Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Megint egy sajátmárkás vitte el a pálmát - itt a nagy sóschips-teszt!

A chipseknél megszámlálhatatlan mennyiségű ízesítés érhető el - ám mi, most, minden krumpliszirmok ősét, a sós chipset teszteltük, gyártótól-gyártóra.

Előrebocsátjuk: a chips egy gonosz ételforma. A University of Georgia kutatott az ügyben és rájöttek, hogy a magas zsírtartalmú ételek megváltoztatják belünk baktériumháztartását, így nem érezzük telítettnek magunkat, annak ellenére, hogy már jócskán belapátoltunk.

Nagy tesztek és étteremkritikák a Mit ettem ma oldalán >>>

Ez a tulajdonsága nekünk most különösen jól jött, mert a márkák és mennyiségi egységek végtelen tárházával szembesültünk: megannyi kiszerelést, az apró kis zacskóktól szinte a hátizsák méretű adagokig, mindent megtalálunk. 11+1 chipset tettünk a boncasztalra. Próbáltuk a lehető legtisztább, csak sós kiadásokat kiszűrni. Hullámos vagy egyéb csavaros technikával készítetteket diszkvalifikáltunk a mostani versenyből.

CBA

Nem mondhatjuk, hogy meggyőző csomagolása van, sokkal inkább a puritán elvet követi. Feliratból kapunk összesen kettőt: chips és sós. Utóbbit illusztrálják is, amire az egyik tesztalany rávágta, hogy olyan, akár 4 gramm kokain (ő többet nem jön). Pontos hozzávalólista nincsen, olyan szempontból, amin látszódnának is az egyes mennyiségek és arányok. Kóstolásnál viszont sok minden kiderül a chipsről: nem egy ropogós fajta, ami annak köszönhető, hogy egészen olajos. Ez megpuhítja a szeleteket és oda az értékes chips-élmény. Sósság szempontjából eléggé langyos, nem fogja szétmarni a szánkat az egészen bizonyos.

Pringles

A Nagy Nyugati Chips, talán sokáig ezzel a névvel emlegették sokan, de manapság már szinte minden boltban kapni, főleg ha az üzlet tulajdonosa kínai. A bajszos figura képe egyet jelent a burgonyamasszából öntött chips típussal. Egyforma szeletek, melyeket gyártósoron öntenek ki szépen sorban. Első harapásnál már érződik karakteresen a só, ami minden egyes szeletre igaz. 10-15 szelet elfogyasztása után, bizony, szánkban érezzük a só maró hatását. Utóíznek megjön egy lisztes élmény, ami feltehetően a formára öntött chipsek sajátossága. Nem kifejezetten ropog, de szerencsére nem is pépesen puha.

Tesco Henger

Ez is a futószalagon született, kitenyésztett chipsek kategóriáját erősíti. A doboz dizájnja rendben van, szép kékes színvilág, amin úgy ívelődik a chips hegy, mint egy bűvész kezében a francia kártya. A püré adja itt is a lelkét, viszont feltüntetik már emberesen, hogy 44% az annyi. Kóstolásnál aztán jön egy laza pofon a doboztól: a sót szinte csak nyomokban találjuk, alig érezni pár kóbor szeleten, és akkor is csak éppen hogy. A szeletek egyáltalán nem akarnak ropogni, a chips-élmény teljesen elvész. A lisztes utóíz ide is megjön, és itt sem igazán kellemes.

Lay’s

A márka - amely az elsők között került a polcokra a nagy nyugati brandek közül - logója szinte minden gyerek retinájába beleégett, igaz, ők mára már fel is cseperedtek. A csomagolás a napsütést idézi színével. Motívumok nem tarkítják, ezért ezt ezerből is azonnal ki lehet szúrni. A szeletek kifejezetten vékonyak, ennek köszönhetően egészen ropogós és valós chips élményben van részünk. A sózás lehetne bátrabb, viszont cserébe, az olajozás visszafogottabb. Jópár szelet után éreztük ujjbegyeinken az olajos, csúszós érzést.

