Magos iskola - nem csak pogácsával

Éjjel van, ülök a gép előtt, és már nehezen koncentrálok a lényegre. Mindenfélét csinálok, de leginkább a férjemet várom. Elment egy órácskára, hogy megünnepeljék Marcus Tullius Cicero születésnapját... Mentségre legyen mondva, nem az ő ötlete volt: a főnöke találta ki ezt a remek programot a diákoknak, s mivel a férjem is oszlopos tagja a latinos közösségnek - hát ott a helye! Az ötlet nem is rossz: a tanulók bizonyára élvezik... És talán a tanárok is: éjfél felé jár az idő, és én még mindig várok...

És míg várok, próbálok írni. Azon töröm a fejem, hogy mit is csináltunk a héten. És csupa olyasmi jut eszembe, ami nem a főzéssel kapcsolatos. Például megkezdődött ismét a tanítás. Első nap futottunk is egyet a gyerekekkel, hogy elérjük a buszt - mert úgy beleszoktunk a jóba, hogy a busz indulása előtt 25 perccel ébredtünk. Akkor azt hittem, irgalmatlanul elaludtunk - de azóta tudom, hogy ha 5 perccel előbb felkelünk, akkor minden flottul belefér az időbe. Mostanában így is csináljuk. Kivéve a hétvégét, mert akkor előre írásba lehet adni, hogy nem lesz lustálkodás...

Aztán volt pár napunk, amikor gyönyörű időt kaptunk. Olyan szépet, hogy kertészkedtünk is egy sort odakinn. Most hétvégén pedig kijutott egy kevés nekünk is a hóból. És a legfontosabb, hogy ezen héten többször le tudtam ülni pihenni is!

Boris, az új munkaerő

Gondolkodhatnék, hogy minek köszönhető, de gondolkodás nélkül is tudom. Közrejátszik persze, hogy lassan "végére érek" a háznak: vagyis kezdjük belakni a helyet. Lassan nemcsak hogy minden a helyére kerül, de a legtöbb dolog meg is találja a helyét. Ez azonban még nem lenne elég. Segítséget kaptam! Borisnak hívják, és igazán szépen dolgozik. És odáig vagyok érte! Neki köszönhetem, hogy néha leülhetek magazint vagy szakácskönyvet nézegetni - úgy, mint hajdanában. És nem csak efféle nyugalmat kaptam Tőle. Mióta Ő van, azóta kezdenek kisimulni a ráncaim és idegeim: azóta egészen szép rendet lehet tartani a konyhában (a nap minden szakában, nemcsak éjjel). Háromszoros hurrá tehát Borisnak, az új ...mosogatógépnek!!!

(Volt nekem agy régi, háromtálcás, az is jól mosogatott, és talán egy icicpicit még gyorsabb is volt, de az humán erőforrással működött... A meleg víztől - ebben a hideg lakásban -  pedig begyulladtak az ízületeim. A beépített mosogató szóba sem jött, mert az csak egytálcás - zöldségmosáson kívül másra nemigen alkalmas, lévén hogy a folyóvizes megoldást nem pártfogolom.)

Mindenféle magok

Szóval a héten igazán egészségesen éltünk. Tornáztunk, táncoltunk, sok-sok herbateát ittunk, nem habzsoltuk az édességet, és húst is viszonylag ritkán tettem az asztalra. Úgy éreztem, szükségünk van valamiféle böjtre. Mozognia kell a testnek, pihenni a gyomornak. S, hogy mit ettünk mégis?

Hát magokat. Salátán, sajton, zöldségeken, pogácsán, főzelékben, tésztán - vagy csak egyszerűen köretnek.

