Mindennapi kenyerünk

Szinte minden népnek, nemzetnek megvan a maga kipróbált, sokszor évszázados történettel rendelkező kenyere. Mi azonban most, az új kenyér ünnepén elsősorban a saját mindennapi kenyerünkről beszéljünk.
 

A kenyér gabonafélék, illetve kukorica lisztjéből sült, erjesztett tészta, az újkorban alapvető néptáplálék. Némileg különböző formában ugyan, de a világ minden részén fogyasztják.

A kenyér története

A gyűjtögető életmódot folytató ősember a magvakat először természetes formájában, majd a tűz megismerésével megpörkölve rágcsálta el. Hamarosan rájött arra, hogy a rágás fáradságos, időigényes elfoglaltság, sokkal egyszerűbb, ha vízzel megfőzve kását készít. Egyszerűbbé vált munkája, amikor felfedezte, hogy a sokáig puhuló magvakat meg is lehet őrölni, vízzel pedig lepény készíthető. A régészek gyakran találtak olyan nagyméretű lapos edényeket, amelyekben feltehetően lepényeket lehetett sütni. A lepényből – azaz a kovásztalan kenyérből – fejlődött ki a kovászos kenyér.

Étkezésre legkorábban árpát és zabot használtak. A rozs a népvándorlás korában terjedt el, a búza pedig a hagyományok szerint Ázsiából származik. Az ősmagyarok már az óhazában a téli szállások környékén étkezési célra gabonát termesztettek. A lepénykészítés fárasztó munkáját asszonyok végezték. (Persze, mert a pasik a csodaszarvast kergették, hogy hús is jusson a lepény mellé!)

A kenyér az idők folyamán a legfontosabb élelmiszer lett. Gondoljunk csak a „kenyérrel és sóval” történő vendégfogadás szokására, a „kenyere javát” megevő idős emberre, vagy a „kenyérgondokkal” küszködő szegényekre.

Nagyapám - egyszerű munkásember volt - mindig azt mondogatta, csak kenyér legyen itthon, éhen már nem halunk, persze nem árt, ha van hozzá egy tábla szalonna, pár fej hagyma és egy kancsó borocska.

A kenyér eredete mondákban, eposzokban, vallásos szövegekben írásos formában megtalálható a mezopotámiai, asszíriai, egyiptomi, görög, római írásokban. Megjelenik a fáraók sírjainak díszes falán, a görög frízek életképeiben. A keresztény vallás különös tiszteletet adott a kenyérnek. A vallási szertartásokon a kovásztalan kenyér, az ostya, Jézus testét szimbolizálta, szimbolizálja ma is áldozáskor.

A kenyér szó az újkori magyar köznyelvben csak a magas, erjesztett kenyeret jelenti. Számos európai nyelvben viszont a megfelelő szó jelentése magában foglalja egyrészt a kenyér régi formáját, az erjesztetlen lapos lepényt, másrészt pedig a kalácsféléket is. A magyar kenyér fogalom az utóbbiakra sosem terjedt ki igazán, a lepénykenyérre viszont igen.
                  

Hogyan készül a házi kenyér?

A Pallas nagy lexikona szerint „a jó házikenyér készítése a következő: Miután a kenyérsütés előestéjén megszitáltuk a használandó lisztet, ezt teknőbe vagy cseréptálba helyezzük s közepén kezünkkel gödröt csinálva, beleöntjük a langyos vízzel elkevert kovászt, melyet kevés liszttel lágyan elkeverünk s letakarva a következő reggelig langyos helyen hagyjuk. Másnap 3 órával a sütés előtt egy kevés élesztőt teszünk az este megkészített kovászhoz, sót, köménymagot, vagy ánizst s körülbelül 8 liter liszthez 4 liter vizet. Ezen anyagot jó negyedóráig egyenletesen dagasztva, ha búzaliszttel dolgozunk, a tálban kelesztjük lágymeleg helyen 2 és fél - 3 óráig, ha rozslisztből készítjük, a kenyeret azonnal kiszakasztjuk s a meglisztelt kenyérruhát a kosárban elhelyezve, beletesszük, s ott megkelni hagyjuk. A jól megkelt kenyér még egyszer oly magas a kelés után, mint előtte, mire kemencében kétórai egyenletes hőfoknál kell megsütni.”

