a témában. Nálunk is az otthonról vitt uzsonna vált be, bár reggeliznek a gyerekek és otthon ebédelnek ( nem menzásak ) . A csomagolás terén Andival értek egyet : a folpack a favorit . Nálunk az vált be, hogy nem a szendvicsbe kérik a zöldséget, hanem külön dobozban viszik értelemszerűen aprítva; a gyümölcsöt szintúgy. Az innivaló nagyon fontos ! Bár gyerekeim az iskolába csak vizet hajlandóak vinni ... szerintük az oltja legjobban a szomjat ( lehet, hogy mégsem reménytelen teljesen ez a nemzedék ? ) . Hogy melyik gyerek mit kér a szendvicsébe az teljesen egyéni, de egyben egyetértenek, hogy " illatos " hozzávaló ne legyen benne pl. hagyma, főtt tojás, savanyú káposzta, hal, padlizsánkrém ( fokhagyma ! ) stb., persze mindezeket itthon szívesen megeszik, de az otthonról vitt szendvicsbe szerintem sem praktikus. Én is magam sütöm a kenyeret ( fehér, rozsos, magos, sajtos stb. ), kalácsot, péksütit, ezekkel is tudnak villogni, meg csereberélni. Régi dolog, hogy nekik a bolti a kuriózum a másik kisgyereknek, meg a házi. Valóban a gond azokkal a gyerekekkel van akik semmit, illetve chipset , kólát tízóraiznak és a legszomorúbb az, hogy volt olyan osztálytársunk, akinek ezt az anyukája csomagolta !
    ( Üdvözlet Pistucnak !!! BLOG ??? )
    L.
  • 14. pistuc
    2011. szeptember 7. 08:32
    Hát igen, a sok zöldség (meg gyümölcs). Mondom sok, és nyersen: én napi szintem eszem 2-3 sárgarépát, néha egy-egy fehéret is, karalábét, 1-2 almát stb. De még ez is töredéke a kívánatosnak. Arról nem beszélve, hogy bio, vagy legalábbis öko (kíméletesen vegyszerezett) formában kéne fogyasztani. Ne áltassuk magunkat a szendvicsre tett fél salátalevéllel, 3-4 karika retekkel, uborkával. Ez csak díszítés. A főzelék finom, de elfő belőle a lényeg. Talán a gyengéden párolás a legjobb kompromisszum.
  • 2010. szeptember 11. 17:32
    Na mág a vége:

    Elhallgathatatlan véleményem még, hogy az iskolai (de az egészségügyi és egyéb) közétkeztetés kérdésében elsődleges felelősséggel mindenkori állampártunk és kormányunk bír
  • 2010. szeptember 11. 17:31
    A komment vége , remélem terjedelem végett lemeredt, ime:

    Mindenesetre vallom, sok előttem szólóval egyetértve, hogy nagyon oda kell figyelni gyermekeink, unokáink táplálkozására, és erre nem szabad sajnálni sem az időt, sem az energiát, sem pedig a hozzávalókat (anyagiakat)!

    Andi neked külön gratulálok, hogy ilyen odafigyeléssel, törődéssel teszed a dolgod, de Tőled ezt szoktuk meg, eddig is.

    Elhallgathatatlan véleményem még, hogy az iskolai (de az egészségügyi és egyéb) közétkeztetés kérdésében elsődleges felelősséggel mindenkori állampártunk és kormányunk bír
  • 2010. szeptember 11. 17:27
    Hali Mindenkinek!

    MMe-s bloggerként szinte minden, a lapon megjelenő cikket, blogot kötelező olvasmányként elolvasok, sokat véleményezek is. Főleg, ha az figyelemfelkeltő, és érdemben hozzá is tudok szólni.

    Ez, a mostani dolgozat is nagyon fontos témát feszeget szerintem, hisz étkezési kultúránk, táplálkozási szokásaink, mint sok minden más, gyermekkorunkban alakul ki, kihatva egész életünkre, életvitelünkre is akár.

    Borzalmasnak tartom, amit kommentjében Andi is leír, hogy liter számra döntik magukba kis utódaink a kólát és más hasonló, igénytelen, de drága és divatos innivalót, a gyorséttermi szendvicseket, a gyümölcsöket, zöldféléket nem fogyasztják, sokuk tán nem is ismeri nagyrészüket.

