Elég hallanom a szót, olvasni vagy írni róla, és máris kevésbé érzem jól magam. Ha meg szagát érzem, pláne az előttem lévő tányérból, étvágyam elszáll, ha lehet, menekülök.
Ettek már csigát? Én nem tudom, milyen. Egyszer próbálkoztam vele. Az első darab eljutott a számig, tovább nem, mert megéreztem rajta a fokhagymás krém ízét, ami beborította. Máig sem tisztáztam, hogy az állat vagy a krém volt a hibás, de megmaradtam ennél az egy kísérletnél.
Olaszország, külvárosi trattoria, szegény diákok vacsorázóhelye. Késő este, vendég már alig. Signora Maria - a tulajdonos, szakácsnő, pincér, pótmama, minden egy személyben - beszél rá a kitűnő zöldséglevesre, a minestronéra. Elém tesz egy óriási tányérral, még mellém is ül egy kis csevegésre, és büszkén figyeli, hogyan tüntetem el remekművét. Én meg azonnal érzem, hogy baj van, egy kanállal sem tudok belőle lenyelni, kénytelen vagyok bevallani, hogy én ezt így nem tudom megenni. Nagyon csalódottan nézett rám, később már nem volt olyan felhőtlen a viszonyunk, mint régen.
Ha valahova meghívnak ebédre vagy vacsorára, azonnal jelzem, mit nem eszem. Ezt általában elfogadják, néha kicsit sajnálkozva („te nem tudod, mi a jó !”), és olyat főznek, amibe nem kell, esetleg nekem egy külön adagot, mentesen. A baj ilyenkor szokott lenni: „csak egy ici-pici van benne, nem is érezni”. Hát akkor meg minek, gondolom én, aki persze azonnal érzem, nagyon is érzem, és főleg csapdában érzem magam, úgy csinálok, mintha ennék, pedig legszívesebben…
Amiben fokhagyma van, annak nekem fokhagyma íze van, elnyomva minden más ízt. Amiben nincs fokhagyma, annak hús, hal, zöldség, stb. íze van.
Gond akkor is van, ha valamiben nincs, és én mégis érzem az ízét, mert „fertőzött” deszkán vagy tányéron vágták, esetlegy hasonló bűnöket követtek el. Egy szelet kuglóf enyhe fokhagyma beütéssel, volt már ilyenben részem, rágondolni is rossz.
Ha valakin érzem a fokhagymaszagot, nem zárom azonnal szívembe az illetőt. Színházi előadást tett már nekem tönkre szomszédom illata. Báli, ünnepi vacsorára szerintem nem kellene ilyen ételeket felszolgálni.
Tudom, sokan, nagyon sokan másképp vélekednek erről. Én már ilyen maradok, a fokhagyma és én sosem leszünk barátok.
-(1).jpg)
