Az ünnepek, szokás szerint, nagy vendégeskedésekkel teltek. Került az asztalra minden földi jó, még talán több is, mint amire szükség volt. A bőség és a maradék nagy előnye az, frissen lefagyasztottam, és lehet miből válogatni, amikor éppen nincs idő főzőcskézni. Leginkább a húsételek kerültek a mélyhűtőbe, így a főzés időigényes része már meg is van, csak valami köretet kell gyorsan kreálni. Bár, igazság szerint, én most kevésbé kívánom a húsos falatokat, inkább eszem zöldséges, vagy gyümölcsös fogásokat. Sőt az egyhetes „semmittevés” után a mozgás is nagyon hiányzott már.
Épp itt vagyunk Mátraszentistvánon, reggel -14 fokra ébredtünk. Csípős, hideg, de napsütéses délelőttünk volt. Délután, amikor visszajöttünk a házba, úgy döntöttem, hogy bedobom a magunkkla hozott tököt a sütőbe, és készítettem magamnak egy illatos teát. Miközben a teát kortyolgattam, azon járt az agyam, hogy a megsült tökből mit készítsek, ami egy kicsit más, és nem kell hozzá hús. Aztán elővettem ezt-azt, kevergettem-kavargattam, végül egy isteni, ízes, meleg sütőtökkrémet tettem az asztalra. Kentük azt kenyérre, mártogattuk zöldséggel, zöldségchipsekkel, a kismanók pedig nemes egyszerűséggel bekanalazták.