Gourmet – ALDI

Osztrák termékkel találjuk magunkat szemben, amit idehaza az ALDI terít a chipsfüggők számára. A csomagolás már sugall egyfajta prémium szintet, amit a gourmet felirat is megerősít. Az egész letisztult és nem olyan csillogó-villogó, mint egy falusi búcsú. A só mellé borsot is adnak, így ez nem 100%-ig tiszta sós chips, így kissé kilóg a sorból. Leírása alapján burgonyaszirom viszont kóstolásnál ez egészen chipsre hajaz. A szeletek vastagabbak picivel mint az áltag. A borsos illat már bontásnál kibukik, de kóstolásnál is határozottan megmarad. Hagymás-tejfölös pillanata is van, egészen sokrétű a chips. A sózottsága nem vad, és nincsenek sótlan szeletek a csomagolásban. Olajosságról egyáltalán nem beszélhetünk, itt nincsen semmi erre utaló utóíz vagy mellékhatás.

Tesco – Value

Már előre köszönünk az ilyen Value brandes csomagolásoknak. Végtelenül egyszerű dizájn, melynek hátulján találunk egy négy szavas komplex leírást, hát mondhatni információ irigyen kezelik a chipsüket. Kóstolásnál kiderül, hogy a szeletek egészen vastagak, melyeket már a zacskón keresztül is ki tudjuk tapintani. Sóssággal semmi baj, egészen rendesen marogatja szánkat. A meglepőbb benne, hogy olajos hatás végig megvan, viszont ennek ellenére kifejezetten ropogós tudott maradni a chips. Ismét jól teljesít a márka egyedül az olajosságból kellene kicsit visszarántani és akkor igazán előkelő minőséget kapnánk, kifejezetten baráti áron.

Crustic Croc – LIDL

A zacskó, ami valójában inkább egy formálható páncél, kapott egy laza kékes, egyszerű dizájnt és egy feliratot, miszerint sós. Kicsit talán jobban szabadjára lehetne ereszteni a kreativitást, mert ez a paint alapkurzus szint már kezd ciki lenni 2015-ben. A leírásért viszont azonnal jár egy dicséret, mivel feltüntetik, hogy 63% benne a burgonyatartalom. Sósságról csak szolidan beszélhetünk, viszont az olajos utóíz annál erősebb. A ropogás nagyon visszafogottan érződik ki rajta. Az egész kicsit olyan élményt idéz bennünk, mint amikor használt olajban sütünk ki natúr krumpliszirmokat. A szeletek, amúgy, meglepően vaskosak lettek benne.

Viva chips

Kétszínű háttér, melyből az egyik majdnem olyan árnyalatú, mint maga a chips- na, ez is érdemel egy hatalmas vállonveregetést. Chipsként tüntetik fel, de, ahogy kibontjuk, látjuk, hogy ez a termék, inkább a szirmos világot vallja magáénak. A leírást tovább böngészve megtaláljuk, hogy ez bizony granulátumból van. Sóból szinte semmit nem érezni rajta, viszont az olaj büntet. Sokat használt olaj, korommal finoman megfűszerezve - igen, ez nagyon rossz ízvilágot hoz, és sajnos, ez még fokozható: szinte tocsog az egész. Az egész olyan, mintha a retro, olajban kisütős, félkész burgonyaszirommal próbálkoznánk egy olyan olajban, amiben már kisütöttek három és fél milliárd lángost, legalább.

Spar

Vidám elemekkel operáló csomagolás, bár ez sincsen túlvadítva. Színre piros, akár a Pringles. Szárított burgonyából készül, melynek mennyisége kereken 60%. Emellett érdekesség, hogy Malajziában készült, és úgy került kis hazánk polcaira. Nem kevés kilométert tett meg ez a burgonya, hogy felboncolhassuk, galádul. Találunk utalást arra is, hogy Németországban előállított alapanyagból készül - hát nehéz követni, de lassan olyan oylan bonyolulut az egész, mint egy svájci óra. Első pillanatban jön egy hirtelen paprikás-borsos íz, ami szinte azonnal el is illan. Ezt követi egy közepesen erős sós irány, amit képes valahogy átváltoztatni egy édesebb utóízre. Hihetetlen érdekes íz-hullámvasutat épít szánkban, egészen megdöbbentő, mire képes.