Jellemző magyar kenyérfajták

Fehérkenyér, félbarna kenyér, búzakenyér kenyér, rozsos kenyér, többgabonás, búzacsírás kenyér, kenyerek olajos maggal, szójás kenyér, korpás kenyér, burgonyás kenyér (krumplis kenyér). Természetesen vannak ezektől eltérő kenyérféleségek, ilyenek a cipó, a kalács, a lepény kenyér, a gyümölcskenyér, az extrudált kenyér, a kukoricás kenyér, a graham kenyér, a formázott kenyér, az ánizskenyér és a kétszersült is.
      
Augusztus 20. nemzeti ünnepünk, melyet 1949 óta az Új Kenyér Ünnepeként is ünneplünk. Bár bevezetése politikai akarat és nem szokás vagy néphagyomány útján történt, a "mesterséges hagyomány" találkozott a szélesebb rétegek értékrendjével, így elfogadott hagyománnyá vált ünneplése. Az ünnep jelképe a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér.
                                 

Hát ennyit mindennapi megszokott, szinte már nélkülözhetetlenné vált táplálékunkról, a minden nap, minden család asztalára kerülő ropogós, friss kenyérről. Felhasználhatósága korlátlan, megkenhetjük vajjal, margarinnal, zsírral, lekvárral, mézzel és mindenféle krémmel, pástétommal, megpiríthatjuk, bebundázhatjuk, tunkolhatunk vele mindenféle szaftos ételekből. Lehet kísérője leveseknek, főzelékeknek, húsoknak és akár salátáknak is, szalonnasütéskor, a tábortűznél csöpögtethetjük rá a szalonna zsírját. Gyerekkoromban sokszor még a görögdinnyét is friss kenyérrel ettük.

Hölgyvendég

Mivel ünnep van a hétvégén, ismét kedveskedünk ránk figyelő olvasóinknak egy meglepetéssel. Ezúttal Ékes Andi konyhaművész osztja meg velünk egy remek receptjét, remélhetőleg sokunknak, de Mákos Pistuc barátunknak biztosan örömet okozva!

Mákfan torta

Ma reggel kitaláltam egy új sütit, a mákfan Pistuc barátunknak biztosan nagyon fog tetszeni, ráadásul augusztus 20. nem csak a kenyér, de az Istvánok napja is... Neki (is) ajánlom ezt a tortát.

Bár torta, mégsem kerek. Jobban szeretem lapos tepsiben sütni a piskótát, egyrészt mert 12 perc alatt megsül, másrészt a hűtőben is könnyebb tárolni, hiába van hatalmas hűtőm, mégsem férek el soha. :)

Hozzávalók: 6 tojásból piskóta, lapos tepsiben sütve, 4 felé vágva

Krém: 10 dkg darált mák, 3 dl tejszín, 18 dkg cukor, 25 dkg vaj, 2 citrom reszelt héja, 1 csomag vaníliás cukor, rumaroma, sárgabarack lekvár

Karamellás tető: 10 dkg cukor, 5 dkg vaj, pár csepp citromlé. (Olyan, mint a dobos torta tető, csak egy kicsit több vajjal karamelles lesz az állaga).

A krém készítése: egy edényben pici vizet forralok, erre öntöm a tejszint, a cukrokat, a vajat és a citromhéjat. Lassan forralom 10 percig, kevergetem, habzik. Ezután beleszórom a 10 dkg darált mákot, további 5-6 percig kevergetve forralom, és kész is. Jégen lehűtöm, majd amikor már szilárdabb az állaga, hozzáadom a rumaromát, és géppel felhabosítom a krémet legalább 5 percig keverve.

A 4 piskótalapból egyet meghagyok, erre megy majd a karamelltető, a többit így kenem: piskóta, sárgabarack lekvár, mákkrém, az oldalait is bevonom krémmel.

Elkészítem a cukros mázat: edénybe teszem a vajat, a cukrot és a citromlevet, kevergetem, míg szép világosbarna lesz. 4-5 kést előkészítek, mindegyik élét vajjal bekenem, majd ráöntöm a piskótatetőre a mázat. Rögtön vajas késekkel fel is szeletelem. Még melegében egy másik tálcára teszem, mert ha megkeményedik, akkor nehezebb a tálcától elválasztani.

Ráhelyezem a legfelső mákkal megkent lapra, és ha van otthon, egy kis durvára tört mogyoróval beszórom az oldalát.

Köszönöm Andi nagyszerű receptjét! Nagyon kellemes háromnapos ünnepet kívánok minden Mindmegettésnek, pihenjetek, főzzetek, egyetek igyatok, élvezzük az élet kulináris örömeit!