Amikor regisztráltam a Mindmegettére, és kitöltöttem a profilomra vonatkozó kérdéseket, komolyan gondolkodóba estem, mi is lenne az én kedvenc alapanyagom... most már tudom, azt kellett volna beírnom, hogy "magok": lenmag, napraforgó- és tökmag, dió és más csonthéjasok - nem beszélve a ritkábban használatos gabonanövényekről, mint a zab, köles, hajdina. Nem mellesleg a rizsnek is nagy rajongója vagyok (apukám, aki inkább a krumplit vagy a tésztát választaná köretnek, ha tehetné, fel is tette nekem hajdanában párszor a kérdést az ebédlőasztal felett: "mi az, kínaiak lettünk??!". A tejes müzliért nem ugrálok, de mindenféle más módon felhasználom a magokat. Nem csak a saláták nélkülözhetetlen összetevői nálunk, de gyakran sütök-főzök velük.

Az elmúlt hétvégén indításnak - felvezetésképp, zökkenőmentes átmenet gyanánt -  megsütöttük a vendégváró kiflit pogácsának - persze magokkal. Én sajttal már nem is pepecselek. Jó lesz az másra!

Saláták az étlapon

Aztán volt mindenféle saláta. Például paradicsomos lencsesaláta, és több összedobott "hirtelen-saláta".

Sokszor ettünk a héten salátavacsorát (legalábbis mi, felnőttek), sőt én még ebédre is készítettem magamnak olykor. Nem kell nagy dologra gondolni - és ennek megfelelően annyira nem is kattogtattam a fényképezőt - csak egy kis zöldsaláta vagy endívia, paprika, esetleg alma vagy körte. Dió, napraforgó- és lenmag mindenképp, és némi sajt. A tetejére egy kevés dió- vagy olívaolajat csepegtettem, de néha még azt is elhagytam. Ecetet sem tettem rá: finom anélkül is. Egy újításom azért volt: ha ecetet nem is, de egy fél citrom levét azért rá szoktam facsarni. A héjából is reszelek rá, ha van időm. De most mást tettem. Fogtam egy fél citromot, felszeleteltem, és minden szeletet négy-öt felé vágtam, s beletettem a salátába. Zöldsalátával, kaliforniai paprikával, almával, sajttal nagyon finom!!! (Endíviához is kipróbáltam, de azt nem ajánlom. Ahhoz inkább az édes ízek illenek.) Pirítóst ettem hozzá.

Főztem egy remek vegyes főzeléket is, amibe tökmagot, napraforgót és lenmagot tettem:

Magos vegyes főzelék

Hozzávalók:
sárgarépa, krumpli, petrezselyemgyökér (amennyit gondolunk - divatos szlenggel élve: ahogy érzed)
zellerszár vagy kínai kel (én most az előbbit tettem bele)
2-3 evőkanál zabpehely
1-2 evőkanál lenmag
1-2 evőkanál tökmag
1 evőkanál napraforgómag
1 gerezd fokhagyma
petrezselyemzöld
olaj
ha kellel készítjük, akkor egy kis köménymag is kell bele
kevés pirospaprika - csak a színe miatt

Elkészítés: A zöldségeket feldaraboljuk, és a magokkal együtt olajon megpároljuk. Megsózzuk, majd meghintjük a zabpehellyel és a pirospaprikával, s felöntjük egy kevés vízzel.

Ha egyszer felforrt, akkor teljesen felöntjük, és beletesszük a fokhagymát is. Ha minden megpuhult, kész is a főzelék: nem kell se rántás, se habarás, mert a zabpehely besűríti. S ha így, az elején tesszük hozzá, akkor a végére teljesen szét is fő benne, úgyhogy még csak látszani sem fog, hogy nem a szokványos eljárások egyikével készült a főzelék.  Mi sajtos melegszendvicset ettünk hozzá. Sajnos szépen lefényképeznem nem sikerült: nem tudtam megvárni, míg kihűl: sürgető dolgom volt, egyszerre száz is (egyik melegszendvicset készíteni a másik után, kölyökgólyát etetni, vizet adni ide, vitamint amoda, gyümölcsöt mosni, almát darabolni, narancsot tisztítani stb. s mire a végére jutottam volna, addigra nemhogy túlságosan kihűlt, de el is fogyott a főzelék. Azért pár fázisfotót tudok mutatni.