    Régi emlék, mikor még én voltam kis iskolás, akkor még nem volt iskola büfé. Aki vitt tízórait, az evett, akinek nem csomagoltak az nézte a többieket, sokszor éhes maradt. Volt olyan - tehetősebb - osztálytársam, aki hozta a gyulai kolbászos kenyeret, a kolbászt kiette belőle és ötven fillérért árulta a vajas kenyeret kolbász szaggal (lehet, hogy ma a privatizációs újgazdag?).
    Mindenesetre tény, én sohasem mentem üres uzsis táskával iskolába. Már sokat emlegetett Nagymamám minden reggel dupla adagot csomagolt, hogy osszam meg azzal a társammal, aki (Ő így mondta), otthon felejtette. Sosem említve, hogy van, akivel nem törődnek, vagy nem jut rá. Nem voltak extra dolgok, de két fél szelet vajas kenyér között mindig volt valami felvágott (hűtő híján, valahogy tartósabbak voltak - ki érti), esetleg sajt, retek, kemény tojáskarika, de egy kis sült húsos zsíros döfi is megtette. Finom volt a kőrözött, a rokfort krém és hasonlók is.

    Később, mikor már magam is szülő lettem, árultak, rászorultabbaknak ingyen adtak iskola tejet, kiflit, zsemlét a suliban, gyerekeim korosztályának. Mi akkor is csomagoltunk szendvicset, amit ők szerettek és meg is ettek. Vaj mellet akkor már volt margarin, házilag készítettünk kencéket, pástétomokat, a felvágottak között is volt kevésbé kényes, és persze zöldféléket is csempésztem belé. Saláta levél, csemege uborka, de még kevés lecsepegtetett házi csalamádé is dob a szendvics ízén. Lehet még ízesíteni kevés, odacseppentett piros arannyal, mustárral, majonézzel, ketchuppal a kreációt. Ezek az ízek általában bejöttek, mert azért, bevallom, a mi csemetéink is szerették a mekdodós kajákat.

    Menzát sohasem ettek, kipróbáltuk, de a második hétre már nem fizettünk be. Annak idején heti két-három alkalommal leves helyett ivólé volt a napi menüben. Röhej - nem? A húsadagot, ha volt (tisztelet a kivételnek) általában lenyúlták.

    A mai helyzettel nem igazán vagyok tisztában, de Gergő unokám most kezdte az első osztályt, majd tájékozódom nála. Versmondásra egyébként tegnap kapta első nagy mosolygósát!
  • 2010. szeptember 8. 20:32
    Köszi, már 5 éve csinálom és pár dolgot megosztanék én is a szülőkkel. A gyerekek a menzás kaját sokszor nem eszik meg , ha almát kapnak gyümölcsnek azt eldobálják. Sok gyerek 5-7 db szendvicset is hoz magával, ezeket egymás között csereberélik , szendvicsre, pénzre, cigire, csokira, védelemre, szívességre. Olyan is van akinek ebből van a plusz pénze. Nem kell a szülőknek aggódni, hogy a gyermek éhen marad, saját tapasztalatom szerint a kajapénzükből spórolnak a sokkal károsabb szenvedélyükre, úgyhogy aki otthonról sok szendvicset és pénzt is visz, azt biztosan nem az iskolai büfében költi el. A büfék már régen nem olyanok, mint a mi gyerekkorunkban. A büféseknek a maximumot kell nyújtaniuk, hiszen éveken keresztül ugyanazok a gyerekek jönnek vissza hozzá, ha finom amit kínál, illetve lehúzhatja a rolót, ha nem. Én 5 péktől rendelek naponta, mert egynek sincs olyan választéka ami szerintem minden igényt kielégítene. Igaz ez nekem csak borravalóban (naponta 100 Ft-ot adok mindegyiknek) 10. ezer forint havonta és ez már szerintem is túlzott, de nekem van arra igényem, hogy ekkora választékot kínáljak. Látom azt is, hogy a gyerekek milyen szendvicseket hoznak otthonról. Sajnos sokkal silányabbat, így persze olcsóbbat : zsemle, vaj, 2 szelet paprikás szalámi és kész. Nem csoda ha a kukában végzi. Sokkal károsabbnak tartom azt a rengeteg colát, amit megisznak, kevés gyerek olyan gondos, hogy otthonról főzött teát hozzon, a gyümölcslé meg nevetséges, legalább 1 l-t kellene annyi idő alatt meginnia, amíg az iskolában van, azt gyümölcsléből képtelenség. Olyan hatalmas ételes dobozt pedig egyik gyerek sem fog magával cipelni, amiben minden belefér, amit mi egészségesnek vélünk. A csomagolással kapcsolatban,én mindent folpack-ba csomagolok, jobban zár mint az alufólia. Persze ez a pékárukra és szendvicsekre vonatkozik.
  • 2010. szeptember 8. 18:24
    Ekesandi!

    Akkor mégis csak van fény az alagút végén. Ez már majdnem jónak mondható választék.

    Stefiii!

    Az alufóliás csomagolás tartja össze a legjobban a szendvicset. Én a nagyobb utak előtt is mindig így készítem el a szendvicseinket. A tojássaláta kényes dolog, de mivel sokszor felnőttek is visznek be a munkahelyre ételt, ahol lehetőség van használni a közös hűtőt, mégsem kivitelezhetetlen.
Hasznos csomag