Ki is a Mikulás?
Az ajándékosztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán meglátogatja a gyermekeket, ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik.
A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány a globalizáció hatására megváltozott: a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak. Később, az ötvenes évek elején Mikulás barátunk nevet váltott. Télapóvá avanzsált. A mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve Télapu országonként más-más alak, aki a mi Mikulásunk megfelelője.
Az igazi Mikulás a Lappföldön él ott, Joulupukki névre hallgat, szánját rénszarvasok húzzák, teli puttonyából mindenkinek jut ajándék. Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe, csizmákba szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz december 6-án. Személyesen is lehet találkozni a Mikulással. Ekkor a díszes piros ruhás, nagy, fehér szakállú püspököt fekete krampuszok (valójában ördögök) kísérik, és a rossz gyerekeket ijesztgetik, virgáccsal fenyegetik vagy finoman meg is vesszőzik.
Érdekes tévhit, hogy a Mikulás kövérkés (rád tán ez mérsékelten igaz is), jókedvű, piros ruhás megjelenését a Coca-Cola találta volna ki 1931-ben. Egy korábbi magyar gyermekkönyv (1928) hasonló megjelenéssel ábrázolta a Mikulást, így ez a feltevés nem állja meg a helyét, bár a cég minden bizonnyal hozzásegítette az öregapót a világhírnévhez.
Hát Kedves Miksa barátom, ezúton kívánok Neked és persze druszáidnak is, sok finomságot az ablakba kitett csizmádba, jeles neved napja alkalmából!
Sokat vadásztam a neten Mikulásos receptek után, nem sok sikerrel, ezért - mert ugye egy gasztronómiai honlapon vagyunk - egy szerintem kedvedre való receptet teszek közzé, remélhetően rajtad kívül sokak kedvére.
Erdei gombás szarvastokány
Hozzávalók: 1 kg szarvascomb, 20 dkg vargánya gomba, 20 dkg róka gomba, 3-4 fej hagyma, 1 csokor petrezselyem zöldje, 3 evőkanál libazsír, 1 kis doboz paradicsompüré, 4 dl száraz vörösbor, 4-5 dl tejföl, 2 evőkanál liszt, só, frissen őrölt vegyes bors, borókabogyó, babérlevél, kakukkfű
A páchoz: mustár, boróka bogyó, szemes fekete bors, piros arany (nálam csípős), olívaolaj
Elkészítés: A szarvashúst felszeletelem, majd kisujjnyira felcsíkozom. Dzsafi módjára (hisz Neki ajánlom a receptet), előkapok egy megfelelő méretű jénait a kredencből, belehalmozom a húst, adok rá egy evőkanálnyi mustárt, hasonló mennyiségű piros aranyat, 15-20 szem fekete borsot, ugyanannyi boróka bogyót, dolgos kezeimmel alaposan összekeverem, felöntöm annyi olíva olajjal, hogy ellepje. Lezárom alufóliával, két-három napra benyomom a hűtőbe.
Pihent szarvasom eleget (ő már nem fog bőgni, mint szarvasbőgéses cikkemben teszi), így nekilátok elkészíteni az ebédet. Miksa, figyelj, Neked főzök!
A húst kiveszem olajos wellness fürdőjéből, lecsepegtetem (a páclevet elteszem, máskor hasonló célra még felhasználhatom, hisz recesszió van), a hagymát apróra vágom, a gombákat feldarabolom.
A már jól ismert kredencből kiválasztok egy méretes teflon serpenyőt, felhevítem benne a libazsírt, beleadom a hagymát, sózom, üvegesre párolom. Mehet bele a szarvashús, amit folyamatosan kavarva zsírjára pirítok. Ízesítem a babérlevéllel, a kakukkfűvel, a borókával, borsozom. Hozzáadom a paradicsompürét, felöntöm a vörösborral, puhára főzöm, beledobom a gombákat, ha igényli, az elfőtt levet pótolom, persze nem vízzel, inkább vörösborral.
Amikor elég puhának érzem a szavascsíkokat, a tejfölben - merőkanálnyi forró szaftot hozzáadva - csomómentesre keverem a lisztet, ezzel a kotyvalékkal dúsítom az ételt. Forrón azonnal burgonyakrokettel tálalom, megszórom az apróra vágott petrezselyemzölddel, én még adok mellé egy evőkanálnyi sűrű áfonyalekvárt is.
Jó étvágyat hozzá, kedves barátom!
Üdvözlettel
.jpg)
.jpg)
.jpg)