Készítettem már ezzel a módszerrel tökfőzeléket is, és annál is remekül bevált!

A magok a szombat esti vacsiból és a vasárnapi ebédből sem maradhattak ki!

Bazsalikomos tészta

Elkészítettem a kapros-cukkinis tésztám bazsalikomos változatát. Napraforgómag már a legutóbbi változatban is volt, és nem is áll szándékomban a jövőben kihagyni belőle. Most tényleg csak annyit változtattam, hogy kapor helyett bazsalikom került bele.

A vasárnapi ebéddel voltam igazán bajban. Éreztem, hogy elkelne már valami kiadósabb étel, de teljesen nem akartam feladni a jó érzést, hogy egészségesen étkezünk. A Facebookon adtak sok-sok remek ötletet, amik jórészét fel is fogom használni az eheti menü megírásakor (mert most már erre is jut lassan idő újra, mint a régi szép időkben), egy azonban megihletett. Valaki azt írta, ő lenmagba és szezámmagba forgatott fasírtocskákat készített zöldséges rizzsel. Ó, gondoltam, ez ám a nekem való!! Persze, nem pontosan ez lett, de a magok megvoltak!

Cékla és cukkini (no meg csirkemell) lenmagos-tökmagos bundában

A recept mindössze annyi, hogy a panírba magokat kell tenni. A biztonság kedvéért nemcsak a zsemlemorzsába, hanem már a tojásba is tettem párat. A tökmag a kedvencem, nagyon jó ízt ad sülteknek!

Talán csak a cékláról kell beszélnem egy kicsit. Ha zsenge, kemény, akkor félig meg kell főzni enyhén sós vízben. Aki még nem szokott hozzá a natúr cékla-ízhez, az eleinte tegyen egy kevés cukrot is a főzővízbe (2 nagyobb céklához úgy 1 kiskanálnyit)! Mi már edzettek vagyunk, nyersen is szeretjük a céklát, mi nem teszünk. Sőt, most még csak meg sem főztem előre, mert az enyém pár napig szabad levegőn volt: nem fért be a hűtőbe, ezért kicsit megfonnyadt a levegőn, sütés közben még puhult egy kicsit, elég is volt neki annyi!

Főtt kölest, párolt borsót, vinaigrette-es salátát ettünk hozzá.

Ami sok, az sok!

Sok cukrot eszünk, igen. Rossz is miatta a lelkiismeretem (és a fogam). De – mondják - kutyából nem lesz szalonna, és bizony nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél: nem próbáltam még, de nyilván az édességekről nemigen szokunk le, hacsak valamiért nem lesz muszáj. Szerencsére más útja is van annak, hogy kevesebb cukrot együnk. Az egyik út, hogy kevesebb édességet készítsek - és ezt is megpróbáljuk! -, a másik, hogy másféle édesítőket is kipróbálunk, sőt használunk. Most azt vettem a fejembe, hogy ezzel fogok kísérletezni a jövőben.

Mert van itthon méz, és esszük is - de a cukor kiváltására ritkán használjuk. "Csak mézes" süteményt például még nem is sütöttem soha. Van itthon juharszirup, de csak gyümölcssalátára tettem eddig (nem is cukor, hanem méz helyett), és mondhatom, úgy remek, ajánlom, mindenkinek! Egészen megbolondítja a gyümölcsöket! Ezen kívül azonban még semmire nem használtam. Használok barna cukrot, de nem olyan gyakran, mert kevésbé édes, mint a fehér. Így két választásom van: vagy többet teszek belőle vagy nem lesz olyan édes az étel. Az előbbit szoktam tenni, de a fiúk nem mindig díjazzák. Pedig talán mézzel kiegészítve egészen jó középutat találhatnánk.