Chio

Másik nagy klasszikus a mezőnyben. Egészen korrekt csomagolás, ami a dizájnra is értendő. Mindenféle csodamarketing duma van rajta, mint például a 100% chio minőség. Leírásból kiderül, hogy 34% napraforgóolaj van benne, és persze burgonya, amiről nem kapunk részletesebb mennyiségi adatot. Meglepően vékonyra szelt szeletek töltik a zacskót. Ezek extra ropogósak, és nem tapasztalni rajta olajos hatást. Ennek eredménye, hogy szárazabb hatást nyújt az egész, ami kicsit sem baj! A sóssága is rendben van, egy erős közepes, de nem kezd el szervezetünk azonnal könyörögni fél liter folyadékért, miután elropogtattunk 4-5 darabbal.

Snack Fun

A csomagolást, úgy tűnik, mindenfajta átgondolás nélkül valósították meg: negyven fajta betűtípus és két tucat aranyszínű csillag van rajta. Kiszereléssel sem vacakoltak, egy zacskó kereken negyed kiló chipset rejt magában. Napraforgóolajjal készült, de infót, ennél többet, aligha lelünk a hátulján. Kóstolásnál meglepő, hogy mennyire ropogós. A burgonyaíz, szolídan, de megvan benne. A sózottsága és olajossága pontosan közepes. A furcsaság benne, hogy kicsit inkább zsíros a tapintása, mintsem olajos. Egy ekkora mennyiséggel egy egész focimeccset ki tudunk élvezni, az biztos.

+1 Detki – Kex Chips

A x-el való írásmód már inkább ciki, mint menő - ez, úgy, 2005-ben még megállta a helyét, de csak, ha az ember 14 éves volt. Kakukktojás nélkül már nem is mernénk tesztelni, szóval így került be ez a példány. Kemencés-burgonyás és tengeri sós, multifunkcionális a cucc, sőt még csökkentett zsírtartalma is van. A szeletek egészen mások, nem teljesen homogén színűek, így átsütésük sem lehet egyenletes. Kóstolásnál kiderül, hogy ezt kicsit pofátlanság sósnak nevezni, mivel csak elvétve találni rajta egy-két szemet. A kemencés mód pazar, és tényleg élvezetessé varázsolja a ropogtatást. A krumplis ízvilág sokkal intenzívebb, mint bármely másiknál. Ízesített verzióban ez egészen erős versenyző lehet!

Ítélet

A tesztcsapat egyértelműen a Gourmet (ALDI) chipset kiáltotta ki győztesnek. Mind állagban, mind ízben bajnok - igaz, nem árt megemlíteni, hogy ez utóbbiról, az ideális mennyiségű só mellett, a bors és a hagymapor is besegít. Az ajánlott szekciót erősíti tovább a Chio és a Lay’s terméke is, bár itt fennáll a kockázata, hogy csak a kezdeti chips-láznál idegződött be ezért a furcsa szerelem.

A három hengeres induló közül több tesztalanynál a SPAR került ki győztesként a Pringles-szel szemben. A Tesco terméke itt bizony ebben a kategóriában csúfosan elvérzett. Árcetlijüket is figyelembe véve viszont egyértelmű bajnok a SPAR világjáró chipse.

A szégyenfalra leginkább a Viva Chips kerülhet, az egészen nagy zsákutca a chipsek útvesztőjében.

Csúnyán elbuktak a teszten a barackos ice teák, csak 2 kivétel akadt >>>
Melegszendvicskrém-teszt: sosem találnád ki, melyik a legfinomabb! >>>
Mackó vagy Medve? Íme a nagy kockasajt-teszt! >>>
A nagy mirelitpizza-teszt! Melyik ehető, melyiket felejtsük el? >>>
A nagy kakaóteszt! Vajon melyik a legfinomabb? >>>

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Magazin