Nemrégiben írtam a kölesfelfújtamról, amit hamarosan újra el fogok készíteni, s ami nagyon finom és nagyon egészséges étel, ha csak a kölest vesszük figyelembe. De ha a cukortartalmát nézzük... Akkor, amikor ezt a receptet megírtam Nektek, megkeresett egy kedves ismerősöm, és elmondta, hogy ők gyümölcscukorral készítik az édességeiket, ami alapvetően sokkal egészségesebb, mert könnyebben feldolgozza a szervezet, és kevesebb is kell belőle, mert 3x olyan édes. A gyümölcscukor is beállhat a sorba: van itthon, néha elővesszük, de igazán nem élünk vele. Na, gondoltam, ezt meg fogom próbálni.

Azóta megtudtam, hogy veszélyei is lehetnek e gyümölcscukornak, mert ha nagyobb dózist kap belőle a szervezet, akkor könnyen kialakulhat fruktóz-intolerancia, és akkor nagy bajba kerülünk, mert a gyümölcsökben is ezt esszük!! Különösen a gyerekek vannak ennek a veszélynek kitéve. Így aztán nem ajánlom, hogy bárki azzal süssön-főzzön rendszeresen, azzal váltsa ki a fehér cukrot a mindennapokban. De egy-egy étel, sütemény, azért készíthető vele. Én is elkészítettem a duplatúrós palacsintát ezzel a módszerrel - mégpedig ezúttal rakottan.

Duplatúrós rakott palacsinta gyümölcscukorral

A gyümölcscukros megoldás és a rakott változaton kívül most annyit kellett még módosítanom az eredeti recepten, hogy megfordítottam a tej és a szénsavas víz arányát. Ebben nem az egészségesség vezérelt, hanem az, hogy a fiak megitták majdnem az egész tejkészletünket. Ha nincs ez a szűkösség, biztosan nem tettem volna ilyen változtatást, és a palacsintákon ez nem is látszik, de elmondom a teljesség kedvéért, hogy tudjátok: így is működik a dolog.

Hozzávalók:
20 dkg túró
5 dkg tejföl
(vagy se túró, se tejföl, hanem 25 dkg quark)
bő 1 kiskanál gyümölcscukor
3 tojás
2 evőkanál olaj a tésztába
15 dkg teljes kiőrlésű liszt
25 dkg fehérliszt
1 kiskanál sütőpor
1/2 l szódavíz
kb. 3 dl tej (először csak kettőt tegyünk hozzá a biztonság kedvéért, de majd látni fogjuk, hogy a teljes kiőrlésű liszt megdagad kicsit, kelleni fog a harmadik deci tej is)
kb. 1 dl olaj a kisütéshez

Elkészítés: A tejfölt, túrót, cukrot, tojásokat alaposan összekeverem, hozzádolgozom az olajat, majd a szárazanyagokat (lisztek, sütőpor) is apránként, s mikor már nem lehet jól keverni, akkor kezdem adagolni a tejet, végül a szódavizet. Egy kevés időt adjunk neki, hogy elérje a megfelelő sűrűséget, kb. 15 perc kell ahhoz, hogy lássuk, mennyire szívja meg magát a liszt. Akkor jöhet a sütés. Ne számítsunk papírvékony palacsintákra!

Töltelék és rétegezés

Aki Angliában készíti. az keverjen össze 25 dkg cottage cheese-t és 1 evőkanál semolinát (durumbúzából készült grízt), aki Magyarországon, az egyszerűen csak vegyen 25 dkg tehéntúrót! A menet többi része megegyezik földrajzi helytől függetlenül. Adjunk 1,5 evőkanál tejfölt, 40 cl sűrű tejszínt  (vagy akinek éppen tojása is van otthon, az a tejszín helyett belekeverhet egy kissé felvert tojást is - nekem épp ez sem volt), 4 bő teáskanál gyümölcscukrot és 1 citrom reszelt héját.

Ezzel töltsük meg a palacsintákat. Nem kell degeszre tölteni túróval, hisz már a tészta is túrós, nem fog hiányozni belőle semmiképp a megfelelő íz! :))

Azután kenjünk ki egy jénai tálat kb. 2 evőkanál tejföllel, és rakjuk bele sorban a töltött palacsintákat. Majd ezek tetejét is kenjük meg 2 evőkanál tejföllel, és szórjuk meg 1,5-2 kiskanálnyi gyümölcscukorral. Ezután ismét palacsinták, ismét tejföl, majd még ugyanennyi cukor következzék!

Akkor rátesszük a fedelét, és előmelegített sütőben sütjük 200 fokon kb. 20 percig - ha tojás is van benne, akkor talán kicsit tovább. Majd levesszük róla a tetőt, és még 15 percig pirítjuk. (Figyeljük azért, attól is függ az idő, milyen közel raktuk a tálat a sütő tetejétől!)

Mi nem bírtuk megvárni, hogy kihűljön - pedig érdemes várni egy kicsit, mert amíg forró, addig nagyon lágy, szebben lehet tálalni, ha kissé kihűlt.

Édesköményes csirkemell sajtszószban

Ez az étel nem az egészségesség jegyében született, de azért nem lóg ki a sorból.

Hozzávalók:
csirkecomb, csirkeszárny vagy -mell 4-5 személyre
2 gumó édeskömény
olaj
só
fehérbors
2-3 dkg vaj
1 evőkanál liszt
1,5 dl tej
2 kockasajt
1 csipet fehérbors
2 csipet szerecsendió
15 dkg reszelt sajt

Elkészítés: Az édesköménygumókat felnégyelem, és enyhén sós vízben 15-20 percig főzöm (teljesen ne főjön szét)!
Közben a csirkét besózom, majd kevés olajon egy serpenyőben elősütöm minden oldalukon.
A kész édesköményeket kiveszem a vízből, de a vizet sem öntöm ki, mert még szükség lesz rá - ha nem is az egészre, de egy részére.
Egy jénai tál aljára teszem a csirkedarabokat, majd, mindegyik tetejére teszek egy-egy szelet édesköményt.
Ezután elkészítem a sajtos besamelt. Azt a tepsit használom, amiben elősütöttem a húst. Ki sem mosom előtte, maradhat benne az a pár csepp olaj. Megolvasztom benne a vajat, rászórom a lisztet, enyhén megpirítom, majd felöntöm a 1,5 dl tej és ugyanennyi főzőlé keverékének harmadával, alaposan elkeverem, mikor besűrűsödik újra, akkor megint ráöntök 1 deci édesköményes tejet, megint alapos keverés, majd ismét 1 deci tejes keverék következik. Ezzel is besűrítem, s ekkor beleteszek két krémes kockasajtot, felolvasztom benne, épp csak egy kevés fehér borssal és szintén minimális őrölt szerecsendióval fűszerezem. Végül hozzáöntök még kb. másfél decit az édekömény levéből. (És ha később bármikor folyadékot kellene aláönteni, akkor is ezt a lét használom.)
Ezt a sajtos-édesköményes besamelt a jénaiba öntöm a hús és a gumók tetejére, végül az egész tetejére szórok 15 deka reszelt sajtot, majd ráteszem az edény fedelét, és 200 fokon sütöm a forrástól számított 35-40 percig - attól függ, mennyire zsenge a csirkénk. (Vagyis onnantól, hogy elkezd bugyogni a leve  - a jénai tálon keresztül ezt remekül lehet látni.)

Basmati rizzsel a legfinomabb, de tésztával vagy másféle rizzsel is remek.

Vasárnapi desszert egészségesen

Vasárnap délelőtt szinte sosem érek rá süteményt sütni. Tiszta szerencse, hogy általában annyira eltelünk az ebéddel, hogy úgysem tudnánk élvezni az édességet - azonnal. Így desszert mindig csak délután lesz. (Ha mégis van ebéd utáni édesség, az többnyire úgy lehetséges, hogy már előző nap elkészítettem.)

A vasárnap délután tehát - általában - a közös tésztakeverésé, -dagasztásé, desszertkészítésé. Most vasárnap viszont addig-addig gondolkodtunk az egészséges megoldáson, hogy végül meg is született: a desszert két "bogárka" lett. Na, ne ijedjünk meg! Gyöngyből készült rovarokról van szó. Ezekkel foglalatoskodtunk ugyanis sütés helyett. A bordó szárnyút Miklós Bogárnak, a lilásat János Bogárnak hívják. :))

Három zsemle, egy ropogós cipó és egy jénai tál

Azért ez a desszert helyett bogárka-dolog nem volt ilyen vegytiszta. És ez csak este derült ki, mikor ágyba fektettem a fiakat.

Délután ugyanis jöttek sorba a kívánságok: Sebő ropogós kenyérre vágyott, Kele meg dagasztásra. Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha nem vágytak volna emellett arra is, hogy a szürkületben rollerezhessenek egyet a kolostor temploma körül. Elterelő hadműveletnek épp megfelelt volna a kenyérsütés - de egyikük sem tartotta elegendő vigasznak. A csoki vagy a filmnézés persze mindenkit vigasztalt volna - de nem volt kedvem a könnyebb utat választani. Így jutottunk el a gyöngyfűzéig. A gyöngyözés viszont egész embert kíván - pláne, ha Flóris is segít -, így a kenyérsütés pihenőpályára került.

Estére alaposan elfáradt mindenki (én is). Nemcsak a gyöngyözéstől és az azzal járó idegmunkától (Flóris, ne borítsd ki a gyöngyöket, Kele, ne tépkedd, a drótot, várj meg, segítek! Sebő, nyugi, nem baj, ha begabalyodott, mindjárt megcsinálom! stb.), de a nap többi részétől is.

Ekkor azonban kiderült, hogy Sebő nem vette le a napirendről a ropogós kenyeret. A jóéjt puszi meghitt pillanatában súgta oda nekem kedvesen:
- Akkor, Mamma, reggelre várni fog a ropogós cipó...?
Hirtelen szóhoz sem jutottam. Aztán összeszedtem magam:
- Nem, Sebő, reggelre nem tudom megcsinálni. Most már én is pihenni szeretnék. Ahhoz éjjel is dolgoznom kellene, és holnap korán kéne kelnem ... Inkább majd holnap!
Sebő nagyon elkeseredett. Hiába vigasztaltam, sírva aludt el. Végül kijöttem a szobából, mert nemigen tudtam mit tenni.
- Holnap, mire megjöttök az iskolából, várni fog titeket a ropogós kenyér - mondtam kijövet.
Sebő még mindig sírt, de Kele utánam szólt:
- Meg két zsemle!
- Három! - helyesbített Sebő.
- Rendben! Egy cipó és három zsemle rendel! - léptem ki az ajtón.

Úgyhogy másnap megsütöttük a szokásos kukoricás kenyerünket - jó vastag, ropogós héjjal. Nagyon jót akartam: jénai tálba tettem, hogy szép kerek cipó legyen valóban. Épp csak kivajazni felejtettem el a tálat a nagy sietségben. Ezért most úgy esszük, mint a töltött pitét: cikkeket vágunk belőle, mert egészben nem lehet kiszedni. Okkal aggódtam, hogy ebből botrány lesz (nem elég, hogy nem voltam hajlandó az estét és a hajnalt rászánni, még el is rontottam), de valami ilyesmire mindenképp számítottam Sebőtől: "Kértünk három zsemlét és egy cipót, de tálat nem kértünk, Mamma!!"... De nem volt gond. A megadott szempontoknak szerencsére megfelelt: szép vastag, ropogós kérge lett, kerek volt, és nagyon finom.

Régóta írom már ezt a bejegyzést, lassan ideje is befejezni. De hogy elvarrjunk minden szálat, elmondom, hogy időközben a férjem is megjött a "partiról" (sőt! az általam felsorolt ételek fele azután készült).  Amint hallottam, a latintanárok egy buli utáni beszélgetés közben külön is adóztak Cicero emlékének: jóféle skót whiskey mellett hajnali egyig beszélgettek az élet nagy és kevésbé nagy dolgairól... A Mester büszke lenne rájuk!